This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Ruger Mark II Target

-

A Sturm, Ruger & Co. az USA második legnagyobb fegyvergyártója, mely szinte minden népszerűbb váll- és maroklőfegyver-kategória gyártásában jeleskedik. Számos ? alapműként ? jegyzett modellt tudhatnak magukénak ? fél évszázados történetük ezek közül az alábbiakban ismertetésre kerülő pisztollyal fonódott legszorosabban össze.

Pajtától a tőzsdéig

A Ruger rövid története tipikus amerikai sikersztori. A II. világháború után néhány évvel két Connecticut állambeli fiatalember ? William B. Ruger és Alexander M. Sturm ? elhatározza, hogy ötvenezer dollárból vállalkozást indít a southporti vasútállomás mellett meghúzódó pajtában. A szkeptikus felhangokkal nem törődve (miszerint ablakon kidobott pénz a telített piacon fegyvergyártással próbálkozni) olcsó öntési és fémmegmunkálási módszerekkel kezdenek kísérletezni. Először csak kisebb kereskedéseket látnak el egyszerű szerszámokkal, bár ezek némelyike inkább fegyverprototípusra hasonlít, mint hétköznapi barkács-eszközre.

Kitartásukat 1949-ben koronázza siker, amikor az ?American Rifleman? magazinban felmagasztaló cikk jelenik meg első sorozatban gyártott konstrukciójukról, a Mark I pisztolyról, a későbbi NRA-elnök, Julian S. Hatcher vezérőrnagy tollából. Az akkori áron 37,5 dollárért kínált, tetszetős ?kis német Luger? hamar népszerű .22 LR kaliberű öntöltő pisztollyá válik a polgárok körében, és biztos bevételi forrást teremt a fiatal cégnek.

Sturm 1951-ben bekövetkező tragikus halálával Ruger egyedül viszi tovább a vállalkozást. A szűkebb pénztárcájú vevőkört gondosan megcélzó üzletpolitikával, és a termékpaletta folyamatos bővítésével jelentős piaci pozíciót harcol ki néhány évtized alatt. Sikeréhez nagyban hozzájárul, hogy olyan ? az USA-ban ma is klasszikusnak számító ? modellekkel rukkol elő, mint például a Mini-14 karabély, a 10/22 .22 LR öntöltő puska és a GP100 revolver. Közben a Mark I karrierjére egy szövetségi kormánytender megnyerése teszi fel a koronát, mellyel a Ruger a hadsereg és a rendőrség kiképzőszerveinek hivatalos szállítójává lép elő. Az eladások 1981-re meghaladják az egymillió darabot.

Az 1990-es évekre a Sturm, Ruger & Co. már a New York-i tőzsdén jelenlévő ipari óriásnak számít, mely a feketelőporos revolverektől a modern műanyag tokos pisztolyokon át egészen a tolózáras vadászpuskákig mindennel foglalkozik. Fennállásának 50. évfordulójára az összesen eladott fegyverek száma meghaladja a 16 millió darabot. Amikor William B. Ruger 2001-ben leköszön a cég éléről, csupán egyetlen dolog változatlan a szerény kezdetek óta ? az a fegyver, ami elindította őt a siker útján.

Mark I és II

Megjelenését tekintve a Ruger Mark I pisztoly több hasonlóságot mutatott a világháborús Luger P08-cal. A meredek dőlésszögű, jellegzetes formájú markolat, a kerek sátorvas és a cső kiképzése kevés kétséget hagyott afelől, hogy a tervezők honnan merítettek ihletet. A választás nem volt véletlen, hiszen a Lugerek nagyra becsült hadizsákmánynak számítottak az Európából hazatérő amerikai katonák körében. A külsőségekkel a két fegyver ?rokonsága? persze véget is ért, hiszen a relatíve alacsony teljesítményű .22 Long Rifle lőszert tüzelő Mark I-nél szükségtelen volt a germán precizitást igénylő csuklós szerkezetet alkalmazni. Megtette helyette a közönséges tömegzáras reteszelés is.

A fentieknek megfelelően a tok kialakítása sem igényelt olyan aprólékos munkát, mint a Lugernél ? a markolatot formázó részt 2 mm vastag barnított acéllemezből préselték. A felső tokrész egy 3 mm falvastagságú, hengeres tubusból és a hozzá rögzített csőből állt. Kettős felépítése mellett a Mark I legjellegzetesebb vonása az öntöltő pisztolyoknál megszokott külső szán és kakas teljes hiánya volt ? a töltést-ürítést, a single-action elsütőszerkezet megfeszítését egy a tubuson belül mozgó hengeres zárdugattyú végezte. A mai szemmel szokatlannak tűnő zárat a tok végét lezáró fülecsekkel lehetett felhúzni. Az adogatás ?európai módi? szerint markolat alján rögzített, 9 db lőszert befogadó tárakból történt. A manuális biztosító tokra szerelt típusú volt.

A Mark I pisztoly korszerűsített változata 1982-ben jelent meg Mark II néven. Az eltérések nem voltak szembeötlőek ? a tárak kapacitását +1 lőszerrel növelték, áttervezték az elsütőbillentyűt és a tárrögzítőt, a rugókat pedig erősebbre cserélték. A felső tokrészre bemélyedések kerültek a zárfelhúzó fülecskék könnyebb elérése végett. A tár kiürülése után a zárszerkezet nyitott állapotban maradt, és ennek megfelelően külső szánakasztóval is bővültek a kezelőszervek. Bebiztosítva is tölthető-üríthető lett a fegyver, ami a kezelés fokozott biztonságát szolgálta. 1983-ban megjelent a rozsdamentes acél kivitel. 1992-ben piacra került 22/45 néven egy műanyag tokos változat is, melynek markolatkialakítása és kezelőszervei a Colt M1911 mintájú pisztolyokat imitálták, olcsó gyakorlófegyvert kínálva a típus rajongóinak. A csak 1999-ben gyártott 50 éves jubileumi modell megjelenésében tökéletesen újra a Mark I-et idézte, még a markolatba foglalt ? piros színű ? embléma is Sturm halála előtti időkre utal.

Számtalan változat

A Mark II elődjéhez hasonlóan biztos befutó volt az USA-ban, amiben jelentősen szerepet játszott, hogy a gyártó 18-féle változattal igyekezett minden lehetséges felhasználási kört (plinking, sport, vadászat, kiképzés, önvédelem) kielégíteni. Jól tükrözi a népszerűséget az a tény is, hogy a speciális alkatrészeket gyártó, tuningolással foglalkozó cégeknél (pl. Volquartsen, Clark Custom Guns, Cylinder and Slide) minimum félszázra tehető a konfigurációk száma.
A ?Standard? modellek fix irányzékkal, hagyományos, Lugerre emlékeztető, torkolat felé elkeskenyedő csővel készülnek. Az állítható irányzékos ?Target? és ?Government? modellek nehéz, úgynevezett ?bull? csővel is megvásárolhatók, igen markáns megjelenést kölcsönözve a pisztolyoknak. A ?Competition?-t szögletes profilú csővel, optikai irányzék rögzítésére alkalmas sínnel, és fa markolathéjakkal szerelik fel. A fegyvereket hétféle, 10?25 cm-ig terjedő csőhosszal gyártják, a nehéz csöveken a céllövő irányzékok cserélhetőek. A bőséges választék persze önmagában kevés lett volna, ha a Rugerek nagyszámú, főként lemezből préselt alkatrészük ellenére nem bizonyulnak elég erősnek és megbízhatónak. A jelentős biztonsági ráhagyások jól látszanak, ha egy pillantást vetünk például a rendkívüli átmérőjű csőfarra, vagy szétszerelés után a masszív ütőszegre. A fentiekből adódóan nyugodtan használhatunk nagy torkolati sebességű .22LR lőszereket is a pisztolyhoz.

Lyukasztógép lemezből?

A Ruger Mark II-es megjelenéséhez hasonlóan a lőtulajdonságok is kellemesek. A külső vonalvezetés egyszerre mondható puritánnak és szépnek, a horogszerűen hátrahajló elülső irányzék kivételével szinte minden él lekerekített, a rozsdamentes acéllemezből préselt tok hegesztési nyomait a gyártás során gondosan eltüntették. A kezelőszervek (biztosító, szánakasztó, tárkioldó) aprók, de működtethetőek ? kellemetlen meglepetés legfeljebb akkor érhet bennünket, ha csőre töltéskor a zárat visszakísérjük, mert ekkor bizony a becsíphetjük az ujjunkat.

Az élesen kockázott műanyag héjakkal ellátott markolat meredek szögben dől hátra, fogása kényelmes, szinte ?belefekszik? a lövész markába. Az elsütőbillentyű széles és barázdált. A tárak gyors töltését jókora gombok segítik, bár az utolsó lőszereknél már kissé vágják az ember ujját. Tüzeléskor a tokon belül mozgó, kis tömegű zárdugattyúnak köszönhetően a visszarúgás minimális, a nehéz csővel felszerelt példányoknál pedig inkább csak egy szolid kis döccenésnek nevezhető. Ettől egészen magas komfort érzetű a fegyverrel való tüzelés.

Szórását tekintve a Mark II-es még a legolcsóbb lőszerekkel is kiemelkedő pontosságra képes, bár a cső anyagából kialakított, polírozatlan, lépcsős adogatópálya folytán akadhatnak problémák bizonyos márkanevekkel. Saját tesztjeim alapján az 5,5 és a 6,8 hüvelykes csövű Mark I és II pisztolyokkal nem volt lehetetlen egymást érintő találatokat, 3?4 cm-es szórást produkálni 25 méterről, Fiocchi V350 és REX típusú lőszerrel. Ebben jelentős szerepet játszott véleményem szerint, hogy a hátsó irányzék stabil platformon nyugszik, pozíciója nem a helyretoló rugó erejétől, illetve a szán illeszkedésének pontosságától függ. A sokak által lefitymált lemeztok ellenére tehát a fegyver igen alkalmas sportfegyvernek, bár a gyári elsütés keményebb, mint amit a ?profi? sportlövészek többsége megfelelőnek talál.

A szerző többféle kivitelt is kipróbált a Ruger Mark I és II pisztolyokból, melyek általában megbízhatónak bizonyultak, de meg kell jegyezni, hogy a cikk illusztrációjaként szolgáló példány esetében több csőre töltési, illetve kivetési hiba is előfordult. Ennek magyarázata vélhetően az, hogy az ütőszeg (helytelen összeszerelés, vagy üres csettegtetés miatt) felverődéseket okozott a töltényűrnél. Ez egy kis polírozással helyrehozható.

Szétszerelés ? csak erős idegzetűeknek!

A Mark II kapcsán szót kell ejtenünk az egyszerűnek még legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szétszereléséről és az összerakásról, mivel megfelelő ismeretek (gyárilag mellékelt útmutató többszöri gondos átolvasása) és szerszámok hiányában ez a művelet a tapasztalatlan felhasználók számára komoly, sőt, leküzdhetetlen akadályt jelenthet!

A tár eltávolítása és a töltetlenség vizuális ellenőrzése után állítsuk a biztosítót ?F? állásba és fesztelenítsük az elsütőszerkezetet (húzzuk hátra 1 mm-t a felhúzókart és így süssük el üresen a fegyvert). Valamilyen tompa végű eszköz segítségével nyissuk ki a markolat hátsó részén található kart. A rugóházat billentsük ki a markolatból, és lefelé húzva távolítsuk el. A zárdugattyú ezután kivehető a fegyverből és a fontosabb karbantartási, tisztítási műveletek elvégezhetőek. Szükség esetén a teljes felső tokrész is leszerelhető óvatos ütögetéssel egy gumi- vagy fakalapács segítségével.
Idáig szinte mindenkinek menni szokott, a gondok az összeszerelésnél kezdődnek. Billentsük felhúzott állapotba a belső kakast és helyezzük vissza a felső tokrészt a fegyverre, ha bátorkodtunk eltávolítani. Szereljük össze a zárdugattyút, és csúsztassuk vissza a helyére. (Ügyeljünk arra, hogy az ütőszegrugó aprócska alkatrészei ne maradjanak ki, különben az első szárazon elsütésnél tönkretesszük a csőfart!) Fordítsuk a csőtorkolatot a föld felé, és az elsütőbillentyűt elhúzva billentsük vissza a belső kakast nyugalmi helyzetbe. (Ha mindent jól csináltunk, egy halk kattanás hallatszik.) A kakas helyre kerülését a markolat hátsó részén található nyíláson át ellenőrizhetjük.

Nyomjuk helyére a rugóházat, amíg a vele egybeszerelt vaskos keresztcsap vége ki nem bukkan a tok tetején. Ha teljesen a helyére került, akkor a csőtorkolat felfelé fordítása után próbáljuk meg a kakasnyúlványt a megfelelő helyre imádkozni, hogy a rugóház helyre csukásakor a megfelelő ovális bemélyedésbe kerüljön. Ha ezúttal is mindent jól csináltunk, a rugóház becsukásakor enyhe rugalmas ellenállást kell éreznünk. Nyomjuk teljesen helyére a rugóházat és pattintsuk helyére a kart, amivel ezt a hosszas műveletet megkezdtük. Az öszszeszerelés tökéletességét a zár hátrahúzásával ellenőrizhetjük, melynek akadálytalanul kell mozognia. Ha mégsem, akkor ékes magyar hangulatfestő szavak kíséretében próbálkozzunk újra. Ne tároljuk a fegyver megfeszített elsütő-szerkezettel, és lelki üdvünk érdekében ne próbálkozzunk a fentieknél alaposabb szétszereléssel!

A népszerűség átka

A Mark I és II modelleken fiatal lövészek nemzedékei nőttek fel felelős fegyvertartó állampolgárokká az USA-ban, a nagy népszerűségnek azonban megvolt a maga ára, amely néhány hollywoodi filmben élénken ábrázolásra is került. Elterjedtségük, olcsóságuk és megbízhatóságuk miatt ezek a pisztolyok az alvilági leszámolások kedvelt eszközeivé váltak ? egy 20 éves periódust áttekintő rendőrségi statisztika szerint például a ?profinak? titulált bérgyilkosságok túlnyomó többségét ilyen fegyverekkel követték el.

A pisztoly hangtompítós változatát állítólag a CIA és egyéb fedett szervek is alkalmazták hasonló feladatokra, mivel az állomány nagy része már esetleges katonai kiképzése alatt megismerkedhetett a fegyverrel. Ezeken a modelleken hangtompító rozsdamentes acél alkatrészekből készült, élettartama gyakorlatilag korlátlan volt. A lefújónyílásokkal sűrűn ellátott cső, és a tágulási kamrák elrendezése nem csak szubszonikus lőszerek használatát tette lehetővé. A napjainkban gyártott Mark II-es hangtompítók hatékonyságát jól illusztrálja, hogy közepes torkolati sebességű .22-es lőszerrel sem produkálnak nagyobb zajt, mint a zárszerkezet csettenése. (Érdekességképpen megjegyzendő, hogy pl. Finnországban, Svájcban és az USA egyes államaiban a fegyver torkolati dörejét csökkentő hasonló toldalékok vagy átalakítások ? ha körülményesen is, de ? civilek számára is legálisan hozzáférhető eszközök közé tartoznak.)

Ár

A Mark II pisztolyok megmunkálás és esztétikum tekintetében jobb minőséget képviselnek, mint a néha kissé durva kidolgozású Ruger-termékek általában. Az egyszerűbb változatok már 280 dollár körüli áron megvásárolhatóak, de a ?csúcsmodellek? ára sem haladja meg az 500 dollárt.

Gyártó az interneten:
www.ruger-firearms.com

(Köszönettel tartozunk Miklósi Károlynak, aki a képeken látható fegyvert rendelkezésünkre bocsátotta.)

Izsóf Gábor

Technikai Adatok
Ruger Mark II Target

Kaliber: .22 Long Rifle
Tárkapacitás: 10
Súly: 1190 gramm
Csőhossz: 139 mm
(5,5 hüvelyk)
Teljes hossz: 241 mm
Magasság: 140 mm
Szélesség: 31 mm

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.