This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Para-Ordnance

- Light Double Action

A kanadai Para-Ordnance fegyvergyár egyszer már forradalmasította az M1911 pisztolyok piacát, a nagy kapacitású tárakat használó pisztolytokjai és fegyverei segítségével. Lehet, hogy ezt a teljesítményt most megismétlik a Light Double Action típus-család elkészítésével.

Egy sikeres magyar cég

A Para-Ordnance pisztolyok esetében számunkra talán az a legérdekesebb, hogy egy magyar ember tulajdonában van a gyár. Szabó Attila ? vagy ahogy a tengerentúlon ismerik, Ted Szabo ? az 1980-as évek közepe óta foglalkozik éles maroklőfegyverek gyártásával. A kanadai Ontarióban működő Para-Ordnance-nál kezdetben csak ?frame-kit?-eket készítettek, vagyis olyan tokokat, melyeket utána a fegyvermesterek más gyártó szánjaival, csövével passzítottak össze . Ezeknek a tokoknak az az újdonsága volt, hogy kétsoros tárak kaptak helyet bennük. A klasszikus 7 vagy 8 darabos tárkapacitású M1911-es pisztolyokkal versenyző szituációs lövők körében rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy mekkora előnyt jelent a ritkábban szükséges tárcsere. A Para-Ordnance frame-kitekre épülő pisztolyok népszerűségét látva a cég komplett pisztolyokat kezdett gyártani. Ezek mára egész fegyvercsaládot alkotnak, különböző kaliberekben (9 mm Luger, .40 S and W, .45 ACP), és különböző méretekben készülnek, egészen a teljes méretű 14-45-től, a szubkompakt méretű 10-45-ig. (Mint látható, a Para-Ordnance típusjelölési rendszere logikus, és érthető, az első szám a tárkapacitást, a második a kalibert jelöli.) Az I.P.S.C. eddigi legeredményesebb világbajnoka, Todd Jarrett is egy egyedileg tunningolt Para-Ordnance pisztolyt használ.
A Para-Ordnance pisztolyok azonban nem csak a sportlövők körében lettek népszerűek, hanem több rendőri egység is rendszeresítette őket az USA-ban, ezek közül talán a legnagyobb presztízst az FBI elit Hostage Rescue Team (túszszabadító osztag) által történő beszerzések jelentik. A Para-Ordnance alig több, mint egy évtizedes fegyvergyártói múltjának dacára mára csaknem 30%-os szeletet birtokol az M1911 pisztolyok piacából az USA-ban. Legfrissebb újdonságuk a revolverező elsütőszerkezetű LDA.

Miért ?light? az LDA?

A Colt M1911 pisztoly és másolatai rendkívül népszerűek az USA-ban, főként, mert 1911 és 1985 közt ez volt az amerikai hadsereg hadipisztolya. Az M1911 pisztolyok csak normál (single action) lövésre képesek, revolverezésre nem. Emiatt önvédelmi célból sosem volt olyan biztonságos viselni őket (illetve biztonságos viselésük, kezelésük nagyobb gyakorlatot igényel), mint egy revolverező elsütőszerkezetű öntöltő pisztolyt. A lágy elsütésből adódóan relatíve nagy a stressz hatására történő véletlen elsülés lehetősége, így sok amerikai rendőri szervezet kifejezetten tiltja az M1911 stílusú pisztolyok szolgálati fegyverként történő használatát.

Az idők során több kísérlet is történt arra, hogy az M1911 alapjaira valamiféle revolverező elsütőszerkezetet építsenek, azonban ezek közül csak a Colt Double Eagle modellje került jelentősebb számban gyártásra. A Colt Double Eagle azonban ergonómiailag nem volt a legsikeresebb, hiszen az alig módosított M1911 markolatkiképzés mellett a nehéz revolverezőerő sokak (főleg kisebb kezűek) számára nagyon rosszul lőhető pisztolyt eredményezett. Emellett a Double Eagle finoman szólva nem tartozott a legszebb fegyverek közé, a bal oldalán szabadon levő elsütőrúd félkész fegyver benyomását keltette. A Double Eagle gyártását piaci igény hiányában hamar be is szüntették. A Para-Ordnance más utat választott a revolverezés beépítésére, hiszen ők gyakorlatilag érintetlenül hagyták az M1911 klasszikusan letisztult vonalait. Az egyetlen szembetűnő külső eltérést a megszokott alaktól a vékonyka elsütőbillentyű jelenti. A fegyver belsejében azonban már teljesen eltérő elsütő-szerkezetet találunk, és működtetés közben is szokatlan dolgokat vehetünk észre. Először is, a szán hátrahúzásakor nem marad hátul a kakas, mint az M1911, vagy a DA/SA pisztolyok esetében. A kakas visszakíséri a szánt, hiszen a szerkezet csak revolverező. Az is furcsaság, hogy a tokon levő biztosító kart mindig be lehet kapcsolni (ezáltal blokkolva a kakast és a szánt), nemcsak a kakas felhúzott helyzetében, amit az M1911-től megszokhattunk.

A legérdekesebb az, amit az elsütéskor érzünk, hiszen a revolverezéshez a kemény, nehéz elsütést társítja az ember. Ezzel szemben a Para-Ordnance LDA esetében egy nagyon-nagyon kis erővel hátrahúzhatjuk az elsütőbillentyűt egy határozottan érezhető töréspontig, és ekkor következik be a kakas kioldása és előrecsapása. Ezután, másodszor elhúzva az elsütőbillentyűt, nem történik semmi, amiből is sejthetjük, hogy nem egy hagyományos double action only öntöltő pisztollyal van dolgunk.

A Para-Ordnance Light Double Action (magyarul a név könnyű revolverezést jelent) esetében tulajdonképpen azt csinálták meg kakassal, mint amit a Glock ütőszeggel oldott meg a Safe-Action elsütőszerkezettel. A szán hátrahúzásakor a kakasrugó megfeszül, és ebben a megfeszített állapotában is marad, míg magát a kakast egy külön kis rugó visszanyomja fesztelenített helyzetébe. Ekkor az elsütőbillentyű is első helyzetbe kerül, ahonnan azt meghúzva először hátrahúzza a kakast (mindössze a gyengécske kakas-visszatérítő rugó ellenében), majd a teljesen felhúzott kakast kioldja, de annak előrecsapásában már az erős kakasrugó is részt vesz. Tehát értelemszerűen az elsütőszerkezet újbóli működőképessé tételéhez a szánnak (lövés után magától) hátra kell mozognia, hogy megfeszítse a kakasrugót. Érdekes egyébként, hogy külön-külön sem a kakasrugónak, sem a kakas-visszatérítő rugónak nincs elég ereje a lövés kiváltásához elegendő módon rácsapni az ütőszegre. Az ütőszeget egyébként a véletlen elsüléstől egy Colt Series 80 mintájú passzív ütőszeg-biztosító óvja, ami csak teljesen hátrahúzott elsütőbillentyű mellett old ki. Az LDA szerkezetéből adódóan nem képes arra, hogy az esetlegesen elcsettent töltényre rárevolverezzünk, azonban a kakast kézzel hátra lehet húzni, amivel megfeszíthetjük a kakasrugót, és ismét tűzkész lesz a fegyver, persze a kakas ilyenkor is visszatér nyugalmi helyzetébe (tehát ez elviekben előny például a Glock kakas nélküli szerkezetéhez képest).

Mint említettem, az M1911 revolverezővé átalakításakor a Colt Double Eagle esetében is nagy gondot okozott az elsütőbbilentyűt a kakassal összekötő ? erőt átadó ? elsütőrúd elhelyezése, a Para-Ordnance-nál ezt rendkívül érdekes és újszerű módon oldották meg. Az elsütőrúd a jobb oldali szánvezető lécek kivágásban mozog, ami azt jelenti, hogy a vezetőléc közepéből egyszerűen hiányzik mintegy 4 centi, és oldalról az elsütőrudat maga a szán vezeti meg. Ez azt jelenti, hogy a vezetőlécek aszimmetrikus igénybevételnek vannak kitéve, de a gyári tesztek szerint ez nem okozott műszaki problémát tartósabb használat mellett sem, ezzel kapcsolatban csak a jövő mondhatja meg, hogy mennyi is az élettartama. Az elsütőrúd hihetetlenül vékony kis valaminek tűnik, ha például egy Beretta M92 hasonló alkatrészével vetjük össze, azonban ha végiggondoljuk, akkor rájövünk, hogy teljesen felesleges lenne ennél vastagabb, hiszen csak egy gyenge kakas-visszatérítő rugó ellenében kell dolgoznunk revolverezéskor. Az viszont már egyértelműen negatív vonásnak tűnik, hogy a szétszedett fegyveren hajlamos leugrani az elsütőrúd az elsütőbillentyű kis tengelyéről, erre tehát összerakáskor ügyelni kell. Összeszerelt állapotban ez nem fordul elő hiszen oldalról ilyenkor a szán határolja. Talán célszerűbb lett volna valamilyen csavaros rögzítést alkalmazni (ami körül persze szabadon foroghat a rúd), hiszen az elsütő-szerkezet apróra szedése nem része a szokásos részleges szétszerelésnek.

A Light Double Action elsütőereje az elsütőbillentyű rugójának cseréjével szabályozható, a gyár háromféle erősségű rugót ajánl, esetünkben a standard, kb. 25 newton elsütőerőt biztosító változat volt a tesztfegyverbe építve. A fegyver szerkezetében még találunk egy apró módosítást, ami eltér a megszokott M1911-esekétől, mégpedig a megváltozatott hüvelykivető orrot. Egyebekben olyan a fegyver, mint a többi Para-Ordnance M1911 pisztoly.

M1911 sajátosságok

A Para-Ordnance LDA a szokásos Browning-Colt reteszelést alkalmazza, tehát a töltényűr után a cső tetején van két reteszelőborda, melyek a szán megfelelő hornyaiba kapcsolódnak bele. A cső mozgásának vezérlését ? tehát a lebillentését ? egy kétfuratú kengyel biztosítja, melynek egyik vége a csőfarhoz kapcsolódik, a másik végén levő furat tengelye pedig a szánakasztó. A fegyver részleges szétszerelése is azonos a többi M1911 pisztolyéval. Először ? mint minden fegyvernél ? alaposan ellenőrizzük a töltetlenséget. Majd a szánt kissé hátrahúzva kivesszük a szánakasztót. Ezután a szánt előre lehúzhatjuk a tokról. A szánból a csövet úgy vehetjük ki, hogy benyomjuk a helyretoló rugó végén levő ?dugót?, majd a csővezető hüvelyt (barrel bushing) elfordítjuk és kihúzzuk. A Para-Ordnance LDA kezelőszervei is azonosak (az elsütőszerkezetből adódó eltérések kivételével) a megszokott M1911 pisztolyokon találhatókkal. A pisztoly markolatának hátsó részén markolatbiztosítót találunk, aminek megnyomása (megmarkolása) nélkül nem süthető el a fegyver. A pisztoly tokbiztosítója a hagyományos háromszög alakú, a szánakasztó pedig normál méretű. A tárkioldó is a megszokott helyen, a markolat és a sátorvas találkozásánál helyezkedik el. A tár kétsoros, teste acél, feneke műanyag, ára meglehetősen magas, 18 ezer forint körüli, és természetesen csereszabatos a többi Para-Ordnance pisztoly tárjával. A PO pisztolyokhoz sajnos csak egy darab tárat ad a gyár, ami az USA-ban érthető a tárkapacitás-korlátozás miatt, de Európában nem szokás.

A P14-45 LDA - működés közben

Az általam kipróbált fegyver a Para-Ordnance LDA sorozatának első modellje, a P14-45 LDA volt, tehát egy .45 ACP kaliberű 14+1 lövetű modell. Érdekes megjegyezni, hogy az általam kipróbált példány gyártási száma alacsonyabb, mint a Para-Ordnance 2000. évi katalógusának címlapján szereplő fegyveré. Az LDA sorozatú pisztolyok gyári száma ?DA? prefixummal van megkülönböztetve. A P14-45 LDA meglehetősen tekintélyes méretű, és férfias külsejű pisztoly, látszik rajta, hogy komoly feladatokra tervezték. A fekete műanyag markolathéjakon jól mutat a Para-Ordnance ?gyűrűbe zárt P? logója. A pisztoly szánjának oldala fényesre kékített acél, a szán teteje és a tok matt fekete színű felületkezeléssel volt ellátva, ami ugyan nagyon látványos kontrasztot ad, de a matt felületkezelés igen könnyen megkopik, például a vezetőléceken, illetve a szán elején. A fegyver teljesen acél építésű, így a tekintélyes mérethez jelentős tömeg is társul. Ez persze szükséges, mert a .45 ACP lőszer nehéz és lassú lövedéke igen jelentős impulzust jelent. A P14-45 LDA pisztollyal való lövészet esetében is érezhető volt a .45 ACP kaliberű pisztolyokra oly jellemző lassú, de igen erős felfelé mozdulás, ami egy könnyebb pisztolynál igencsak megnehezítené a gyors ráduplázást.

A pisztoly elsütőszerkezetét bizony szokni kell, hiszen szinte már zavaróan könnyű, így a relatíve hosszú revolve-rezőúton hajlamos a lövő túl nagy erőt kifejteni, és a felkeményedéskor ezzel elrántani valamelyik oldalra a pisztolyt (mint jobbkezes, én bal oldalra rántottam el). A sütés érzése leginkább a Glockokéhoz hasonlítható, de itt hiányzik a nyúlósság, és az az ellenállás, amit a műanyag felületek egymáson való elcsúszása okoz, hiszen a Para-Ordnance LDA elsütőszerkezete teljesen acélból készül. Az LDA esetében viszont határozottan keményebb és érzékelhetőbb a ?törési pont?, így rá kellett jönnöm a pisztoly használatához szükséges trükkre. Az elsütés első részében könnyű, de határozott mozdulattal hátra kell húzni a billentyűt a felkeményedésig, eközben az irányzékok elég, ha nagyjából a célon vannak, majd ekkor pontosan megcélozni a cél közepét, és ugyanúgy sütni, mintha csak egy single action pisztolyról lenne szó. Ezzel a technikával már sikerült egész elfogadható szórást lőnöm.

A pisztoly irányzékai hagyományos ?katonai? irányzékok voltak, amik jól láthatók, de a kiálló hátsó irányzék esetleges rejtett viseléskor könnyedén elakadhat a ruházatban. A pisztoly a kétsoros tár ellenére kényelmes fogású volt, és kellemes volt a növelt méretű hódfarkas ?Ed Brown? stílusú markolatbiztosító. A tokbiztosító ? bár nekem ezek nem igazán fekszenek ? jól kezelhető volt, precízen járt. A szánakasztó ezzel szemben kissé kemény volt, és csak fogásváltással, vagy két kézzel tudtam elérni, egy megnövelt méretű szánakasztó gyorsabbá tehetné az újratöltést, versenyzőknek feltétlenül ajánlható (bár ők általában nem szokták megvárni a tár kifogyását). A P14-45 LDA pisztollyal való öszszehasonlításképpen néhány lövést módomban volt leadni a hagyományos szerkezetű, szubkompakt méretű kistestvérével, a Para-Ordnance P10-45-tel. A kis zsebágyú a megnövelt tárfenéknek köszönhetően, az összes ujjal megfogható volt. Hátrarúgása nem volt olyan veszedelmes, mint a méretek alapján vártuk volna, mert teljesen acél a fegyver, és a cső a torkolat felé szélesedő kónuszos kialakítású, illetve dupla helyretoló rugó van a fegyverben. Az előzőek ellenére sokkal kellemesebb volt a lövészet a teljes méretű revolverező P14-45 LDA-val, mint a ? tisztán önvédelmi ? és normál sütésű P10-45-tel.

Production kategória

Az új Para-Ordnance LDA pisztolyok elnyerték a Guns and Ammo nevű amerikai szaklap Gun of the Year (az év fegyvere) díját 1999-ben. De talán ennél is fontosabb, hogy az I.P.S.C.-szövetség létrehozta a Production (gyári) kategóriát, amelyet tulajdonképpen az LDA-ra szabtak, hiszen kikötés, hogy a kategóriában induló pisztolyok első lövése revolverező legyen, és a revolverezés ereje legalább 25 newton legyen. Ez ?véletlenül? pont annyi, mint a nagyon lágy sütésű Para-Ordnance pisztolyoké, így azok a jelentősebb versenyeken valószínűleg egyeduralkodók lesznek a Production fegyverek közt. A Para-Ordnance P14-45 LDA, amelyet teszteltem, az USA-ban és Magyarországon sem tartozik az olcsó fegyverek közé, de ára kb. 10%-kal alacsonyabb a normál változatokénál, vagyis körülbelül 280 ezer forint.

A Para-Ordnance internetes oldala:
http://www.paraord.com

Vass Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.