This is alternative content.

Az Ódor-féle speciális Para lőszer

Igazán ritkaság számba megy manapság - különösen kis hazánkban hogy egy magánember pisztolylőszer fejlesztésbe fogjon. A boltok zsúfolásig telve vannak a lőszerek végtelen számú változataival és ezeket látva azt gondolhatnánk, hogy ezen a téren már igazán nincs mit feltalálni, itt már minden maga a tökély. Ahhoz, hogy valaki megtalálja azt a gyenge láncszemet, ahol még igenis van fejleszteni, jobbítani való és erre megoldást is találjon, nemcsak szaktudás, a téma legapróbb részleteinek teljes mélységű ismerete szükséges, hanem egy jó adag innovativitás, kitartás és sok-sok türelem is, már csak az engedélyezési procedúra bürokratikus dzsungele miatt is.

Kiss Ernő honvéd altábornagy pisztolya

A fegyver az 1840-es években a legkorszerűbbnek számító csappantyús szerkezettel működik. A kémiai gyújtás alkalmazása jelentette az elöltöltő tűzfegyverek fejlesztésének utolsó és legfejlettebb fázisát, ennek egyik változa a csappantyús gyújtószerkezet. Már a XVIII. század végén kísérleteztek a lőfegyverek kémiai gyújtásával, de elterjedése csak az 1820-as évekre tehető. Legkedveltebb s egyúttal legpraktikusabb változata a csappantyús elsütőszerkezet gyorsan terjedt, elsősorban Nyugat-Európában, s szinte kizárólag a polgári életben. A hadseregek csak viszonylag hosszabb idő múlva, az 1840-es évek elejétöl veszik át a technikai újítást, s az osztrák császári-királyi hadsereg csak az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után alkalmazza a csappantyús szerkezetet.

<< | < | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.