This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

SPS ,,2011??pisztolyok

- Versenyre tervezve

Nemrégiben módom nyílt kipróbálni a spanyol DC Custom Armeros cég IPSC-re specializált SPS World Custom pisztolyai közül néhányat. Ezen fegyverek szerkezete, megoldásai a szituációs lövész sportág szabályaihoz vannak szabva, ezért sok eltérés adódik a megszokott M1911 pisztolyok többségéhez képest.

Az M1911-re szabott sportág

Az a Kaliber cikkeiből is sokak által tudott, hogy a szituációs lövészetben való eredményes szereplésben milyen fontos a gyorsaság és a pontos lövések leadása. Ehhez a maroklőfegyver oldaláról az alábbiakra volt szükség:

- A fegyver öntöltő legyen a gyors újratölthetőség értelmében (revolver általában külön kategória, ahol létezik).

- .45 ACP kaliberű legyen, vagy hasonló erős lőszert lőjön.

- Csak normál lövések leadására alkalmas (revolverezésre alkalmatlan) legyen az elsütőszerkezete a pisztolynak (single action). Az elsütési erő könnyű kell, hogy legyen, és igen rövid elsütőbillentyű-úttal kell rendelkeznie, hogy az ismételt lövések, ráduplázások minél gyorsabban végrehajthatóak legyenek. A single actionre konvertált, eredetileg revolverező sütésű pisztolyok sütése az eltérő elsütőszerkezet-karakterisztika miatt gyakran nem lesz olyan jó, mint egy eredeti egyszeres szerkezet.

- A tokon elhelyezett biztosítókarral kell rendelkeznie, mely a felhúzott kakast blokkolja, hogy a fegyverrel nagyon gyorsan és pontosan leadható legyen az első lövés. A szánon elhelyezett biztosító-fesztelenítő karral gyártott DA/SA elsütő-szerkezetű fegyverekkel egyszerűen lassú az első revolverező lövés, ha pedig kiiktatjuk a biztosító-fesztelenítő funkcióját, a kibiztosítás még mindig nehézkesebb, a biztonság pedig alacsonyabb.

- A tárkioldónak egy kézzel könynyen működtethetőnek kell lennie, a markolatfenéken levő tárkioldók működtetése borzasztóan lassú.

- Különféle kiegészítők, tartalék alkatrészek, tunningkészletek könnyen hozzáférhetők legyenek.
A fentiek tulajdonképpen tökéletesen leírták az egyetlen olyan pisztolyt, mely az 1970-es évek közepén ? mikor megalapították az I.P.S.C.-t ? az USA-ban ennek megfelelt: az M1911-et. A Colt M1911A1 pisztoly mindkét világháborúban az USA fegyveres erőinek szolgálati oldalfegyvere volt, és az is maradt 1985-ig, több tucat cég gyártotta különféle másolatait. Talán valós értékeinél sokkal nagyobb tiszteletnek örvend, legendák sora övezi mai napig. Mivel a fegyver rendelkezésre állt nagy számban, a szituációs lövészet szabályait is ezeknek megfelelően hozták meg. Az sem elhanyagolható szempont a kialakult M1911-központúságban, hogy az alapító atyák közül sokan (Ed Brown, Bill Wilson) anyagilag is érdekeltek voltak az M1911-bizniszben, hiszen ilyen fegyverek javításából, tunningolásából, alkatrészeinek gyártásából élnek, nem is rosszul.

Ma már csak egy (hangos) kisebbségbe tartozó megszállott hord M1911 stílusú fegyvert önvédelemre vagy szolgálati fegyverként, a többség az USA-ban is áttért az egyszerűbben kezelhető, biztonságosabb GLOCK-okra, SIG Sauerekre, S&W öntöltőkre. Az M1911 szinte tisztán sporteszközzé vált, az utóbbi évtizedben a nagy tárkapacitású változatok és a miniatürizált darabok hoztak ebbe némi változást. A nagy kapacitású, kétsoros tárak alkalmazásának egyik megoldása a teljesen fémtok (a kanadai Para-Ordnance-tól származik), a másik pedig az itt bemutatandó SPS-eken is használt műanyag markolatrész. Ez utóbbi kialakítást az eredeti ősmodelltől való eltávolodás érzékeltetésére ?2011?-es pisztolyoknak is szokták hívni.

Amiben azonos az őssel

Az SPS-pisztolyok az alap M1911-hez hasonlóan reteszelt zárasak, Browning-Colt-féle, kengyeles-bordás megoldással. Ennél a megoldásnál a rövid csőhátrasiklás végén a csőfar lebillentését (a kireteszelést) egy kétfuratú kengyel biztosítja. A kengyel egyik furata a csőszakállhoz van rögzítve, egy tengellyel, a másik fele pedig a szánakasztó tengelyéhez.
A cső szánhoz reteszelését a töltényűr előtt elhelyezkedő két reteszelőbordának a szánon ellendarabként funkcionáló bemarásokba illeszkedése végzi. A fentiekből következik, hogy a szétszerelés kulcslépése itt is a szánakasztó kivétele (a töltetlenség ellenőrzése és a szán kissé hátrahúzása után). A kengyeles megoldás jelentős hátrányaként említhetjük meg, hogy a kengyel igen nagy dinamikus igénybevételnek van kitéve, ez magas követelményeket támaszt az anyagminőséggel szemben. Meg kell jegyezni, hogy ma már készülnek Browning-FN megoldással reteszelődő, M1911 stílusú pisztolyok is, de a gyártók többsége inkább a hagyományos megoldás mellett maradt. Elsütőszerkezetük csak normál lövések (single action) leadására teszi őket alkalmassá. Tokon elhelyezett biztosítókarral rendelkeznek, mely csak felhúzott kakas esetén aktiválható (felfelé fordítással), ekkor blokkolja a szán hátrahúzását is.

Nagy különbségek - kívül és belül

Szemmel látható, hogy a legfontosabb, leglátványosabb különbség az alapváltozathoz képest a műanyag markolatrész. Ez a megoldás csak az M1911-stílusú pisztolyokon jelentkezik újdonságként, valójában a Heckler und Koch a P9 sorozatú pisztolyain ugyanezt a hibrid megoldást alkalmazta. Ez a hibrid ?2011? megoldás azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben vett tok két részből áll: a műanyag markolatból és az acélból (jelen esetben rozsdamentes) készült, tulajdonképpeni fegyvertokból. Ez utóbbi tartalmazza a szán megvezetésére szolgáló síneket, illetve lehetővé teszi a reteszelőelemek kapcsolódását. A szán mozgó részei ezért csak acéllal érintkezhetnek. Az acéltokban helyezkedik el a kakas.

A tok másik része a műanyag markolatrész, mely tartalmazza a szögletes sátorvasat (?sátorműanyagot?), az elsütőbillentyűt, a tárkioldót és a kakasrugót is. A műanyag markolatrészt a ?markolathéj? felső csavarjával rögzítik a tokhoz (az alsó csavar csak dekoráció), illetve a sátorvas elülső részét is csavar fogja a tokhoz. Ez a műanyag markolatrész eléggé vaskos, mivel a fegyverben ? az alap-M1911-től eltérően ? kétsoros tár található. A pisztolyok többféle űrméretben készülnek, a tárkapacitások az alábbiak: normál hosszúságú tár esetén .45 ACP 12 db, 14 db .40 S & W, 17 db 9 mm. Létezik tárfenék-növelő is, amely +2 lőszerrel növeli a tárkapacitást .40 S & W, és 9 mm esetén, +1-gyel .45 ACP esetén. Open pisztolyok versenytárai 9 mm 21 db, .40 S & W 17 db, illetve létezik a markolatból kilógó, hosszú tár, mely 26 db 9 mm-es lőszert fogadhat be. A 9 mm-es és .40 S & W tárak jellegzetessége, hogy meg vannak szűkítve a tártestnél, hiszen jóval kisebb szélességre van szükség, mint .45 ACP-nél. A 9 mm-es tárak valójában a majd három milliméterrel hosszabb .38 Super Auto lőszer befogadására készültek, mind a tártest, mind az adogató elegendően hosszú ehhez.
Hibának felróható, hogy a tár ?csőre? miatt a felső három lőszer nem lépcsősen helyezkedik el, hanem gyakorlatilag egymás tetején van. Emiatt nagyon figyelni kell arra, hogy tárazáskor a legalsó lőszer, mikor a negyediket tesszük a tárba, jobbra vagy balra mozdul-e el. Az adogatólemezen található kiemelkedés ugyanis mindkettőt lehetővé teszi. De ha rossz (bal) irányba mozdul, összeakadhatnak a lőszerek töltés közben. (Hüvelyfenék a lövő felé néz, így értelmezendő a bal meg a jobb irány.) Mindazonáltal ? a vastag kétsoros tárak ellenére ? a markolat keskenyebb és érzésem szerint kényelmesebben fogható, mint az ugyancsak kétsoros, de fémből készült M1911-változatokon (például: Para-Ordnance). A markolat egyetlen műanyag darabból készül, a kakasrugóház (markolat hátsó része, a markolatbiztosító alatt) kivételével, amely cserélhető. A markolati részek több színben (piros, kék, fekete, fehér) vásárolhatók. Nem titok, hogy ezek a ?hibrid tokok? eredetileg az amerikai STI (www.stiguns.com, www.sviguns.com) és SVI cégektől származnak, ezek olcsóbb, de igen jó minőségű klónjainak tekinthetjük a spanyol fegyvereket, noha kisebb technikai részletekben eltérnek. Az SVI egyébként vitában áll a spanyol gyártóval, ezért az USA-ban nem is forgalmazzák ezeket a pisztolyokat.

Az általam kipróbált modellek bull-barrellel rendelkeztek, melyek cca. 6 mm-es falvastagságuk miatt gyakorlatilag szétlőhetetlennek tűntek, és több tízezer +P+ lövés leadására alkalmasak. A vastag cső miatt hiányzik az eredeti pisztolyokon megtalálható barrel-bushing (csővezetőhüvely). A csőszakállon van elhelyezve az adogatópálya, eltérően az eredeti M1911-esektől. A helyretoló szerkezet is eltér az eredetitől, hiszen teljes hosszúságú vezetőrúddal rendelkezik, melyen egy szerelőnyílás van, aminek segítségével lehet szétszereléskor kiakasztani a helyretoló rugót.

Az alapváltozatok

Mivel a fegyver modulfelépítésű, így a gyártó közel azonos szerkezettel többféle pisztolymodellt is kínál. De természetesen az egyes komponensekből az alábbiaktól eltérő konfigurációjú fegyverek is összeépíthetők. Opcionálisan bármely modell kérhető keménykrómozva is, mint ahogy az egyéb tartozékok (megnövelt méretű kétoldali biztosító, tárkioldó gomb stb.) is kérhető, vagy levetethető.

- Standard/Target változat. Standard szituációs lövész, illetve nagy kaliberű sportpisztoly, 5"-os hosszúságú csővel, feketített szánnal és rozsdamentes acéltokkal.

- Standard Plus. A fenti modell, elöl a szán teljes hosszúságában végigfutó tokkal, amely csősúlyként funkcionálva csökkenti a felcsapást, és gyorsabbá teszi az ismételt lövések leadását. Szánja is rozsdamentes acél, melyen elöl is található felhúzásra szolgáló recézés.

- Standard/Target 6". Hosszú csővel és szánnal ellátott céllövő pisztoly

- Modified. Az I.P.S.C. Modified kategóriájába tartozó, a dobozszabálynak megfelelő fegyver, Tasco Optima 2000 optikai irányzékkal. 4,5"-os csővel, hibridkompenzátorral (amely a cső tetejébe fúrt nyílásokat jelent), hasonló a Glock ?C? jelzésű modelljeihez.

- Open kategóriájúak. Ezek a modellek kompenzátoros (hibrid vagy normál), 5,5"-es csővel készülnek. Természetesen optikai irányzékkal, alaphelyzetben Tasco ProPointtal (spanyolok által megnövelt fényerejű, ?tunningolt? változat) felszerelve. Bushnell Holo-Sight, C-More típusok opcionálisak. Az állványzat a HoloSighttal, illetve a C-More-ral egybe van építve, csak a Tascóé van külön. C-More esetén fizikailag is egyben van (egybeöntött műanyag), HoloSight esetén sok csavarral, ravaszul felszerelt ?integrált tartó?, amely rugókat tart a helyén, így házilag nem bontható (mert sok rugó elugrál, és soha többé nem rakható jól össze a szerkezet). Az optikai irányzék, illetve a felfogatására szolgáló ?állványzat? miatt az Open-pisztolyok szánját egy külön, oldalra kilógó kis karral kell felhúzni. Az Open-pisztolyok tártölcsére jóval nagyobb méretű a standard változatokénál.

Lövészet a sportág-specifikusság jegyében

A kipróbált SPS-pisztolyok rendkívül kellemes, sportos sütéssel rendelkeznek, a 9 mm-es változatok nagy kaliberű pontlövő sportpisztolyként is megállnák helyüket. A standard változattal 8-a lőlapra 25 méterről 180 kör feletti eredmény is könnyedén teljesíthető. A könnyű sütés mellett az I.P.S.C.-ben szükséges gyors ráduplázást segíti elő az is, hogy a fegyver a műanyag markolat miatt könnyű, de kissé orrnehéz, így lövéskor alig mozdul el a célról a cső. Az általam használt lőszer az MFS 8 grammos (124 grain) FMJ 9 mm Luger lőszere volt. A vastag tárak a felső részükön nagyon összeszűkülnek, így nagyon gyorsan, és könnyen lehet őket betölteni a markolat tölcsérszerűre kiképzett nyílásába. A hatalmas tártölcsér miatt a tárcsere végrehajtása akár csukott szemmel is villámgyorsan végrehajtható lenne.

Az általam kipróbált standard fegyveren a markolatbiztosító gyárilag ki volt kapcsolva, míg az Open-pisztolyon nem működött tökéletesen, mert az M1911-eseken az a megszokott, hogy annak benyomása nélkül nem lehet kioldani a kakast. Itt a kakas előrecsapott, de ha nem volt megnyomva a markolatbiztosító, akkor fél-felhúzott állapotban megállt, és nem történt lövés. Ezért ezzel a fegyverrel úgy nézett ki számomra a lövészet, hogy egy lövés, üres csettenés, fogásváltás, lövés. Valószínűleg egy Ed Brown-féle növelt markolatbiztosító segített volna a helyzeten. Az SPS-pisztoly elsütőbillentyűje műanyagból készült, könnyített (skeletonized) kivitelű, ugyancsak műanyag a tárkioldó gomb, mely az Open-fegyveren alaposan növelt méretű (oversized) nyomógombbal volt ellátva a gyors tárcsere érdekében, emiatt a gyakorlatlan lövő könnyedén kiejtheti véletlenül a tárat.

A pisztoly többféle kaliberben készül, és váltócsövekkel/váltórugókkal könnyen átépíthető egyik kaliberről a másikra. Az általam kipróbált standard SPS-pisztoly 9x19, 9x18 Makarov kaliberű váltócsővel rendelkezik. A fegyverhez létezik teljes váltókészlet (teljes top-end, vagyis szán, cső, helyretoló rugó). Elméletileg a .40 S & W kaliberű fegyver, akár .40-es tárakkal is, cső- és rugócserével alkalmas 9 mm Luger kilövésére, mert a hüvelyátmérő csak kb. 1 mm-rel nagyobb a .40 S & W esetén. Azonban a pisztolyon nem lesz teljesen megbízható az ürítés, kismértékben akadályos lesz a fegyver, mert a hüvelyvonó karom gyengén fogja a 9 mm-es, kisebb átmérőjű hüvelyt. Gyakorlatilag, ha megbízható fegyvert akarunk, akkor teljes top-end cserét érdemes végrehajtani a konvertáláshoz (nem beszelve arról, hogy sokkal kényelmesebb is).
Az SPS-pisztoly a hozzá tartozó nagyszámú rugószett cserélgetésével finomhangolható különféle lőszerekhez. A kipróbált Standard-pisztolyon valószínűleg egy erősebb lőszerhez készült helyretoló rugó volt, mert többször nem akasztotta hátul a szánakasztó a szánt a tár kifogyásakor. Az Open-pisztoly, amivel lőttem, kompenzátorral rendelkezett, mely menettel illeszkedett a csőhöz. Ugyancsak található volt rajta egy red dot (piros pont) optikai irányzék (Bushnell Holosight). Aminek pontját nem ehhez szokott szemem meglehetősen nehezen találta meg, de a gyakorlott versenyzőknek egy ilyen irányzék nagy könnyebbséget jelent, hiszen csak egy pontot kell rávinni a célra, nem pedig a célgömböt és a nézőkét kell rendezni. Az Open-fegyver szánjáról hiányzott a mechanikus irányzék (hiszen nem fért volna oda), és a szánon könnyítések voltak, hogy a kompenzátoros csővel felgyorsuljon a pisztoly ciklusideje. Az Open-változat, mint minden kompenzátoros fegyver, borzasztóan hangos volt, és a kompenzátorból felfelé távozó égéstermékek, lőpormaradványok alaposan összekoszolták az optikai irányzékot.

A biztosító karja is növelt méretű, hosszított volt, a tok jobb oldalán látszott, hogy az úgy van tervezve, hogy kétkezes kivitel is felszerelhető. A kétkezes (ambi) biztosító egyébként szerepel a gyártó kínálatában. A szánon levő, felhúzásra szolgáló recézések a Standard-pisztolyon rövidek voltak, helyettük egy kb. 3 mm mély bemélyedést lehetett találni a szánon, mintegy 2 centi hosszban. A markolat felülete meglehetősen erősen recézett, majdhogynem reszelős volt, ami azonban ezáltal lehetetlenné teszi, hogy kicsússzon a lövő kezéből a pisztoly, vagy túlzottan elmozduljon gyors lövések leadása során.

Szervizelhetőség, karbantartásigény

A fegyvert a gyártó, az alkatrészek sorozatgyártása után, manufakturális módszerrel, kézzel szereli össze. Ennek megfelelően a szán, a tok vagy a cső cseréje csak fegyvermesternél képzelhető el, mert az új darabot hozzá kell illeszteni a meglevő alkatrészekhez. Ez akkor is igaz, ha a sütéssel összefüggő elemet kell cserélni (például a biztosítót). Ennek a precíziós kézi megmunkálásnak köszönhetően a fegyver meglehetősen kényes a karbantartásra. Különösen a ?betörési? időszakban, vagyis az első egy-kétezer lövés leadása során. Átlag 200 lövésenként meg kell pucolni a fegyvert, különben akadályok következhetnek be. Később, mikor már ?betörtük?, akkor elegendő mintegy 500?700 lövésenként pucolni, ami ? mondjuk, egy Glockhoz képest, amelyik akár több ezer lövést is képes megbízhatóan leadni tisztítás nélkül ? még mindig meglehetősen gyakori. A fegyver tehát karbantartásigényes, és házilag szinte egyetlen része sem cserélhető, ez a precíziós kézi összeszerelés átka. Nagyon kényes a ?táplálékra? is. Bizonyos lőszerrel kifogástalan, más lőszerrel azonban akadályos lesz. Sajnos ezt jobbára csak tapasztalati úton lehet kitalálni. A lőszerújratöltés normális szabályozása itt is sokat segítene.

Ár

A fegyver ára tudásához, és a versenytársakéhoz képest nem magas, a Standard-fegyver 300 ezer forint körül van, az Open-változaté 500 ezer, közel ennyi a Modified-modell is. Sajnos Magyarországon senki sem foglalkozik ezen pisztolyok importjával, a bekerült ? talán néhány tíz darab ? mind magánimport keretében érkezett az országba. Természetesen az itt bemutatott SPS 2011 fegyverek nem a kezdő versenyzők fegyverei (kezdéshez tökéletes egy CZ?75 vagy egy megbízható FÉG P9M). Azok a legjobb eredményekre törekvő ?profik? célszerszámai, melyek minden tulajdonságát a sportnak rendelték alá.

A gyártó honlapja:
http://www.sps-dc.com

(Ezúton szeretnék köszönetet mondani Ketler Ivánnak, az SPS-pisztolyok megismerésében, kipróbálásában nyújtott segítségért.)

Vass Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.