This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Walther KSP 200

- Stirlitz sportpisztolya

A cikkben szereplő Walther KSP 200 kiskaliberű sportpisztolyról a Tavasz tizenhét pillanata c. filmsorozat hőse, a németekhez beépült szovjet ügynök, a jó öreg Stirlitz jutott eszembe. Mindkét esetben német "egyenruhába" bújtatott orosszal van dolgunk.

Sok név - egyazon fegyver

Amint azt az olvasó többször észlelhette lapunkat olvasva, bizony a fegyvergyártók közt is gyakori jelenség, hogy ugyanazt a fegyvert különféle márkanevek alatt, esetlegesen másként felöltöztetve (más felületkezelés, más markolatok/ágyazás) is piacra dobják. Nem történt ez másképpen a legjobb szovjet sportpisztolynak tartott IZS-35-tel sem (a helyzetet bonyolítandó, a fenti írásmód a magyar kiejtést tükrözi, nyugaton IZH-35-nek, vagy IJ-35-nek írják). A pisztolyt jelenleg az Izsevszkij Mechanyicseszkij Zavod (www.baikalinc.ru) gyártja, mely azonban nem azonos a www.izhmash.ru alatt (és ugyancsak Izsevszkben) található Izhmash JSC-vel.
Az IZS-35 kiskaliberű sportpisztolyt a szovjet/orosz rendszerváltás óta számos néven és kivitelben lehet megvásárolni nyugaton:

- Az USA-ba legnagyobb számban az European American Armory (EAA Corp.) importálja. Ez az IZH-35M jelzésű változat az USA-ban kedvelt (és egyes versenyszámokban megengedett) red dot (pirospont) irányzék felszerelésére alkalmas szereléksínt tartalmaz. A korábbi változatokon ezt a fegyver szétszereléséhez le kellett szerelni, majd újra belőni, de ezen módosítottak. Ennek ára kb. 400-450 USD

- Ugyancsak az USA-ba szállítja a Don Nygord cég, itt azonban a fegyvereket forgalomba hozatal előtt alaposan finomítják, ahol szükséges felpolírozzák. Ára emiatt 150 dollárral drágább

- A német Frankonia fegyverkereskedő hálózat nikkelezett, sportmarkolatos, csősúlyos kivitelét "Frankonia Favorit" néven is árulta, kb. 200 euróval drágábban az alapmodellnél

- A Walther 2001-ben mutatta be az általa "finisírozott" IZS-35-öt, melynek immár saját nevet is adtak, ez lett a KSP 200 (Kleinkaliber Sport Pistole). Az alap orosz pisztolyhoz képest eltérés a nikkelezett szán, melyre kézzel működtethető, nyomógombos szánakasztó került. A legfontosabb változtatás persze a Morini által gyártott, igen látványos sötétkék-zöld színkombinációjú, rétegelt lemez ergonómiai markolat felszerelése lett. A markolatot jobbkezeseknek S, M, L méretben, balkezeseknek M (közepes) méretben kínálták.
Ez az egyébként sokat kritizált eredeti famarkolatot váltotta fel, önmagában kb. 100-150 euróval megdobva az árat, mely 700 euró körül alakult. A típus egyébként ma már nem szerepel a Walther katalógusaiban, így feltételezhető, hogy annyira azért nem volt sikeres üzletileg a "drágábban ugyanazt a pisztoly Waltherként" ötlet. A Walther mentségére legyen szólva, hogy a pisztoly tokjának jobb oldalán azért apró betűkkel feltüntették, hogy "Cooperation with Baikal". A pisztoly KSP 200 Devil kivitele fekete szánnal, nikkelezett tokkal, piros sportmarkolattal és sátorvasra rögzített csősúllyal készült, igen kis mennyiségben.

- Nem tekinthető egyértelműen orosz eredetűnek (legalábbis nyilvánosan nem ismerte még be senki) a Feinwerkbau AW 93 pisztolya. Azonban felépítését, szerkezetét, sőt megjelenését tekintve is annyira hasonlít az IZS-35-re, hogy nem lehet vitás, hogy - legalábbis az ötletet - honnan vették a németek. A típus dicsőségtábláját a tavalyi (2002) Lahtiban megrendezett világbajnokságon elért első és második hely gazdagítja.

- A fegyver eredeti orosz gyorstüzelő sportpisztoly kivitele a .22 Short kaliberű IZS-34, melynél a megengedőbb szabályok miatt a gyári sportmarkolat jobban körülöleli a fegyvert tartó kezet.


Mélyen ülő cső


A Feinwerkbau-féle IZS-35 másolat tavalyi sikere alapján azt gondolná az ember, hogy egy igazán modern tervezésű pisztolyról beszélünk, holott erről szó sincs. Egyes források az 1950-es évekre teszik a pisztoly kifejlesztését, annyi azonban bizonyos, hogy a szovjet versenyzők az 1970-as években már több nemzetközi megmérettetésen utasították maguk mögé ezzel a sportfegyverrel nyugati vetélytársaikat. Orosz források szerint a pisztoly tervezői Borisz Pletszkij és Vlagyimir Jarigin voltak.

A konstrukció hosszú távú eredményessége az időtállónak bizonyult tervezési elvekben keresendő.
A UIT (ma már ISSF), azaz a főként olimpiai lövészsportokat tömörítő nemzetközi szövetség szabálykönyve által nyújtott lehetőségeket igyekeztek maximálisan kihasználni a tervezők. A kiskaliberű (.22 Long Rifle) sportpisztolynak bele kell férnie egy 300x150x50 mm-es dobozba, miközben a maximális csőhossz 6" azaz 153 mm.

Azt mindenki tudja, hogy a lövő fáradását, dekoncentráltságát a verseny (illetve edzés) alatt azzal lehet - többek közt - elkerülni, ha a fegyver hátrarúgását minél kevésbé érzi. Ennek érdekében a fegyver tömegközéppontjának relatíve előre kell kerülni, ugyanakkor a csőtengely vonalának minél alacsonyabbra kell kerülni. Ezt több konkurens (és modernebbnek tekintett) modellnél (Hammerli 280, Walther GSP, Benelli MP95 stb.) úgy oldják meg, hogy a tár a markolat elé került, ezzel azonban erősen lecsökkentik a csőhosszt, bőven a megengedett alá.

Az IZS-35 esetében maradtak a klasszikus tárat a markolatba elhelyező felépítésnél, azonban a csőtengely rendkívül alacsonyra került, szinte egy vonalba a lövő kéz hüvely és muatóujja közti területtel. Ez azt jelenti, hogy a szán zártömbi része szinte teljesen a markolaton belül fut (felhúzni is csak ez elején levő recézésekkel lehet). A hüvelykivető nyílás is olyan alacsonyra került, hogy jobb oldalon kis kivágást kellett eszközölni a sportmarkolaton. Ennek a megoldásnak persze van egy komoly hátránya - mint azt később mi is tapasztaltuk - mégpedig az, hogy az esetlegesen keresztbefordult lőszert, vagy csőbe ragadt hüvelyt rendkívül nehéz eltávolítani. A szán tömegének többsége, és vele a helyretoló rugó is a cső alá került, ezzel is csökkentve a mozgó tömeg által keltett forgatónyomatékot.


Kilincselő kakas

A mélyen fekvő cső és szán további problematikát vetett fel: hová lehetne tenni a kakast, és annak rugóját? Ha hagyományos módon a markolat hátsó részében, a szán (zártömb) alatt illetve mögött kapott volna helyet, akkor esetleg kényelmetlenül vaskos markolat, vagy a szabályok által megkövetelt dobozból hossza miatt kilógó fegyver lehetett volna a végeredmény. A kakast ezért a tokszerkezet tetejébe építették be, felülről csap lefele, vagyis úgy mozog mint egy ajtókilincs. A tok tetején levő kivágáson keresztül látható a kakas felhúzottsági állapota (a kakas hátlapján van egy kis piros pont).


Az elsütőszerkezet természetesen single action, sokféle állítási lehetőséggel. Állítható a sütési erő, az elsütőbillentyű sütési úthossza (két lépcsőben), a billentyű sütés utáni túlhúzása, sőt, még helyzete is. Maga az elsütőbillentyű, egyébként hosszában félig felsliccelt alkatrész, mely az elsütőrúdhoz egy fogaslécen keresztül, arra csavarral rászorítva került rögzítésre. Így mindenki abszolút a saját ízlése, illetve fizikai adottságainak megfelelően szabályozhatja, szabhatja testre ezeket a paramétereket.


Nehézkes szétszerelés

Az IZS-35 - illetve ez esetben a Walther KSP 200 - szétszerelése bonyolultabb a hadi vagy önvédelmi pisztolyokon megszokottaknál, de a felsőbb kategóriás sportpisztolyok mezőnyében ez nem szokatlan jelenség. Rossz nyelvek szerint ennek az az oka, hogy a szán úgyis eleve nagyon lötyögősen fut, nem valószínű, hogy sűrűn megszorulna. Ez persze a finom elsütőszerkezet és a cső far felőli tisztítására még mindig nem válasz. A tárat a markolat fenekén levő sarkantyú hátrahúzása után lehet kivenni (a tár egysoros, 5 db töltény befogadására alkalmas), ezután a szán hátrahúzásával és a töltényűrbe való jó alapos benézéssel győződünk meg a töltetlenségről.

A csőtorkolat alatt levő rugós nyomógombot benyomva vehetjük le a tok alsó borítólemezét, ekkor feltárulkozik a helyretoló rugó és annak nagyon vékonyka vezetőrúdja. A tok felső részén levő borítóelem kis hernyócsavarjának meglazítása után az is levehető. A szán levételéhez azzal eléggé sokat kell játszani, hogy a hátrahúzottság pontosan melyik állásában billenthető úgy fel, hogy előre levehető legyen. A szánnal végzett műveletek közben nagyon ügyeljünk arra, hogy a helyretoló rugó vezetőrúdjában ne tegyünk kárt.
A belsőbb részek tisztításához célszerű a markolattól is megszabadulni (ezt néhány csavar kilazításával megoldhatjuk).


Barna gépzsír

A Walther KSP 200 belső részeit megtekintve azt kellett megállapítanunk, hogy a német precizitást Izsevszkben hagyták ("Stirlitz a lebukást kockáztatta"). A nem kifejezetten a lőszerrel érintkező, illetve a lövésfolyamatban résztvevő felületek kifejezetten nyersek, csúnya marógépnyomok mindenfele. A matt fekete felületkezelés se nem szép, se nem tűnik kifejezetten tartósnak. A szerkezetben néhol még eredeti orosz barna kenőzsír is éktelenkedik (ha semmi jelzés nem lenne a fegyveren, pusztán ebből is meg lehetne állapítani a származási helyet...).

Nagyon tartósnak ígérkezik viszont a szokatlanul vaskos cső (és az MCM óta tudjuk, hogy a szovjet .22-esek csövét valami elpusztíthatatlan anyagból készítik...). A cső első részét uraló nagy "vaskocka" csősúlyként funkcionál, és egyben a célgömb rögzítési pontja is. A célgömb állítható/cserélhető, a csőtorkolat felett van egy hernyócsavar, mely erre szolgál. A nézőke mikrométeres állítású, igen nagyméretű darab (valóban jó célképet ad egykezes lövészetnél), érdekessége, hogy a tesztelt fegyveren az állítási lehetőségeket német szavak kezdőbetűivel (T-H, R-L) jelölték. Az irányzóvonal hossza az ISSF-szabályok szerint megengedett maximális érték, azaz 220 mm.


Megúsztuk a sorozatlövést

A Walther KSP 200 pisztoly melyet kipróbálni volt szerencsénk egy használt példány volt, szemmel látható az elsütőszerkezet egyes állítócsavarjainak állapotából, hogy bizony ezt babrálgatták - ellenben a pucolást nem vitték túlzásba. Emiatt a teszt során felmerült problémákat nem lehet egyértelműen általánosítani a típusra, pláne, hogy kis kutakodásom során az eredeti IZS-35-tel kapcsolatban sem fedeztem fel súlyosabb megbízhatatlanságot, mint amit az öntöltő .22-esek lőszerérzékenysége kapcsán megszokhattunk.
A KSP 200-at olcsó .22 LR Rex (Sellier and Bellot) és csúcskategóriás Lapua Signum lőszerrel is kipróbáltuk.
Alapvetően egyik lőszer csőretöltési és kivetési megbízhatóságával sem volt gond, csakhogy az első 8-10 lövés után a kakas elkezdett visszakísérni (minden 5 lövésből 3-3 alkalommal). Tehát a hátramozgó szán nem akasztotta hátul, hanem maga után engedte a kakast. Mivel a kakas és a zárt tokszerkezeti konstrukció miatt nem volt mód a kakas újra, kézzel történő felhúzására, így szán hátrahúzásával próbáltuk üríteni a fegyvert, ami bizony - vélhetően a szűk töltényűr miatt - nem sikerült túl könnyen. A látszólag szinte sértetlen kivetett éleslőszereket nem lehetett újrafelhasználni ebből a pisztolyból, mert csőretöltéskor begyűrte őket a szán.
Az visszakísérő kakas elől kivett, de el nem sült töltények peremén világosan látszik a beütő ütőszeg nyoma, így nem kellett sok ahhoz, hogy szabad tömegzáras géppisztollyá nem alakult a Walther KSP-200. Ehhez a káros jelenséghez az is hozzásegít, hogy a pisztoly ütőszegének nincs ürőszegrugója, ami az orosz hadifegyvereken (pl. Makarov pisztoly) megszokott vonás, egy élsportolónál viszont kissé furcsa.
A rendkívül kellemes sütés (gyári adatok szerint 1000-1360 gramm közötti elsütőerő) és jó markolat ellenére nem igazán sikerült kiegyensúlyozottan jól lőni a pisztollyal egy kézzel, mert ez a típus azért jóval (orr)nehezebb, mint amihez mi szokva vagyunk - ezt tényleg kifejezetten erre a sportágra edző élversenyzőknek alkották.

Két kézzel azonban Izsóf Gábor kolléga 2-2,5 centiméteres 5-lövéses szórást tudott lőni 25 méterről, én egy kézzel, a másikkal alátámasztva a fegyvert olyan 4-6 centiset produkáltam, ami jól mutatja a fegyverben rejlő potenciált - és egyben a mi hiányosságainkat...


Itthon mennyiért?

Az amerikai és nyugat-európai árait a IZS-35-nek már megismerhették, joggal merül fel a kérdés, hogy mennyiért szerezhető be hazánkban. Az IZS-35-öt újonnan ismereteim szerint senki nem importálja (legfeljebb egyedi megrendelésre), használtan állapottól függően 120-150 ezer forint közt szokott előfordulni. A tesztelt Walther KSP 200 példány ára 180 ezer forint feletti, amiben természetesen benne foglaltatik a látványban és használhatóságban sokat jelentő Morini sportmarkolat is.

A gyártó/forgalmazó az interneten:

www.baikalinc.ru
www.carl-walther.de

Vass Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.