This is alternative content.

Jog és Fegyver 105.

Az eredeti tervek szerint több e-mailen érkezett kérdésre kellett volna válaszolnom az év első számában, azonban most ettől el kell térnem és még csak monogrammal sem jelölöm a kérdezőket. Több olvasó is egyre komolyabban érdeklődött a múlt év végén az európai lőfegyvertartási engedély (valójában útlevél ? a továbbiakban az egyszerűsítés kedvéért: EWP) felől. Elsősorban olyanok, aki jelenleg Magyarországon nem kaphatnak engedélyt lőfegyver megszerzésére és tartására.

Jog és Fegyver 104.

Noha az október hónap bővelkedett érdekességekben, ennek ellenére mellőzzük a tömegoszlatás során használt fegyverekre, illetőleg a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök használatára vonatkozó mélyebb elemzéseket, tekintettel azok aktuálpolitikai jellegére.

Jog és Fegyver 103.

Még egyik lapszám sem ütötte ki annyira biztosítékot a rendőrhatóságnál, mint az augusztusi. Hiába, nagy volt a meleg.

Jog és Fegyver 102.

Meg nem erősített hírek szerint az Alkotmánybíróság szeptemberben tárgyalja a lőfegyvertartásról szóló kormányrendelet elleni beadványokat, de erre vonatkozólag hiteles információk nem állnak rendelkezésre. Egyedül az biztos, hogy eredendően nem utasították el és ha a taláros testület erre munkát fordít, akkor valószínűleg talált a beadványban olyan momentumot, ami felkeltette az érdeklődését. Amíg erre sor kerül, addig folytatjuk az olvasói levelek megválaszolását a hatályos jogszabályok keretein belül, de néha abból a szükségesség és a lehetőségek irányába is kitekintve.

Jog és Fegyver 101.

A jelek szerint a jogalkotó szakmai egyeztetést kezdeményezett a lőfegyvertartással kapcsolatos jogszabályok rendezésére, mert valóban tarthat attól, hogy a flóbertekkel előbb-utóbb baj lesz.

Jog és Fegyver 100.

Az előző számban azt ígértem az olvasóknak, hogy egy érdekes rendőrségi állásfoglalásról adok némi tájékoztatást okulás céljából. Elsősorban azoknak, akik már beletörődtek abba, hogy az engedély nélküli flóbertjük miatt most már örök rettegésben kell leélni az életüket és a leírtak alapján tovább tudjanak borzongani, villámgyorsan újra kézbe véve a Alexander Dumas: ?Monte Christo grófja? vagy esetleg a Henri Charriére: ?Pillangó? című örökbecsű műveit szakmai ötletek után kutatva, mert hogy rájuk az örök rabság vár, az már biztos.

Jog és Fegyver 99.

Szakértő olvasónk közérdekű és több vadászt is érintő kérdésének részlete:

Jog és Fegyver 98.

Mostani számunkban kissé eltérünk az utóbbi időben megszokottá vált sémánktól és egy kissé mellőzzük az olvasók problémájának elméleti megoldását. Most kizárólag a flóbertfegyverek hatalmas problémakörével kell foglalkoznunk.

Jog és Fegyver 97.

Elképesztő, hogy minden problémával küszködő levélíró a Kaliber rendszeres olvasójának mondja magát és közben olyan kérdéseket tesznek fel, amit ? én legalább is úgy gondolom ? már az unalomig körbejártunk. Ettől függetlenül vissza kell térnünk a problémára, mert ezek szerint nem kellő alapossággal vagy nem elég figyelemfelkeltően történt a válaszadás. Azt azért mégsem feltételezem, hogy esetleg a korábbi számokat nem olvasták, vagy nem tették el, hogy alkalomadtán újból elővegyék. Álláspontom szerint ebben a témakörben a jogi rész a leggyorsabban avuló információk közé tartozik, de sajnos a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. r. 3. § (1) bek. c) és d) pontjainak bizonyos szabályairól még mindig nem tudunk múlt időben beszélni, legalábbis a cikk megírásakor még nem, ugyanis a 2004. évben benyújtott indítványunk még mindig nem olvasható az Alkotmánybíróság közzétett napirendjében. Így aztán ismételten visszatérünk az alapproblémákhoz. Megjegyzem, hogy egyes válaszaim nem lesznek eléggé konkrétak, de ha a kérés feltételekor hiányzik néhány pontos és ezáltal fontos körülmény, annak hiányában nem adható teljesen pontos válasz sem.

Jog és Fegyver 96.

Miként az olvasók bizonyára szomorúan konstatálták, a Parlament már nem foglalkozott a Vári?Gaál képviselői indítvány megtárgyalásával, mellyel megoldódott volna a flóbertfegyverek engedély nélküli tartásán túlmenően a hatástalanított fegyverek helyzete is. Ez utóbbi terén azonban van némi módosulás, noha annak jogszerűsége több mint vitatható.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tárcaközlönyében ugyanis az alábbi jelent meg:

Jog és Fegyver 95.

Miként a korábbi számunkban már többször megírtam, nem tudok válaszokat adni a közelmúlt egyre szaporodó vadászbaleseteivel kapcsolatosan, bármilyen nagy érdeklődés mutatkozik az olvasók részéről. Azt nem árt azért figyelembe venni és általánosságban elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedben nem igazán láttam olyan nyomozást, mely az elkövető személyének tisztázása után további erőt fordított volna a körülmények ezen túlmutató felderítésére.

Jog és Fegyver 94.

Igaz, hogy már az ez évi 2. számot tartja a kezében az olvasó, de nyomdatechnikai okokból bizony a kézirat (ha az elektronikus kommunikáció világában még szabad azt a kifejezést használni) még a karácsonyi ünnepek előtt került le a gépemből, így ne várjanak tőle napi aktualitást. Elsősorban a vadászolvasók által felvetettekre válaszolok, melyek kiindulópontja a bekövetkezett vadászbalesetekre történt rendőrségi reakciók. Tekintettel arra, hogy miként korábban már jeleztem, a nem elektronikus úton küldött levelek beidézését mellőzöm, így ezen felvetések rövid tartalmát ismertetem összefoglalva.

Jog és Fegyver 93.

Minden kedves olvasónknak nagyon boldog új évet kívánva kezdünk hozzá a 2006. évnek. Az előző év teljes egészében az új lőfegyvertartási jogszabályok által gerjesztett problémák megoldásának jegyében telt el, így joggal várjuk az új évtől, hogy az Alkotmánybíróság a 2004. év végi indítványunkat pozitívan bírálja el, hogy a kormány a BM által előterjesztett módosító indítványok hatására megváltoztassa a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet használhatatlan, méltánytalan és leginkább jogsértő szabályait. Vagy ha nem ez a kormány, akkor egy másik, hiszen most
annak az éve jött el.

Jog és Fegyver 92.

Ez évi utolsó cikket tartja az olvasó a kezében és ez egyben azt is jelenti, hogy eltelt egy teljes esztendő a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. tv., valamint fegyverekről és lőszerekről szóló a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet hatályba lépése óta. Ez az év úgy telt el, hogy a lőfegyvertartók problémái nem igazán csökkentek. A flóbertek engedélyezési határidejének kitolása csak odázza a gondokat, de meg nem oldja és immáron egy éve várunk arra is, hogy az Alkotmánybíróság döntést hozzon a Korm. rendelet 3. §-a alkotmányossági kérdésének ügyében. Nyilvánvaló, hogy a taláros testületnek vannak esetleg fontosabb feladatai is, azonban az ominózus jogszabály meglehetősen sok fegyvertartónak okozott ? álláspontom szerint ? jogtalan hátrányt és anyagi kárt. Noha keringenek hírek arról, hogy a tapasztalatok összegzése után a kormány belenyúl a saját rendeletébe és felülbírálja önmagát, én azért ettől nem várok kardinális változásokat. Változatlan rendőrségi gyakorlat, hogy aki nem hosszabbítja meg időben a tartási engedélyét, az ellen az engedély lejártát követően büntetőeljárást indítanak. A vadászati balesetek ebben az évben rendesen a vadászok ellen hangolta a közvéleményt, pedig csak a halálos végűek kerültek a nyilvánosság elé. A fenti negatívumokon túl talán a gázt- riasztót tartók éreztek valamilyen pozitívumot, de az bizony nem sok. Nézzük tehát mire kíváncsiak az olvasók!

Jog és Fegyver 91.

Az eredeti tervben még az volt, hogy jönnek a jogesetek, de annyi az olvasói levél, hogy egyszerűen nincs rá hely. A válaszadás némelyeknél sürgős, viszont mindegyik közérdeklődésre tarthat számot, így ezeket nem hagyhatjuk ki. Az utolsó olvasói levéllel kapcsolatosan megjegyzem, hogy csak az egyik ? véletlenszerűen kiválasztott ? olvasó levelére válaszolok, a többi tízre nem, de a 170 m/s-mal kapcsolatos kérdéskörre azt hiszem ennyi is elég lesz. Akik esetleg kimaradtak a válaszadásból, kérem, hogy küldjék el ismét az e-mailjeiket, mert volt nálam némi agresszív vírusirtás és lehet, hogy egy néhány levél áldozatul esett.

Jog és Fegyver 90.

Ebben a számunkban csak három olvasói levél fért bele, mert mindegyik esetében célszerűnek tartottam a teljes terjedelemben történő idézést. Az elsőt a tanulság miatt, a középsőt a sokfélesége miatt, a harmadikat pedig azért, mert álláspontom szerint dr. Války István leveléből nemcsak a korából fakadó bölcsessége, hanem vadászfegyverek iránti több mint fél évszázados vonzalma is jól érzékelhető. Az ő véleménye minden kommentár nélkül is megállná a helyét, de a közléshez csak akkor járult hozzá, ha én is hozzáfűzöm a véleményemet. Fel kell hívnom ugyanakkor az olvasók figyelmét arra is, hogy azonosítható adatokat csak akkor közlünk, ha ehhez a levél írója hozzájárul, viszont a névvel alá nem írt ? nem vállalt ? levelekkel elvből nem foglalkozom.

Jog és Fegyver 89.

Az előző két számban a vadászatra vonatkozó megváltozott jogszabályok kapcsán adott válaszaim további kérdéseket indukáltak az olvasókban, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy ha egyszer újra lehet .22-es vadászfegyver, akkor azt egyáltalán mire lehet használni. Mire eljött a lapzárta, már meg is kaptuk a választ és természetesen a jogalkotótól. Úgy érzem, hogy a vadászati célú
lőfegyverekkel kapcsolatosan egyre jobban közeledünk egy normális szabályozáshoz. Talán még a végén tölthetek magamnak otthon sörétes lőszert is? Az 56/2005 (VI. 25.) FVM rendelet elsősorban az uniós normákhoz történő igazodást rendelte el az alábbiakban, amikor módosította az 1996. évi LV. tv. végrehajtására kiadott 79/2004 (V. 4.) FVM rendeletet.

Jog és Fegyver 88.

A kormány hosszan lebegtette a flóbertek engedélyezésével kapcsolatos változásokat, majd amikor teljes lett a káosz és a végső határidő is elérkezett, egy évvel meghosszabbította a flóbertfegyverek engedély nélküli tartásának lehetőségét. Álláspontom szerint egyszerűbb lett volna ismét engedély nélkül tarthatóvá tenni. A kb. 250 000?300 000 flóbert közül mintegy 5000 darabra kértek eddig engedélyt, ami 1,6%-os eredményességet jelent. Nos, kb. így minősíthető a jogalkotói munka a lőfegyver-szabályozás terén, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy a jogszabály 98%-ban elhibázott (priváti más kifejezést szoktam használni, de hát ugye a nyomdafesték.) Mivel a választások egy éven belül lesznek, gyanítom, hogy csak ezzel az engedékenységgel akarnak bekasszírozni pár százezer szavazatot a flóberttulajdonosoktól. Úgy gondolja a kormány, hogy kiegyenlítheti azt a veszteséget, amit az önvédelmi fegyverek tulajdonosi körétől elszenvednek. Micsoda naivitás!

Jog és Fegyver 87.

Lapzártáig nem állt rendelkezésünkre értékelhető információ arról, hogy a jogalkotó a felgyülemlett gyakorlati tapasztalatok alapján milyen mértékben kíván belenyúlni a jelenleg hatályos jogszabályokba és igazán arról sincs adatunk, hogy
a kormányrendelet inkriminált 3. §-ában meghatározottak kiállták-e az Alkotmánybíróság jogértelmezési próbáját. Amíg ezekről nem tudunk beszámolni, jut idő az olvasók problémáira.

Jog és Fegyver 86.

Noha némi várakozással nézünk a BM szakmai munkája elé, mely a hatályos jogszabályok alkalmazásából fakadó gyakorlati problémák feltárása útján igyekszik újragondolni a hazai szabályozást és talán el is jutnak ahhoz az egyszerűen felismerhető tényhez, hogy még talán nem késő a gyökeres módosítás, azért mindenkit óvok a túlzott optimizmustól. Nem hiszek abban, hogy a BM-ben valami értelmes munka zajlana ezen a téren, hiszen annyira szűkében vannak a hozzáértő szakembereknek, hogy nincs is nekik. Így aztán, akik vannak, azoknak sincs más dolga, mint az itt-ott elkötelezett megélhetési politikusok pillanatnyi érdekei szerint toldozgatni az alapjában elhibázott és dilettáns módon elkészített jogszabályt. Emiatt viszont értelmes jogszabály értelmezés helyett ismételten válaszolni tudok az olvasók leveleire.

<< | < | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | > | >>

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.