This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Vadászat és lőszerújratöltés

Ólomlövedék töltése füstnélküli lőporral

Sok éve használom .45/70 Government űrméretű fegyvereimet mind sportlövészetre, mind vadászatra, immáron saját töltésű lőszerekkel. Bár a modern gyártású .45/70-eseket már füstnélküli lőporokra tervezték, én mégis szeretem füstös lőporral tölteni e lőszereket, hiszen nincs annál szebb, mikor a lövést fehér füstfelhő követi.

Vérebes utánkereséshez

Nincs is ezzel gond, amíg a vadász saját vadászatát teszi élvezetesebbé. Ha azonban megoldandó ? sokszor veszélyeket is magában rejtő - feladat megoldása a cél, úgy a lehető legjobb eszközt kell használni. Ilyen feladat számomra a kutyás utánkeresés. Éppen egy éve nevelgetem, képzem Bényei Tamás barátom segítségével Szeder nevű hannoveri vérebemet, mely folyamatába sokan belepillanthattatok már blogunkban (http://hannoverinegykezlabas.blogspot.hu). A sebzett vad utánkeresése nem tréfadolog. Egyrészt férfias munka, amely során elválik a széna a szalmától, másrészt veszélyes is lehet elsősorban szeretett munkatársunkra, a kutyusra, ha a vérebvezető nem elég szemfüles.

A Pedersoli .45/70-es 1886/71 alsókulcsos puskát éppen azért választottam utánkereső fegyveremnek, mert amióta eszemet tudom, nekem a Winchester a puska. Az alsó emelőkaros szerkezet számomra sokkal kényelmesebb, mint a forgó-tolózár. A fegyver rövid csöve, jó egyensúlya, könnyűsége minden tekintetben megfelel a céloknak. Nem mondom, hogy jobb, mint más utánkereső puskák, de számomra biztosan a legjobb választás.

Az ideális .45/70

Ugyanígy vonzódom a .45/70-es lőszerhez is, mely olyan nekem, mintha utánkeresésre született volna:

-        nagy átmérőjű a lövedék, mely erős kivérzést tud okozni

-        a nagy tömegű (20-30 g-os) lövedék átütése legendásan nagy (a kegyelemlövés leadásakor sokszor kell előnytelen irányból lőni a vadra, így a nagy átütés elengedhetetlen)

-        a nehéz lövedéket nem érdeklik a belógó ágak, bokrok. Olyan mint a tehervonat: csak megy, megy, megy.. és nagyon nehéz megállítani.

A kaliber egyetlen hátránya az ívelt röppálya, melynek köszönhetően 100 m-ig javasolt használata. A lövedék ezután is pontos, de a jó magasságú becsapódás érdekében biztosan fölé kellene fogni valamennyit, amit gyors kapáslövésnél nehéz kivitelezni. De hát utánkeresésnél igazából nincsenek komoly lőtávolságok, így ez most nekem nem volt szempont.

Korábban azt vallottam, hogy utánkeresésre csak gyári lőszert érdemes használni. Ezt elsősorban azért jelentettem ki, mert nem volt még tapasztalatom a saját magam által töltött lőszerek üzembiztosságával kapcsolatosan. A csettes lőszer a kutyus sérüléséhez vezethet, ha a megfelelő pillanatban nem lehet leadni a lövést a sebzett disznóra.

Közel egy év lőszertöltés, és sok szár leadott sikeres lövés után most ezt az elvet módosítom. Már bízom saját készítményeimben, tudom, hogy működni fognak kritikus pillanatban is. Ideje volt ezért  füstnélküli .45/70-est is tölteni vadászathoz, utánkereséshez.

A lövedékválasztás

Ha csőtáras puskához választunk lövedéktípust, akkor az első és legfontosabb kérdés a csúcs kialakítása. Olyan fegyverhez, mely tárában a központi gyújtású lőszerek nem egymás alatt, hanem egymás előtt vannak tilos csúcsos formát használni, hiszen az a visszarúgás hatására elműködtetheti az előtte lévő lőszer csappantyúját. Csapott hegyű (FN = flat nose) vagy gumi hegyű lövedéket válasszunk ezért. Számomra az is fontos volt, hogy a lövedéket magam öntsem, ezért jó pár öntőformát kipróbáltam az ügy érdekében.

A lövedékkészítéshez nem tiszta ólmot használok újratöltéshez, hanem 1:14 arányban keményítem ónnal az ólmot. A keményebb ötvözetnek köszönhetően kevésbé kenődik az ólom a huzagokba, és némiképp a gáznyomás is nőni fog.

Az ólomlövedékek esetében létezik egy határ, hogy meddig gyorsíthatjuk azt a csőben. Egy bizonyos sebességhatáron túl a lövedék egyszerűen átugorja majd a huzagolást puha anyaga miatt, ami fokozott ólmozódáshoz és értelemszerűen pontatlansághoz vezet. Ez a határ kitolható az anyag keményítésével és rézsaru (gas check) használatával. A keményítéssel nehéz komoly sebességnövekedést elérni, így javaslom, hogy olyan lövedéköntőformát válasszunk, amelyik alkalmas rézsaru felszerelésére.

Ezeket a formákat minden gyártó külön megjelöli. Közös ismertetőjegyük, hogy fenék felőli utolsó 1-2 mm-es részük kisebb átmérőjű, mint a több rész. Ide illeszkedik a rézsaru. A rézsaru felszerelése a lövedék kaliberezése közben történik. A kaliberezés során a friss öntényt egy olyan méretű fémperselyen nyomjuk át, melynek átmérője éppen megfelel a mi csövünknek (vagyis éppen akkora, vagy 0,001?-kel nagyobb, mint a csövünk barázdák közt mért átmérője). Miközben a préssel a kalibermatricába nyomjuk a lövedéket, a rézsaru ráperemeződik a fenékrészre, így egy munkafolyamat során két feladatot oldunk meg.

Persze mielőtt dolgozunk a lövedékkel, mérjük át őket és csak azokat tartsuk meg, melyek +/- 0,5% tömegeltérésen belül vannak.

A fenti paraméterek figyelembevételével a Lee C457-500-F öntőformáját választottam a célra. A kétbevágásos forma 500 (saját mérések szerint, saját ötvözetből 508) graines lövedéket ad, melyeket könnyen lehet kaliberezni .458?-re. A hosszú, nehezebb lövedék jól illeszkedik a Pedersoli puska ? ebben a kaliberben ? gyorsnak mondható huzagolásához is. (Minél gyorsabb egy puska huzagolása, annál jobban stabilizálja a hosszabb lövedékeket, és minél lassabb a huzagemelkedés, annál jobban szereti majd a rövidebb lövedékeket.)

Kenőanyag

Az öntött ólom lövedékeket kenni is kell. Ez tovább csökkenti az ólomlerakódások mértékét, ami nem hátrány még rézsarus lövedék használata esetén sem. Többféle kereskedelmi forgalomban kapható kenőanyag kitűnő a célra. Nekem eddig a Lee Liquid Allox-szal van csak tapasztalatom. Ennek felhordása igen egyszerű: a kaliberezett, gas checkkel szerelt lővedékeket tegyük egy műanyagdobozba, csepegtessünk rá a folyadékból, majd finoman forgassuk meg a lezárt dobozt. A kenőanyag szépen befutja majd a lövedék teljes felületét. Hagyjuk állni 8-10 órát, és a folyadék vékony, száraz bevonatot képez majd a lövedék teljes felületén.  Ha a kenőanyag megszáradt, a lövedékünk készen áll a beszerelésre.

A lőporválasztás

A Vihtavouri N130 lőpor igen furcsa szerzet. Egybázisú, elsősorban .22 ? 6 mm űrméretű, kis tömegű lövedékekhez, valamint a nagy térfogatú, egyenes falú hüvellyel rendelkező lőszerekhez ajánlott por, mint amilyen a .45/70 vagy a .458 Winchester Magnum. Az N100-as családban égési sebesség tekintetében valahol középtájon helyezkednek el (minél kisebb az N1 utáni számérték, annál gyorsabb a por égése, vagyis az N150-nél gyorsabb az N130, de lassabb, mint az N105).

(Forrás: http://www.eabco.com/VihtaVuori01.pdf)

Az egybázisú lőporok energiahordozója a nitro-cellulóz (helyesen: cellulóz-nitrát). Ezek úgynevezett oldószeres eljárással gyártott lőporok, melyeket a gyártási folyamat során különböző adalékokkal látnak el: pl.: kémiai stabilizátorokkal, flegmatizáló anyagokkal (melyek csökkentik az égési hőt), adnak hozzá grafitot is, mely véd a statikus feltöltődés ellen, de adhatnak hozzá torkolattűz csökkentő adalékokat is.

A .45/70 űrméretben a hivatalos Lapua-féle újratöltő tábla alapján 510 graines tartományban az N130-ast 30,9 ? 35,5 grain közötti mennyiségekre lehet tölteni, ami 389-495 m/s közötti torkolati sebességeket és 2496 J és 4042 J közötti energiát eredményez. No, ez elegendő lesz vadászatra is, ahol a minimum energiahatár gím-, dámszarvas és muflon esetében 2500 J. A Lapua által használt tesztfegyver 1:20? huzagolású, 22?-es (560 mm) csőhosszú fegyver volt, vagyis ugyan az a huzagolás, mint az én Pedersolim esetében, két hüvelykkel rövidebb csővel. A gyári lőportöltettől sem lefelé, sem felfelé nem szabad eltérni. (Forrás: http://www.lapua.com/en/products/reloading/vihtavuori-reloading-data/relodata/5/93)

Öt lőszeres sorozatokat töltöttem meg, kezdve a gyári minimumtöltettel, vagyis 10 db 30,9 graines, 10 db 32 graines és 10 db 33,1 graines töltettel indultam a lőtérre. A lőport egyébként Lyman térfogatos mérővel mértem ki, majd visszaellemőriztem azt a kis Lee karos mérlegen is a biztonság kedvéért.

A lőszer összeszerelése

A lőszerekhez 53,4 mm-re trimmelt Starline hüvelyeket használtam, melyek már jópárszor megjárták puskám töltényűrét, tehát finoman szólva sem voltak fiatalok. Fegyverem töltényűre szereti a hosszabb lőszereket, de mivel először töltöttem füstnélküli lőporral, elhatároztam, hogy minden tekintetben követem a Vihtavouri által megadott adatokat, így a teljes lőszerhosszt 64,7 mm-re állítottam be. A későbbiekben a lőszerhosszt még növelni fogom, hogy csökkentsen a lövedék szabadon repülését, de az első körben jó tartani a gyártói ajánlást. A kevésbé mélyre ültetett lövedék (vagyis hosszabbra szerelt lőszer) gondot nem okozhat, hiszen ha több a levegő a hüvelyben (kisebb a töltési sűrűség), a gáznyomás alacsonyabb lesz.

A peremezést a lövedékbeültető matricával végeztem. Itt jegyzem meg, hogy a csőtáras puskákhoz a lőszereket a szokottnál kissé erősebben kell peremezni. Ennek két oka van. Egyrészt biztosítani kell, hogy a csőtárban egymás mögött elhelyezkedő lőszerek ne tudják beljebb nyomni egymás lövedékekét. Ne feledjük: ha a lőszerhossz lecsökken, emelkedik a gáznyomás! A második ok a könnyű tölthetőség. A nagykaliberű alsókulcsosok szögben adják fel a lőszert a töltényűr felé. Ha a lőszer nincs rendesen peremezve, úgy a hüvelyszájnál akadhat a folyamat, problémás lehet az ismétlés.

Lőtéri tesztek

Sebzett vad utánkeresésénél ? és egyébként az általam annyira szeretett erdei cserkelő vadászatnál ? ritkán vannak nagyobb lőtávolságok, mint 50-70 m, így a belövés esetében is 50 m volt a cél. Ha itt szűk a szórás és jó helyre mennek a lövedékek, akkor 70 méterig nem lehet gond. Persze a fegyvert mindig állványról lőjük be, hogy minimalizáljuk a lövészhibákat.

A lőszer ellenőrzésének fontos eszköze a lövedéksebesség-mérő. Ez nem csak azt mutatja meg nekünk, hogy mekkora lőszerünk teljesítménye, hanem ítéletet mond lőszertöltésünk precizitásáról is: ha ingadozik a kezdősebesség, valamit rosszul csinálunk.

A lövészetet mindig kezdjük azzal, hogy két három lőszert ellövünk. Ennek kettős célja van: egyrészt kilőjük a csőből az olajat ? már ha vagyunk annyira rendesek, hogy takarítjuk is a fegyver, nem csak ütjük, vágjuk ? másrészt frissen töltött lövedékünk ?át is keni? majd a csövet az előző lövedéktípus használata után. A torkolati sebesség megbízhatóan csak ez után fog beállni.

Ha valóban kíváncsiak vagyunk munkánk minőségére, legalább 5-6 lövést lőjünk el a sebességmérő felett. Akkor dolgozunk jól, ha a sebességeltérések nem haladják meg az 5-10 m/s-ot.

A lövészetet a minimum töltetre töltött lőszerekkel kezdtem. A három ?olajtalanító és átkenő? lövés után kezdtem lőlapra lőni és mérni a sebességet. A 30,9 grain N130 által hajtott lövedékek sebességek a következőek voltak:

  1. 1. 364 m/s
  2. 2. 374 m/s
  3. 3. 368 m/s
  4. 4. 372 m/s
  5. 5. 372 m/s

Az öt lövés átlaga 370 m/s, vagyis 20 m/s-mal kevesebb, mint a Vihtavouri gyári adatai szerint. Feltehetjük a kérdést, hogy mi okozhatja ezt a különbséget? Több oka is lehet: egyrészt nem ismert pontosan, hogy a táblázatban szereplő 510 graines lövedék pontosan milyen keménységű. Minél keményebb az ötvözet annál nagyobb a gáznyomás. Éppen úgy nincs adatunk arról, hogy milyen a peremezés, milyen csappantyút használtak, vagy hogy pontosan milyen profillal bír a tesztfegyver huzagolása. Mindezek bőven okozhatnak ilyen torkolati sebesség különbséget. A torkolati energia 2258 J lett, vagyis a lőszer ebben a formában még nem alkalmas nagyvad vadászatra, bár a pontosság tekintetében nem érhette szó a ház elejét: a lövések 50 m-en egy lyukba csapódtak be.

Az aznapra készített legnagyobb töltettel rendelkező lőszerekben 33,1 grain N130 volt. Ezek sebessége egy kicsit nagyobb szórást mutatott:

  1. 1. 389 m/s
  2. 2. 398 m/s
  3. 3. 398 m/s
  4. 4. 400 m/s
  5. 5. 387 m/s

Az öt lövés átlaga 394,4 m/s, ami 2566 J torkolati energiát jelent. No ez már alkalmas nagyvadra is. Érdekes, hogy a minimálisan nagyobb sebesség szórás ellenére sem volt érezhető különbség a szórásképben, sőt. A négy lövés által szakított lyuk egy kicsit kisebb is volt, mint a kisebb töltetű lőszer esetében.

Ballisztika

A pontos ballisztikai görbe felrajzolásához a QuictTarget szoftvert hívtam segítségül. A Lee lövedék  alaki tényezője (vagyis ballisztikai koefficiense) 0,278. E szám, a lövedék tömege, keresztmetszete és torkolati sebessége ismeretében felrajzolható a lövedék elméleti röppályája. Azért csak elméleti, mert a ballisztikai szoftver egy bizonyos esetet vázol fel. A kapott eredmény ? ahogy a tényleges BC is ? függ a környezeti hatásoktól (páratartalom, tengerszint feletti magasság, stb...). Vagyis ne gondoljuk, hogy pontosan az fog történni a valóságban is, mint amit a szoftver mutat, de azért jó képet ad lőszerünk teljesítményéről nagyobb távolságokban is.

Az első ábrán az látható, hogy a fegyvert milyen távolságon kell ahhoz nullázni, hogy a lövedék röppályája +/- 4 cm-es magasságban maradjon a célzóvonalhoz képest. Ez az optimális belövési távolság. Az általam töltött lőszer esetében a nulla pont 70 méteren van, és így 83 méterig lehet vadászni a fegyverrel úgy, hogy a teljes 83 méter távolságig ne legyen szükség célpontáthelyezésre, vagy az irányzékok állítására. Az ívelt röppályát jelzi, hogy 100 m-en a lövedék már 11 cm-t esik a célzóvonalhoz képest.

Hasonlóképpen beszédes az a grafikon is, mely a lövedéksebességet és mozgási energiát ábrázolja a megtett út viszonylatában. A 2566 J energiával induló lövedék energiája 90 méternél esik 2000 J alá, de még 500 méteren is 1080 J-lal rendelkezik.

Merre tovább?

A rézsaruval szerelt keményített ólomlövedékekkel akár 500 m/s feletti sebesség is elérhető komoly csőólmozódás nélkül, így mindenképpen szeretném kihasználni Vihtavouri táblázat által biztosított maximális lehetőségeket. Az eddigi eredményekből látszik, hogy a táblázat által jelzett 495 m/s sebességet elérni nem fogom, de mivel a sebesség növelése laposabbá teszi a röppályát, szükségem van még arra a párszor tíz m/s-ra, bármennyi is legyen az.

A lőszerhossz növelését is tervezem, de igazából ennek túl sok használt nem látom, hiszen azon a távolságon, melyen a fegyvert használnom, már így is kitűnő a szóráskép.

És hogy mi az előnye az öntött lövedéknek? Hazugság az lenne azt mondani, hogy ez a legjobb lövedéktípus a világon. Nem mindenható a .45/70-es keményített ólom lövedéke. Persze az általam meghatározott vadászati módnak nagyon is megfelel, így a gyári lövedékekhez képest töredékáron készíthetem el saját lőszereimet. És persze ne hagyjuk ki a legfontosabb tényezőt a képletből: nagyon jó olyan lőszerrel vadászni, amelynek a lövedékét is én készítem. Mert minél több oldalról ismerem meg egy lőszer megtöltésének csínját-bínját, annál többet tanulok.

Németh Balázs - info@kapszli.hu

Figyelmeztetés!

A lőszerek házi szerelését, újratöltését kizárólag sikeres hatósági vizsgát követően kiállított rendőrhatósági engedély birtokában lehet végezni. A cikk készítői semmiféle felelősséget nem vállalnak az itt leírt információkkal kapcsolatban, ideértve a cikk elolvasása során szerzett ismeretek felhasználásával összefüggésben bekövetkező jogsértést, kárt, balesetet és személyi sérülést!

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.