This is alternative content.

Jog és Fegyver 23.

A szolgálati lőfegyverek használatának szabályai közül ebben a számunkban a határőrség tagjainak lőfegyverhasználatát elemezzük.

A határőrség tagjaival újabban már nem csak a határátkelő helyen, illetve az oda vezető vasúti vagy hajóútvonalon találkozhatunk, hanem egyre többször a határtól távolabb, ún. mélységi ellenőrzés során, amikor is járműveket, személyeket ellenőriznek, akár 1989 előtt, csak most nem keletnémetek, hanem távolabbi országokból származók után kutatnak. Feladataikat általában egyenruhában végzik, de az ún. polgári ruhás járőrök, illetve a bűnügyi és felderítő szolgálat állományába tartozók civilben járnak, azonban mindannyian jogosultak szolgálati lőfegyver viselésére és adott helyzetben használatára. Elsődlegesen erről az ún. ?adott helyzet?-ről lesz most szó. A határőrség célorientációja jelenleg vegyes állapotot mutat, hiszen elsődleges feladata az államhatár védelme, és mint ilyennek, elsősorban a honvédséghez kellene hasonlítania, azonban egyéb feladatainak túlsúlya és ezek gyakorisága (rendészeti funkció az államhatár őrizetekor, idegenrendészeti funkció, szabálysértési hatósági és bűnüldözési-bűnmegelőzési funkció bizonyos bűncselekmény esetén) tevékenységét a rendőrséghez teszi hasonlatossá, így nem csoda, hogy lőfegyverhasználatának szabályai is elsődlegesen a rendőrségről szóló törvény (Rtv.) szerint kerültek meghatározásra.

Jog és Fegyver 22.


Az előző évben befejeztük a jogszabályok magya-rázatát és értelmezését a polgári lőfegyverek vonatkozásában, így itt az ideje, hogy teret szenteljünk a szolgálati lőfegyverek használatára vonatkozó szabályok ismertetésének. Ennek több praktikus oka is van, mely a sorozatból világosan ki fog derülni, de ne vágjunk a dolgok elé.

Jog és Fegyver 21.

A tavalyi utolsó számban lezártuk a polgári lőfegyverekre vonatkozó ? és még hatályban levő ? szabályok taglalását, a 2000. évet kezdjük a restancia jegyében, ugyanis van még elmaradásom a olvasói kérdésekkel kapcsolatosan. Néhány kérdés nem pontosan illik a magazinunk témájához, de tekintettel arra, hogy kapcsolódási pont érzékelhető és a Tisztelt Olvasó engem talált meg kérdésével, úgy vélem válaszolnom kell rá, így aztán most ismét:

Jog és Fegyver 20.

A jogszabály-értelmezés sorozatát októberben megszakítottam az olvasói kérdésekre adott válaszaimmal, novemberben pedig a lőfegyvertartás szabályozásáról felröppent hírek hallatán kellett eltérni a tematikától. Ezek nem voltak haszontalan lépések, amennyiben egy sokkal racionálisabb szabályozást szeretnénk Magyarországon.

Jog és Fegyver 19.

A kormány megtárgyalta és az Országgyűlés szavazataival kívánja törvény erejére emelni a fegyvertartás új szabályait, mely várható kriminálpolitikai eredményével és szakszerűségével (-szerűtlenségével) igyekszik alulmúlni a jelenleg hatályban levő rendkívül rossz szabályozást.

A jelenlegi kormány ? akárcsak az előző ? félelmét a legálisan tartott fegyverek indukálják, melynek azért jelzésértéke van. A hatalom a polgáraitól fél és nem a bűnözőktől, akik kezén jelenleg felbecsülhetetlen mennyiségű lőfegyver van, és akik ez irányú ellátása a balkáni és oroszországi belső viszonyok miatt szinte zökkenőmentes.

Jog és Fegyver 18.

Már lassan egy fél éve kizárólag jogszabályok elemzése zajlik rovatunkban, ami kissé egyhangúvá teszi azt, ezért most egy szám erejéig felfüggesztem a folyamatban lévő jogszabály elemzését és válaszolok az olvasók e-mailen avagy szóban (valamelyik verseny szünetében) feltett olyan kérdéseire, melyek mindenképpen közérdeklődésre tarthatnak számot.

Ezek a válaszok a hatályos jogszabályok elemzésével készültek, figyelembe véve az esetlegesen irányadó bírói gyakorlatot, de hangsúlyoznom kell, hogy minden esetben magánvéleményről van szó. Lehetnek az adott témának ugyanis olyan aspektusai is, melyek számomra a feltett kérdésből nem tűnnek ki minden esetben. Így óvom attól a Tisztelt Olvasókat, hogy a kapott válaszok alapján önállóan, szakember (ügyvéd) igénybevétele nélkül próbáljanak meg jogot érvényesíteni. Tehát akkor most:

Jog és Fegyver 17.

A technikai jellegű szabályozás megismerése után itt az ideje, hogy megtudjuk ki és miként kaphat engedélyt lőfegyver vásárlására, tartására a 115/1991 (IX. 10.) Korm. rendelet és a végrehajtására kiadott 14/1991 (X. 31.) BM rendelet szerint.

Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, a jogszabály azzal kezdi ezt a részt, hogy felsorolja, ki nem kaphat ilyen engedélyt, kitől kötelező megtagadni és kitől tagadható meg az engedély kiadása, illetve kitől kell és kitől lehet bevonni az engedélyt, és csak ezt követően esik szó arról, hogy egyáltalán ki kaphat engedélyt. Ez a sorrendiség egyébiránt az egész hatósági ügyintézésre rányomja bélyegét.

Jog és Fegyver 16.

Az előző számunkban elkezdtük és most folytatjuk a 115/1991 (IX. 10.) Korm. rendelet ismertetését azzal, hogy a jogszabály szövegét követve most annak kellene jönnie, hogy ki nem kaphat engedélyt, de ezt didaktikailag inkább akkor tartom helyénvalónak, ha azt tárgyaljuk, hogy ki és mi módon kaphat engedélyt. A személyek köre a következő cikk témája lesz, most egyelőre maradjunk a fegyvereknél, a jogszabály által meghatározott technikai feltételeknél. Ez is sok érdekes és megkérdőjelezhető szabályozást tartalmaz, csak így, jogászi szemszögből is.
115/1991 (IX. 10.) Korm. r. 8. § (1) bek. szerint:

Tilos polgári használatra gyártani, belföldi kereskedelmi forgalomba hozni és tartani:

? sorozatlövésre alkalmas lőfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, légfegyvert.

Jog és Fegyver 15.

Az eddigi esetelemzések és a fegyvertartáshoz szorosan kapcsolódó néhány jogszabály ismertetése után ideje rátérni magára az alaprendeletre, mely az összes egyéb körülményt meghatározza, ugyanis van bőven értelmezni való rajta.

Jog és Fegyver 14.

A korábbi számokban a büntetőjogi változtatások ismertetése után - logikailag talán helyesen - annak kellene következnie, hogy részletesen elemezzük az olvasókkal együtt a lőfegyvertartás
szabályait, mint azt a keretjogszabályt, melynek megsértését a törvény ennyire súlyosan szankcionálja.

Erre most ? szándékaimmal ellentétben ? megint nem kerülhet sor, mert egy újabb jogszabályi módosítás ismételten ráirányította a figyelmet ?A polgári kézi lőfegyverek, gáz-, riasztó- és légfegyverek, lövőkészülékek, valamint ezek lőszereinek vizsgálatáról? szóló 64/1996. (XII. 27.) IKIM rendeletre, melyet 1999 március 6. napjával módosított a 5/1999 (III. 3.) GM rendelet.
Ez a hosszú címet viselő jogszabály méltatlanul kerüli el a lőfegyvertartók figyelmét, mert a technikai szabályozáson (hazai és külföldi próbajelek, azok alkalmazása, fegyverek vizsgáztatása stb.) kívül egyéb érdekességet is tartalmaz.

Jog és Fegyver 13.

AFolytatjuk az előző számban megkezdett értelmezését az 1999. március 1-jén hatályba lépett 1998. évi LXXXVII. tv.-nek a fegyverekkel kapcsolatos rendelkezéseire vonatkozóan
Az előző számban a Btk.-nak a 263/A §-ban meghatározott ?Visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel? megnevezésű rendelkezését taglaltuk.

Jog és Fegyver 12.

A változatosság kedvéért, most az eddigieknél egy sokkal szárazabb anyag következik, de ennek mindenképpen teret kell szentelni, mert 1999. március 1-jén lépett életbe az 1998. évi LXXXVII. tv., mely a büntető törvénykönyvet (Btk.-t) módosította és ez a módosítás kihathat a fegyvertartókra is, legalább is abban a tekintetben, hogy alaposabb odafigyelés szükségeltetik a tevékenység végzése során, mert a jogalkotó minden fegyverrel kapcsolatos szabályszegést rendkívüli szigorral torol meg, ugyanakkor a szabályozásba bevettek ún. minősített (súlyosabban minősülő) és privilegizált (enyhébben minősülő) eseteket is.

Jog és Fegyver 11.

Ebben a számunkban ismét technikai érdekességek következnek a bírói értékelés tükrében. Ezek a kérdések fegyverszakértők számára különösebb dilemmát nem jelenthetnek, de az átlagos olvasónak el kell gondolkodnia pl. légpuskája hatóerején.

A gáztöltényre egy újabb ítélet tükrében azért kell kitérnem, mert miként a többi fegyverrel, lőszerrel kapcsolatos ügyben, itt is szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy hosszú az út az igazságig. A cselekményt először a nyomozóhatóság vizsgálja, szakértők bevonásával, innen a vádhatósághoz kerül az ügy, aki, ha a nyomozati anyagot vádra alkalmasnak tartja, akkor vádat emel, de módjában áll szakértőt kirendelni. Ezt követően a bíróság a szakértői vélemények figyelembevételével ítéletet hoz, melyet esetleg a II. fokú bíróság is elfogad vagy módosít és csak ezt követően változtat meg a Legfelsőbb Bíróság. Az ügyek sok szakmai fórumot járnak meg, de a tévedés ? jogi és szakmai ? lehetősége, miként a példák mutatják, mindenhol fennáll.

Jog és Fegyver 10.

Az előző számunkban a vadászok voltak ?terítéken? ? és ígéretem szerint most a szolgálati fegyverrel rendelkezők következnek. A biztonsági cégek is egyre több fegyverrel rendelkeznek, és természetesen munkatársaik leteszik a már ismert színvonalú hatósági fegyvervizsgát. Ezzel az esetek döntő többségében a fegyveres képzésnek vége is szakad.

Jog és Fegyver 9.

Előző évi utolsó számban ígéretet tettem arra, hogy most a vadászokon van az elemzés sora. Ezekben a jogesetekben a jogszerű fegyvertartás bizonyos szabályainak megszegése keveredik a jogszerűtlen fegyvertartással, mely jelentősen megnehezítheti az értelmezést.

Jog és Fegyver 8.

Előző számunkban a gáztöltény mellett a lőfegyvernek az ideiglenes átvételéről volt szó orvvadászat esetén, és mint láttuk, nem került sor felelősségre vonásra.

Jog és Fegyver 7.

Mostani rovatunkban a lőfegyverek és lőszerek használatának jogkövetkezményeit taglaljuk és terveink szerint ilyen jellegű információkra a későbbi számokban is sort fogunk keríteni. Tekintettel arra, hogy az írás nem elsősorban jogászok számára készült, a közért-hetőséget a szakszerűséggel és a terjedelmi korlátokkal kellett egyeztetni, ami esetünkben nem mindig egyszerű dolog.
Az ismertetett jogesetek minden esetben jogerősen lezárt bírósági döntésekből származnak, de mellőztük a neveket, valamint az ítélethez általában szükséges egyéb olyan körülmények ismertetését, melyek nincsenek szoros összefüggésben a konkrét témával. Ezek a döntések azért fontosak, mert bár Magyarországon nincs az angolszász országokból ismert precedens jog, de gyakorló ügyvédi tapasztalatom, hogy jogerősen lezárt bírósági döntésekre ? különösen, ha azokat a Legfelsőbb Bíróság hozta meg ? eredményesen lehet hivatkozni a későbbiekben, hasonló ügyekben. Az alábbi két ítéletet a fegyverekkel, lőszerekkel foglalkozók okulására

Jog és Fegyver 6.

Terveink szerint mostantól egy új jogi rovattal állunk Olvasóink rendelkezésére. Ennek legfőbb oka, hogy a fegyverek megszerzése, tartása, viselése és használata minden időben szabályozott tevékenység volt és a fegyverek tényleges használatának is voltak mindig jogi következményei. Ezt a kettősséget kívánjuk ebben a rovatban bemutatni, különös tekintettel a jogkövetkezményekre, melyek alapjául minden esetben jogerős bírói ítéletek szolgálnak.

Nincs előzetes tematikánk és koncepciónk. A rovat igyekszik átfogó képet adni a lőfegyverek tartásával kapcsolatos múltbeli szabályozásokról ? esetlegesen a külföldi szabályokat is ismertetve ?, de ezt nem cikksorozatként teszi, hanem a rovat szerkesztőjének ötlete alapján, ám mindenkor szem előtt tartva azt a követelményt, hogy az Olvasó részére hasznos információt nyújtsunk. A jogi rovat első cikke egy elmúlt időszak szabályait dolgozza fel és elemzi.

<< | < | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.