This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Smith and Wesson M5906 és M910

- Gazdag vs. Csóró

A összehasonlító tesztünkben szereplő két Smith and Wesson pisztoly felületes ránézésre csak színében tér el egymástól. Pedig a különbségek ennél mélyebbek, hiszen az M5906 az egyik legdrágább az amerikai gyártó nagysorozatban készített fémtokos öntöltői közül, míg az M910 az egyik legolcsóbb - nem
véletlenül.

Kamu GTI-feeling

Mi szükség is van arra, hogy egy adott terméket gyártó kijöjjön saját sikeres termékének lebutított, igénytelenebb változatával? Az egyik ok az emberek sznobizmusa, hiszen milyen jó elmondani, hogy ?valódi Smith and Wessonom van?, azt már nagyvonalúan elfelejtve hozzátenni, hogy ?de abból csak a fapados?.
Kissé hasonlít ez ahhoz, amikor olcsó, kis motorral szerelt VW Golfunkra GTI-matricát és egyéb külsődleges látványelemeket biggyesztünk, tehát lényegileg önbecsapás.
A másik ok az, hogy a gyártó kihasználja az egyszerű vevő brand-name ismeretével párosuló szakmai hozzá nem értését. Hiszen ugye az átlagos amerikai vásárló, akinek ezt a modellt szánták, jó eséllyel nem fogja szétszedni a két hasonló küllemű pisztolyt és a műszaki tartalom alapján dönteni, hanem megveszi az olcsóbbat. És még büszke is lesz magára, hogy mennyit spórolt a konkurencia hasonló termékével szemben.
A harmadik ok talán a legprózaibb, a kisebb költségvetésű helyi rendőri szervek, vagy akár civil biztonsági szolgálatok jellemzően nem a legdrágább, legprofibb pisztolymodellt fogják megvásárolni, hanem ami egy adott technikai paraméterhalmaznak a legkevesebb költséggel meg tud felelni. Ez egyébként az adófizetők pénzének kímélése szempontjából azért nem butaság, pár éve nagy felháborodást váltott ki, amikor az FBI egyik elitalakulata számára méregdrága nemesfa (cocobolo) markolathéjú pisztolyokat vettek. Na, ez sem a drágább M5906, sem a szegényesebb testvér, az M910 esetében nem fenyeget.
Az M910 ma is gyártásban van ebben a bemutatásra kerülő formában, a tengerentúlon bolti ára kb. 440 dollár, míg az M5906-os kb. 650 amerikai fizetőeszközért kerülhet birtokunkba újonnan. Más kérdés, hogy Európában átlag 2x-es szorzóval mérik ezeket.


Azonosságok

A formai hasonlóságon túlmenően ugyanazokkal a száraz műszaki kifejezésekkel jellemezhetjük a két Smith and Wesson pisztoly közös tulajdonságait.
Mindkettő a 9 mm Luger (avagy Parabellum, amint az a töltényűr tetején van) lőszert tüzeli rövid csőhátrasiklással reteszelt zárból. A pisztolyok tárja csereszabatos, kétsoros, 15 db lőszer befogadására alkalmas (post-ban). A szán az utolsó lövés után hátul marad, a kizárólag jobbkezes szánakasztó akasztja fent. A tár kivétele után a csőben levő esetleges lőszer nem süthető el, mert a pisztolyok tárbiztosítósak. Ez a kártérítési pereket kivédendő került bele, értelme a nullával egyenlő, sőt egyes akciófilmízű rendőrségi szcenárióknál kifejezetten hátrányos. A taktikai tárcsere értelmét (a csőben levő lőszerrel lehet még védekezni tárcsere közben is) szünteti meg.
Elsütőszerkezetük külső kakasos, klasszikus revolverező (DA/SA), a szánon elhelyezett forgó biztosító-fesztelenítő karral. Ez a kar lefele állásban fesztelenít és biztosít (szétkapcsolja az elsütőszer-kezet elemeit), a véletlen elsüléstől a
passzív ütőszeg-biztosító véd. A pisztolyok csőre töltve, fesztelenítve, kibiztosítva természetesen veszélytelenül viselhetőek.
Az M5906 és az M910 manuális biztosítóra támaszkodó DA/SA elsütőszer-kezete ma már nem tekinthető rendőri célokra korszerűnek, hiszen az első lövés eltérő sütési erőt követel meg, mint a rá következők. Ráadásul véletlenül bebiztosítva is hagyhatja a rendőr, ami éles helyzetben nem szerencsés. Sőt. (Természetesen az M59XX szériának létezik csak revolverező (DAO) elsütőszerkezetű változata is, a NYCPD például egyik rendszeresített pisztolyaként alkalmazza is.)
Összességében a pisztolyok az 1980-as évek követelményrendszerét, műszaki szintjét tükrözik. Hazai vonatkozásként el kell mondani, hogy a FÉG P9R pisztoly ezen modellek közös ősének, az M59-nek a másolata.


Eltérések kívülről

A két pisztoly összehasonlításánál haladjunk kívülről befele. A hasonló forma mellett el kell ismernünk, hogy az M5906 mattezüst színű rozsdamentes acéltokjával és -szánjával döbbenetesen jól néz ki, szívesen elnézegetnénk valamely akcióhős kezében. A mattfekete M910 formája pedig erősen jellegtelen, ha ember lenne, akkor nehéz lenne róla személyleírást adni.
Pedig az igazi különbséget az elegáns és az unalmas forma között leginkább az M5906 finoman lekerekített szánja és a tokon levő ?lépcső? jelenti. Az M5906 esetében a markolat és a sátorvas eleje érdesített, az M910 esetében sima.
Ha a nézelődés után kézbe is veszszük a pisztolyokat, egyből feltűnik a tömegkülönbség, ami aztán az eltérő ár egyik okozója is. Az M5906 tokja is rozsdamentes acél, míg az olcsó M910-é alumíniumötvözet. Napi hordásra persze nem kétséges, hogy a könnyebb a célszerűbb, a másik viszont szinte biztosan tartósabb.
Érdekes megfigyelni, hogy az alutok mennyivel vaskosabb, különösen a tok elején, mint az acéltok. Tehát nagyon passzentos pisztolytáskát alkalmazva az nem lesz csereszabatos a két típus között (már csak az eltérő szánforma miatt sem).
Azonban van ennél sajnálatosabb anyagbeli eltérés is a pisztolyok külsőjén. Az M5906 célgömbje és két hatalmas ?cápauszonnyal? védett nézőkéje (ez még állítható is) fémből van, míg az M910 esetében műanyag. Ami egy jelentős igénybevételnek kitett szolgálati pisztolynál nem különösképpen jó ötlet. Hiszen ha le nem is törik ? ahhoz túl vaskos ?, de néhány tokból rántási gyakorlat után élei szépen lekerekednek, oda a korrekt irányzékkép.
A következő jelentős eltérés, hogy az M5906 biztosítója (de csak az!) kétkezes, míg az M910 esetében a jobb oldalról lespórolták ezt az alkatrészt.
A nyomógombos tárkioldó ugyanott van mindkét fegyveren (a markolat és a sátorvas találkozásánál), azonban az M910-en a tárrögzítő teste láthatóan műanyagból készült, ami ugyancsak értelmetlen spórolásnak tűnik ? mire megy a rendőr az olcsóbb (és egyben tárbiztosítós) pisztollyal, ha esetleg kiesik a tár éles helyzetben?

Lenyomunk ezt-azt

A két pisztoly részleges szétszerelése azonosan történik. A P9R-nél megszokottak módosulnak kissé azért. A töltetlenség alapos ellenőrzése után a szánt kissé kell csak hátrahúzni, hogy a szánon levő jobb oldali kivágás a szánakasztó tengelye fölé essen. Ekkor kis erőlködéssel ki lehet tolni a szánakasztót jobbról balra. Ha ez megvan, akkor a szerelt szán előre lehúzható, majd abból kipakolható lefele a helyretoló szerkezet és a cső.
Az összerakás már nem ennyire fáklyásmenet. A szerelt szán visszatolásához ugyanis a tokba lefele vissza kell nyomni a kakas előtt kilógó elsütőszerkezet-elemeket és a hüvelykivető orrot is. Ez kézzel nehezen megy, egy kolléga tanácsa alapján azonban a szánakasztó tengelye pont megfelel erre a célra.


Eltérések belülről

Ha már bévül vagyunk, nézzük tovább a differenciát. A helyretoló rugó vezetőrúd tengelye a drágábbik M5906 esetében súlyos, vaskos rozsdamentes acélrúd, míg az M910 esetében nagyon ócska, puha műanyag. Ez a műanyag rúd kis tömegének köszönhetően gyönyörűen tud elrepülni, ha figyelmetlenül illesztjük helyére a helyretoló rugóval együtt.
A két pisztoly csöve közt is jelentős eltéréseket találunk, hiszen az M5906 esetében egy jól ismert ?browningos? reteszelőbordát találunk a töltényűr előtt, mely a szánban kialakított ellenpárjába illeszkedik. Ellenben az M910 esetében ilyesmi nincsen, tulajdonképpen egy Browning-SIG-reteszeléssel van dolgunk, csak éppen a megszokottakkal ellentétben a töltényűr nem szögletes, hanem lekerekített. Ennek megfelelően az M910 hüvelykivető nyílása sokkal nagyobb.
A kireteszelést (csőfarlebillentést) mindkét pisztolynál a csőszakáll két oldalán levő ferde pályáknak a tokban levő párjukba való kapcsolódása oldja meg. Itt érdemes megjegyezni, hogy más gyártóknál ezt jellemzően (cserélhető) acélbetéttel oldják meg, különösen ami az alutokos modelleket illeti. Az M910 tokjának élettartamát illetően tehát joggal fogalmazhatóak meg kifogások, bár a felhasználók körében (netes fórumok) nem találtam erre utaló panaszokról beszámolókat.
A fegyvercsövek torkolati részén kívül egy jellegzetes ?gombócot? találunk, ez egyfajta önzáró kúpként precízebben pozícionálja a csövet minden lövés után. Elméletileg.
Érdekes különbség még, hogy az M5906 szánjának eleje a tokon belül is meg van vezetve, míg az M910-é csak kívül.


Betonkemény sütés

A két pisztoly tesztjének legjobb pontja az volt, hogy 100 db 9 mm Luger 8 gramm FMJ (MFS) lőszer elpuffogtatása során semmilyen akadály nem merült föl, pedig lőttünk gyorsan, lassan, egy kézzel, két kézzel stb.
Egy alapvetően szolgálati célra tervezett mozgó csöves öntöltővel kapcsolatban nincsenek különösebb pontossági illúzióink, mégis elkámpicsorodtunk az első szórások láttán.
Az irányzékok képe rendben van, jól látható. A markolat elmegy, kétsoros mivoltához képest egyáltalán nem kényelmetlen. A bűnös egyértelműen a sütés. Reszelős egy kicsit, nagyon hátul is van, de a legrosszabb, hogy igen durván kemény.
Az irányzékok még véletlenül sem hordtak a célzott pont közelébe, ami az állítható irányzékos M5906 esetében megbocsátható, de a fix irányzékos M910 esetében már kevéssé.
Az első próbálkozásaink esetében örültünk tehát, ha a lőlapon voltak a lövések. Miután nagyjából felmértük, hogy merre hordanak, sikerült elfogadhatóbbat lőni, ami 3 lövésből 10 centi körüli, 5 lövésből 20 centi körüli eredményt jelentett. Az 5-lövéses szórások esetében jellemzően 3 lövés volt egy csoportban, majd 2 véletlenszerű irányban egy másik csoportban.
Az acéltokos pisztoly hátrarúgása jelentéktelen, és a sokkal könnyebb M910-é is az lenne, ha nem közvetlenül a másik mellett próbáltuk volna ki. Így azonban a hátrarúgás érezhetően gyorsabb, virgoncabb volt.
10 méterről ráduplázásoknál azt hittem, nem fog gondot okozni a single action sütés ? mindkét fegyvernél egyforma ? keménysége. Tévedtem, ha kicsit is nem figyelt oda az ember, akkor állandóan bebólintott a pisztoly a kézben. Az egykezes lövés meg a közel rémálom kategóriába tartozott. Embernél kisebb célt el lehetett felejteni, ha kicsit is gyorsabban próbáltam lőni.
Ellenben kellemes meglepetés volt a revolverezés, mely kifejezetten lágy volt ? ismét teljesen egyformán mindkét pisztolyon, ami a gyártási minőség állandóságát jelzi. Úgyhogy revolverezve 10 méterről simán lehetett tenyérnyi szórást lőni, míg single actionben nem igazán jött ez össze. Lehet, hogy rendőrségi célra tényleg jobb ugyanezeket a modelleket DAO-kivitelben rendszeresíteni?

Keresem a szót

Az M5906 és az M910 tehát alapvetően megbízhatóan működő, amerikai árukhoz képest elfogadható szolgáltatásokat nyújtó pisztolyok. A teszt után egy ideig motoszkált bennem az, hogy miképpen lehetne röviden jellemezni ezeket a fegyvereket, aztán rájöttem, a ?középszerű? a megfelelő szó!
Az igényes kidolgozottsághoz (főleg az M5906 esetében) egy ma már nem túl modern kezelési metódus, elfogadható kényelem, átlagosan bonyolult szét- és összeszerelhetőség és egy legfeljebb önvédelmi/szolgálati célra elegendő pontosság, lövési komfort tartozik.
Itt Európában nevetségesen túlárazottak újonnan ezek a fegyverek (M910 700 euró felett, M5906 1000 euró felett), de Magyarországon használtan néha egészen kellemes áron hozzájuk lehet jutni. Érdekes, hogy a Smith and Wesson revolverei kategóriájukban mennyivel jobb minőséget, műszaki tartalmat képviselnek, lényegesen reálisabb árak mellett.
Mondjuk, ha egyszerű amerikai lennék, és kellene mondjuk a kocsi kesztyűtartójába ?anti-carjacking? eszköznek egy kellemes árú Smith and Wesson, akkor az M910-et könnyedén el tudnák nekem adni.

(Köszönjük a tesztfegyverek biztosítását az újranyitott MagICS-Intermodul fegyverszaküzletnek!)

A gyártó a neten:
www.smith-wesson.com

Vass Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.