This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Ördögszekér-hadművelet

Realisztikus lőgyakorlat

Sajnos az önvédelmi fegyvereket ? legyenek azok lőfegyverek, gáz-riasztók vagy gumilövedékesek ? viselők/tartók gyakran elspórolják a gyakorlást. Ha pedig mégis gyakorolnak, az gyakran egyáltalán nem realisztikus. Mi most egy kifejezetten gyakorlatias, szokatlan, mozgó célos lövészeten vehettünk részt a www.9mm.hu fórumozóival, és ez nem volt bizony tanulságok nélkül való.

A leggyakoribb hibák gyakorlásnál

Először is, szögezzük le, hogy bármilyen gyakorlás jobb, mint a semmilyen. Igaz ez fokozottan a lövészet nélküli szárazedzésre, de a lövések leadása nem megspórolható semmiképpen.
Hibákat gyakorlás/kiképzés során a legprofibb személyek és szervezetek is elkövetnek. Ismert ? és szomorú példa ? azon német SEK (SpezialEinsatzKommando ? különleges bevetési egység) esete, ahol az MP5 géppisztollyal való lövészetet úgy gyakorolták be, hogy a kevlarsisak lövedékálló plexipajzsa nem volt lehajtva. És ugye úgy küzdünk, ahogy azt gyakoroltuk. Bizony egy behatolásnál pont arcon lőtték az élen haladó kommandóst, aki bele is halt.
Ezután jöttek rá, hogy a pajzsot le sem lehet hajtani, mert nem fér oda a válltámasztól. Ennek köszönhető a B+T-féle kifejezetten pajzsos sisakhoz kifejlesztett, megtört formájú válltámasz.
Nézzünk néhány tipikus problémát, kevésbé kommandós szemszögből:
? Azt sokszor látni lőtereken, ahogy mondjuk, az önvédelmi fegyveres rendőr szépen a 25 méteres lőállásba beállva lő a körkörös pontlövő lőlapra. Ekkor nem életszerű sem a lőtáv, sem a célpont alakja, mérete.
? Ezt lehet még súlyosbítani, ha a drága lőszert lövő, esetleg nagyot is rugó önvédelmi fegyver helyett mondjuk kis kaliberű sportpisztollyal lő. Végül is a sikerélményfaktor magasabb, de egyáltalán nem idegződik be sem a hátrarúgás uralása, sem a dörej elviselése, sem a sütés, sem az irányzékkép.
? Ugyancsak hajlamos az ember olyanra is, hogy például a .357 Magnum lőszer helyett csak ?szoftos? .38 Specialt tölt.
? Ugyanennek ellenpárja a nagyon drága, de hiper felszereltségű, red dotos, kompenzátoros Open IPSC-pisztoly, annak sincs már semmi köze a valósághoz, tisztán sporteszköz.
? Előzőhöz kapcsolódva említhető az életszerűtlenül sok célra, életszerűtlenül sok lövés leadása.
? Nem tokból való rántás ? nyilvánvaló miért rontja a hatékonyságot, bár nem minden önvédelmi (pláne lakásvédelmi) szituáció kezdődik tokban levő fegyverrel.
? Nem a mindennap hordott, hanem valami ?kényelmesebb? tokból elővétellel gyakorlás, mert az egyszerűt könnyű megszokni.
? Hiányzó rejtőruházat, nyílt viselésből rántás ? ez persze célszerű lehet egy egyenruhás rendőrnek vagy formaruhás fegyveres őrnek, de civilnek legfeljebb lakásvédelemkor.
? A biztonsági szabályok a legtöbb helyen nem teszik lehetővé, hogy közvetlen közelről, 0?3 méteren belülről gyakoroljunk, pedig ez az igazán valóságos egy önvédelmi szituációban.
Ismerjük el, ezek közül egyet vagy többet mindegyikünk elkövetett már. De az gyakorlatilag biztos, hogy a célpontok szinte mindig statikusak, jobb esetben reaktívak (feldőlő fémcél). Az élő támadó pedig a legritkább esetben várja angyali nyugalommal, hogy fegyvert rántsunk és kitárazzunk a fejére. Ezen a problémán igyekezett segíteni Kis Zombi fórumtárs (de lehet, hogy nem ez a polgári neve?), át is adom egy időre a szót neki.

Lőlapmozgató ?kézikészülék?

?Másfél évvel ezelőtt még halvány fogalmam sem volt róla, ki is az a Denis Tueller, és mi köze lehet az önvédelemhez. A fegyvervideó stábja által készített Tueller-tesztet megnézve (legalább harmincszor) és hosszasan elemezgetve tudatosult bennem, mennyire gyorsan lezajlik egy támadás, és milyen kevés időnk van fegyvert rántani és lőni.
Néhány kérdésemre azonban nem kaptam egyértelmű és kielégítő választ, ezért elvégeztem saját ?fordított Tueller-tesztemet?, ami számomra is meglepő időeredménnyel zárult. Egy szúróeszközzel nagyon gyorsan, nagyon súlyos sérüléseket lehet okozni igen rövid idő alatt. Újabb információk után kutatva, végignéztem a videómegosztókon található összes Tueller-tesztet, és ezek között találtam néhányat, ahol a támadó szerepét egy kocsin mozgatott lőlap játszotta.
A felvételeket látva rögtön eldöntöttem, hogy nekem ilyen eszköz KELL. A lőlapmozgató eszköz ? melyet ördögszekérnek becézünk ? egy végtelenül egyszerű szerkezet. Egy
zártszelvényből (40x20x2 mm) összehegesztett 50x75 cm-es keret négy sarkára 4 db kb. 30 cm átmérőjű kereket rögzítünk. A keretre felhegesztünk még 2 db 25 cm-es laposvasat, amit előtte kifúrtunk. Fogunk 2 db 150 cm-es fenyő tetőlécet, és a kifúrt laposvashoz csavarozzuk. A lécek közti távolság kb. 45 cm, ami megegyezik a szabvány IPSC/IDPA lőlapok szélességével, ezek tűzőgéppel egyszerűen rögzíthetőek a lécekhez.
Az?ördögszekér? mozgatása a kerethez kötött madzaggal történik.
Az eszközzel való gyakorláshoz legalább 2 fő szükséges. Az egyik fogja a zsinórt és húzza a céltáblát, gyakorlatilag elfut vele (lehetőleg minél gyorsabban), a másik személy pedig megpróbálja eltalálni a felé gyorsan közeledő lőlapot.
Egy ilyen ?szaladva támadó? lőlapot lényegesen nehezebb eltalálni, mint egy fix,
mozdulatlan tárgyat.?

Murphy törvénye

Az ördögszekeres tesztet egy havas és fagyos (mínusz 5 fok környéki hőmérséklet) napon folytattuk le, ez további nehezítést jelentett. (Figyelem, a cikk képei videóból kikockázottak jórészt, így minőségük hagy kívánnivalót, de itt inkább a lövés közbeni távolságok az érdekesek, nem a kép élessége.)
Egyébként pedig összefoglalható úgy is, hogy ami elrontható, azt el is rontjuk/el is romlik. Volt elmulasztott csőre töltés, volt töltényhibából eredő akadály, volt, aki véletlenül gumilövedék és riasztópatron helyett gázra töltötte a fegyvert, aztán majdnem kiütötte magát is. Én magam legtöbbször DAO-ra vágott kakasú revolvereket hordok a gáz-riasztó mezőnyben, de ide pont egy DA/SA, meglevő kakasfelhúzó felületű gumiképes típust hoztam el, naná, hogy rántáskor beakadt a kabátomba.
A hideg miatt voltak további kellemetlenségek. Én szinte sosem húzom össze a kabátom cipzárját elöl, pont, hogy a gyors rántást lehetővé tegyem. Ellenben itt ? 4 óránál többet töltve mínuszokban ? ez szükséges volt. Ezért minden teszt előtt át kellett ?vedleni? utcai konfigurációra, rejtett viselés/nyitott kabátra a nyílt viselés/zárt kabátról. Ráadásul azon gyakorlatoknál, ahol nem tokból rántottunk, hanem kézben volt a fegyver, ott szinte ráfagyott a kezem. Ilyen szempontból az acélfegyverek hővezetése sokkal jobb (tehát kényelmetlenebbek), mint a festett spiáter gáz/gumis modellek.
A tél és a kültéri tartózkodás miatt a kabát alá húzott vastag pulóver is drasztikusan rontotta a gyors mozgás esélyeit. Bizony, a fűtött beltéri lőterek vagy a csak nyári gyakorlás is szinte hasznavehetetlen télen.
Aki nem övtokból, hanem mondjuk belső kabátzsebből próbált rántani, az nem nagyon jutott el a lövésig, mire az ördögszekér elérte.

Tanulságok

Számítottunk rá, hogy gyorsan fog közelíteni a cél, és ez minimális stresszt okozott szinte mindenkinek, hiába tudtuk, hogy ez csak egy ?papírlap?. Teljesen más pszichikailag a gyorsan felénk mozgó célra lőni, ezt már egyébként a humán tesztes anyagaink elkészítése során is tapasztaltam. Ilyenkor adrenalinlöket és menekülési késztetés is fellép, visszanézve az ördögszekeres videókat, többen is önkéntelenül kiléptünk oldalra, ami egyébként kifejezetten hasznos valós helyzetben (csak a videózó kolléga feladatát nem könnyíti meg).
7 m-es távolságból indítva az eszközt, a legapróbb figyelmetlenség vagy hiba is elegendő volt, hogy alulmaradjon a fegyveres önvédekező. Tokból, rejtésből rántva ebből a távolságból 1, maximum 2 lövésre és találatra volt idő.
A csak single action sütésű gumis lakásvédelmi revolverek (Onesta) esetében a kézben tartott fegyverrel indulva is maximum 2 lövés sikerült, itt a kakas manuális felhúzása volt a problémás. Volt, amikor ezt elrontotta a felhasználó, tehát ilyen eszköznél fokozottabban kell gyakorolni a modern ?westernhősöknek?.
Hasonlóan lassú volt a kézben tartott, majd vállba kapott Home Defender is, ahol a pump-action működtetésre kellett ügyelni (nem túl rövidet húzni a mellső markolaton).
Az is bebizonyosodott, hogy célzásra pedig szükség van, aki kapkodva, esetleg csípőből akart lőni, az bizony legtöbbször mellé lőtt a mellkas méretű, nagyjából egyenes vonalon mozgó célnak, még ezen a kis távolságon is. A lézerirányzékok (nem lőfegyveren, hanem gumilövedékesen, ahol legális) pedig hasznavehetetlenek voltak. Mire fényes nappal a kis piros pöttyöt a szem megtalálja a gyorsan mozgó célon, már rajtunk is van a ?támadó?.
Az is nagyon zavaró, hogy hiába kiabálták a ?megbicskááázlak? és hasonló elmés szövegeket, valójában szemmel érzékelni kellett a mozgás megindulását, majd azt az agynak feldolgozni, és a tűzparancsot kiadni. Ez is méterekben mérhető időveszteség ahhoz képest, mintha egy IPSC-óra sípjelére kezdenénk a fegyverrántást.
Akik pedig nem tértek ki ösztönösen, azok gyakran leblokkoltak, hiszen egyfajta pszichikai gát van bennük (gyakorlásuk alapján is, vélhetően) azzal szemben, hogy a célt közvetlen közelről, esetleg rászorított csőtorkolattal lőjék meg. Én viszont ezt vidáman abszolválom, mert ? mint azt a fegyvervideo.hu-n levő felvételekből is látják ? gyakran lövök ?point blank?.
Volt még egy alapvető tanulság, miszerint, ha nem kell célozni, és a célzás?találat szükségszerűségével pszichikailag is viaskodni, akkor sokkal gyorsabban megy. Tehát konkrétan gázpatronnal hatalmas felhőt képezve nem 1?2, hanem 4?5 lövés is könnyedén leadható volt, brutálisan beterítve a ránk rontó ördögszekeret. Még szerencse, hogy általában szélcsend volt, csak attól fuldoklottunk néha, hogy a lőlap felénk terelt egy adag gázt. Elmondható tehát, hogy bár mégoly sikeresek a gumilövedékes fegyverek, gyakran jobban járna az átlag felhasználó, ha maradna a célzást nem igénylő klasszikus gázfegyvereknél. A lövedékes eszközök ugyanis rendszeres és intenzív gyakorlás mellett hatékonyak csak. Ezt bizonyítja a számtalan mellélövés a tesztek során.
Na persze tudatában kell lenni annak is, hogy éppen mi van a kezünkben, volt olyan tesztelő, aki gázfegyverrel a mellkasra lőtt és nem fejre, mert előtte közvetlenül azt gyakorolta.

Szuperliga

Ha már említettük az IPSC-t: egy jelenlevő lövésztárs beállt az önvédelemre gyúró csapatba egy Open IPSC sportpisztollyal (red dot, kompenzátor, hosszú cső, 9 mm Luger Major lőszer, csak SA-sütés). Neki sikerült a 2 támadó célra 6 lövést is leadni ? kézben tartott fegyverrel indulva ?, amiből 5 talált is. Itt is látszik, hogy a sport és az önvédelem eszközeiben is mennyire más műfaj. Mert persze én is kipróbáltam ezt a lyukasztógépet, és 5 lövést/találatot még én is be tudtam vinni, pedig nem vagyok ilyen ?lézerpisztolyokhoz? szokva.
Mert volt olyan is, amikor két oldalról 7 és 10 méterről két ördögszekér egyszerre tört a védekezőre. Ez tokból rántott, rejtett fegyverrel szinte megoldhatatlanul nehéz lövészfeladat. Nekem sikerült olyan, hogy célonként 1?1 duplát leadjak, de ebből 3 biztos találat volt csak, a negyedik a cél szélébe csapódott be. Ugyanis a lőlap a maga két dimenziójával minél közelebb ér, annál nehezebb eltalálni félig oldalról, az idő meg rohamosan fogy. Tehát itt talán egy humán cél könnyebb feladat lett volna.

Lenin elvtárs is megmondta

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Igaz, hogy az ?ucsityszja? valójában tanulni, de mi a gyakorlásból tanulunk.
Szóval életszerű gyakorlásból sosem elég. Saját Tueller-videóinkból és humán tesztjeinkből is sokat okultunk arról, hogy a statikus lőlapra ráérős lövöldözés köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az ördögszekeres kísérlet a sokféle fegyverrel, több felhasználóval pedig hatásosan tágította tovább horizontunkat.


Vass Gábor és Kis Zombi

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.