This is alternative content.

Jog és fegyver 145.

A Magyar Közlöny 2010. évi 39. számában került kihirdetésre az olvasók érdeklődésére számot tartó két jogszabály. Azt nyilván nem írhatom, hogy az olvasók által várt jogszabály, mert ezt azért egyikünk sem várta. A hatalom megint megmutatta igazi arcát, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Kormányzati szinten kidolgoztak egy módosítást, összehívták az érintett civil szervezeteket, majd anélkül, hogy bárkinek a véleményét figyelembe vették volna, a saját dilettáns javaslataikat ültették át a jogszabályba. Most a cikk írásakor március vége van, de mire ezeket a sorokat olvassák, már túl vagyunk azon, hogy a szavazófülke magányában nyilvánítottunk véleményt erről a társaságról. (Bár az sajnálatos, hogy a ?seriffről" nem szavazhatunk, pedig a jogszabály-módosítást megíró igazgatásrendészetet is szívesen leváltanánk. ? A szerk.)

A jogszabályok azon túlmenően, hogy helyenként önmaguknak és más jogszabályoknak is ellentmondanak, komoly alkotmányossági (adatvédelmi) aggályokat is felvetnek, de erre majd az Alkotmánybíróság fog végérvényesen választ adni.

A két jogszabály egy 13 §-ból álló kormányrendelet (melyből érdemben 10 §-sal kell majd foglakozni), illetve egy 16 §-ból álló egészségügyi miniszteri rendelet (melyből érdemben 13 §-sal kell foglalkozni). Először át kellene tekinteni az új és már végérvényes módosítást, hogy az elkövetkezőkben ezzel is tudjunk érdemben foglalkozni. Azok az olvasók, akik személyesen is érintettek a témában, ezt a lapszámot feltétlenül tegyék el, hiszen a továbbiakban ide fogok visszahivatkozni, és ilyenkor bizony célszerű, ha kéznél van maga a módosítás.

Jog & fegyver 144.

Az elmúlt hónapok ? sportlövőkhöz kapcsolt ? sajnálatos eseményei alapján jelenleg még nem áll rendelkezésre adat, hogy milyen kormányzati pótcselekvések várhatók. A cikk február végi zárásakor csak találgatásokba tudunk bocsátkozni. Azt már az elhangzott interjúkból is világosan látjuk, hogy a nyilatkozók egy része keveri a pszichológiát a pszichiátriával, ami szükségképpen vezet téves következtetéshez. Le kell szögezni, hogy a pszichiáter szakorvos, a pszichológus pedig nem. Ebből következik, hogy a pszichiátriai kezelés, illetőleg ellátás a társadalombiztosítási ellátórendszer adatbázisába szükségszerűen bekerül, tehát folyamatosan nyomon követhető.

Jog és fegyver 143.

Mindenekelőtt arról kell írnom, amiről nem fogok írni, vagyis a jogszabályváltozásról. Erről csupán azért nem fogok írni, mert pillanatnyilag nincs mit.

Jog & fegyver 142.


Talán folytassuk ott, ahol az előző számban befejeztük. A fegyverkereskedőnél, aki a bírósági eljárás lezárásával mintha mindent megúszott volna, de aztán úgy alakult, hogy maradtak még elvarratlan szálak.

Jog és Fegyver 141.

A Magyar Közlöny 2009. évi 157. számában jelenet meg a Kormány 247/2009. ( XI. 10.) Korm. rendelete " A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvény okán szükséges egyes kormányrendeletek módosításáról." címmel. A jogszabály alapvetően futball huliganizmus elleni fellépés jegyében készült, de ha már nekiálltak, ezen belül természetesen sort kerítettek a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet módosítására is. Ezen rendelkezések között igazi csemegék is vannak.

Jog és Fegyver 140.

Ez évi utolsó számot tartja a kezében az olvasó és változatlanul nem tudok jó hírekkel szolgálni. Tény, hogy ebben az évben szakértői kezekből kikerült egy munkaanyag a kormányzat számára lőfegyvertartással kapcsolatos jogszabályok megváltoztatására, melyből látható volt, hogy ilyen érdekcsoportoknak volt érdemi beleszólása, azonban ebből sem lett ebben az évben semmi és nem is igazán lehet sok jót várni.

Jog és Fegyver 139.

Megkérem az olvasókat, hogy lapozzák fel a Kaliber 2008. évi májusi számát, ahol a Vaterán megvásárolható könnyű háti lángszóró kapcsán polemizáltunk egy keveset azon elmélkedve, hogy lőfegyver-e vagy sem. Ennek során egyértelműen megállapítható volt, hogy az bizony nem lőfegyver. Nos, időközben valaki beszerzett egy ilyent (más egyebekkel együtt) és azóta is előzetes letartóztatásban van. Pedig a vásárlás boltban történt, Magyarországon. Az ügyészség álláspontja szerint a lángszóró nemzetközi szerződés által tiltott fegyvernek minősül és ezt a Btk 264/C. §-a rendeli büntetni az alábbiak szerint.

Jog és Fegyver 138.

Ezt a számot egy jogesettel kezdem, de csak azért, nehogy valaki azt higgye, hogy csak azokat az ügyeket vállalom el, amiről már a kezdet kezdetén biztos vagyok, hogy meg fogom nyerni. Ebben nem voltam biztos és bizony vesztettem is.
Nézzük mi is történt.

Jog és Fegyver 137.

Mielőtt az e havi témába kezdenék, az olvasóknak érdemes visszalapozni a Kaliber 2008. novemberi számát, mert az ügyben további fordulat állt be. A Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Egyesülettől lefoglalt 20 db fegyverből a bíróság egy felettébb érdekes tárgyalás végeztével annak idején 15 db-ot visszaadott, azonban 5 db elkobzását elrendelte.

Jog és Fegyver 136.

Na, mit írtam májusban? Bizony azt, hogy AB-döntés ide vagy oda, a jogalkotók bohócot csinálnak a testületből és szépen változatlan formában - de más nevet adva neki - fogják alkalmazni a bűnügyi nyilvántartásról szóló alkotmányellenes jogszabályt.

Jog és Fegyver 135.

Miként korábbi számunkban már fenyegettem az olvasókat, most a bírósági ítéletek következnek, elsősorban okulásul, a saját repertoárból az idei évről, de a teljesség igénye nélkül, aztán majd következnek mások is, mihelyt lezárultak. A jelen számban két büntető és egy közigazgatási ügy kerül terítékre.

Jog és Fegyver 134.

P. N. olvasónknak az ominózus Somogy megyei gumilövedékes fegyverrel (Kaliber 2006 augusztus és november) kapcsolatos ez évi dolgozata terjedelmi okok miatt ebbe a számba nem kerülhetett bele, viszont logikai levezetése olyan hasznos, hogy nem igazán tudtam úgy meghúzni, hogy az értelme ne sérüljön. Ígérem, vissza fogunk térni rá. Mint ahogy a következő számban is egy-két jogeset elemzése erejéig szüneteltetjük az olvasóknak történő válaszadást is, remélem a jogesetek is tanulságosak lesznek.

Jog és Fegyver 133.

Elég nagy izgalmat keltett az olvasók körében az Alkotmánybíróságnak (a továbbiakban: AB) 144/2008. (XI. 26.) AB határozat, (Kaliber februári szám), mely rendesen kiegyelte a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt. Ebben a kérdésben azóta is rendesen kapom a telefonokat, de én is csak a döntésre tudok hivatkozni, mert ebben a kérdésben más hiteles adat nem áll rendelkezésemre. Persze szokásos szkepticizmusom megint nem volt véletlen, hiszen a jogalkotók szinte az AB határozat kézhezvétele után már megkezdték annak fondorlatos kijátszására irányuló aknamunkájukat. Ez egyelőre a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény tervezett módosítása során érhető egyelőre tetten. A módosítást már tudomásom szerint tárcaközi egyeztetésen is átfuttatták.

Jog és Fegyver 132.

A márciusi számban jelzett jogszabályi változástervezethez fűzött indokolt szkepticizmus mintha korai lett volna, de a cikk leadásakor még nem lehetett előre látni azokat a sajnálatos eseményeket - és itt most elsődlegesen a veszprémi gyilkosságra gondolok -, amely felgyorsította a jogalkotási válasz kommunikációját a polgárok önvédelmi lehetőségének igényére. Az igazán borzalmas ebben az egészben az, hogy egy kiváló sportembernek kellett meghalni ahhoz, hogy végre ki merjék mondani, hogy Magyarországon nincs közbiztonság, illetve csak annyi, amennyit ki-ki magának meg tud teremteni.

Jog és Fegyver 131.

Tökéletesen megértem azokat az olvasókat, akik az utóbbi időben rendre hiányolják a fegyveres jogeseteket és kicsit elegük van a meglehetősen szakmai jellegű jogszabály-magyarázatokkal. Sajnos a februári szám is így sikerült az AB-döntés miatt és most sem tudok ettől eltérni a büntetőjogi reformnak nevezett jogi képződmény miatt.

Jog és Fegyver 130.

Miként előző számunkban utaltam rá, most kerítek sort az Alkotmánybíróságnak a lőfegyvertartókat, illetve tartani szándékozókat is érintő határozatának elemzésére. A korábbi alkotmánybírósági indítványaink, mely elsődlegesen a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. r. 3. § (1) bek. c) pontját támadta, semmilyen eredményre nem vezetett és az AB egyszerűen lesöpörte, mint megalapozatlant. Bizonyára az olvasók is tudják, miről is szólt: a lőfegyvertartás személyi feltételeként nevesített fedhetetlenség bevezetése, mely lényegesen túlterjeszkedett a büntetőeljárási szabályokon és a már büntetlen előéletűnek minősített személyektől is elzárta a lőfegyver megszerzésének vagy megtartásának lehetőségét. A másik irányból, vagyis a bűnügyi nyilvántartás szabályai ellen indított támadás azonban célhoz ért.

Jog és Fegyver 129.

A BRFK Igazgatásrendészeti Főosztály rendészeti és fegyver-engedélyügyi osztálya a 020/1-1618/04/j/2008. számú határozatával megtiltotta a forgalmazását a "2/WALTHER/0,085-ös sűrített levegős tölténynek légfegyverhez" 6 00 és 6 01 közötti tesztelési dátummal. Ezen túlmenően ugyanezen határozatában elrendelte ezeknek a "töltényeknek" visszaszállítását a gyártóhoz. Az mondjuk elkerülte az éles szemű hatóság figyelmét, hogy a gyártó nem tartozik a magyar joghatóság alá és a határozatban megnevezett "töltények" visszavételére nem kötelezhetik, sőt vele szemben semmiféle hatósági határozatot nem hozhat. Természetesen a visszaszállítással kapcsolatosan a magyarországi forgalmazót a határozat értesítési kötelezettséggel terhelte. E utóbbi nem tudom, hogy mit takar. Elképzelhető, hogy a forgalmazó köteles szó szerint megmondani a BRFK illetékesének, hogy a gyártó mit üzen neki, ha egyáltalán a gyártó foglalkozik a magyar rendőrhatóság határozatával. (Tegyük még, hozzá, hogy azon alkatrész, melyet a rendőrség "tölténynek" fordított, valójában semmi más, mint egy sűrített levegős palack.***)

Jog és Fegyver 128.

Noha ez évi utolsó számot tartja kezében az olvasó, amikor ez a cikk készül, a nyomdai átfutás miatt még nincs kint a novemberi lapszám, így azt sem tudom, hogy mekkorát durrant, viszont éppen túl vagyunk az október végi ünnepi eseményeken, így hallom, hogy a BRFK sajtóügyeletese arról tájékoztatja a nagyérdemű publikumot, hogy éppen azt vizsgálják, hogy az elfogott személynek van-e tartási engedélye gáz-riasztó fegyverre. Mondanám neki, hogy ne vizsgálják, mert a tartás már több mint 4 éve megszűnt engedélyhez kötött lenni. Meg látom a tévében az elfogott "terroristát" a borzalmas hatású szilveszteri tűzijáték-rakétákkal. Szóval kell valamivel borzolni az emberek idegeit, ha már nincs más. Folytassuk is az olvasóknak való válaszadást, ha már az előző lapszámban ezt kihagytam!

Jog és Fegyver 127.

Miként a korábbi számunkban utaltam rá, vissza kell, hogy térjek egy cikk erejéig a Soproni Honvéd Hagyományőrzők hatástalanított fegyvereire és az ezzel kapcsolatos eljárásokra, melyek megdöbbentőek voltak egy gyakorlattal rendelkező ügyvéd számára is.

Jog és Fegyver 126.

Az e havi Jog és fegyver rovatban szerzőnk több, jogilag nem feltétlenül egyértelműen szabályozott kérdést is körüljár. Az első esetben (ittasan kivillantott fegyver a belvárosban) szeretnénk leszögezni: semmiféle szimpátiát nem mutatunk a levélíró irányában. Az ilyen magatartás súlyosan rombolja a fegyvertartók tisztességes és jogkövető többségének megítélését.

<< | < | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | > | >>

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.