This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Jugó MP40

Jugoszláv M-56 géppisztoly

Ahány szakkönyv, annyi féle megfogalmazás: az MP-40 jugoszláv klónja, az MP-40 feltámadása, az MP-40 jugoszláv továbbfejlesztése, az MP-40 ívtáras testvére. Egy valamiben tehát mindegyik forrás szerzője egyet ért: a jugoszláv M-56 géppisztoly múzsája több mint valószínű, hogy a német MP-40 géppisztoly volt.

Rokoni vonások, eltérő kaliber

Hát igen. Akár a külalakját nézzük, akár a belső felépítést, kialakítást, számos közös, mondhatni: rokon vonást fedezhetünk fel a két fegyver között. Az, hogy mindkettő súlyzáras, hogy kihajtható válltámaszos, hogy szekrénytáras, még nem jelentene közvetlen rokoni kapcsolatot, hiszen ezek általános mutatók. A tényleges kapcsolatot véleményem szerint elsősorban a fegyver jellegzetes kialakítása, alakja, illetve cső-tok méretarányai jelentik. Azt el kell ismerni, hogy az MP-40 a korát messze megelőző műszaki és harcászati tulajdonságokkal bírt, nem véletlen, hogy jó másfél évtized múlva még mintaként szolgát egy új géppisztolyhoz. Bár az M-56 nem tudta elérni az 500 lövés/perces igazán bámulatra méltó tűzgyorsaságot, de hát a lőszereik is merőben eltérőek a 9 mm Parabellum lőszer egészen más tulajdonságokkal bír, mint a fürge, energikus 7,62x25 TT lőszer.


Már nem korszerű

Bármennyire jó adatokkal rendelkezik is e két lőszer típus, bármennyire sikeresek voltak is a rájuk tervezett géppisztolyok a második világháborúban, hadifegyverként gyorsan elveszítették jelentőségüket, mert megjelentek az átmeneti lőszerek és az azokra tervezett gépkarabélyok, amelyek a 200-300 méteres (névleges) irányzott lőtávolsággal szemben már csukott szemmel is tudták a 600-1000 métert. Ez a hatalmas különbség oda vezetett, hogy a pisztolylőszerekre tervezett géppisztolyok létjogosultsága a hadviselésben villámgyorsan megszűnt. Megmaradtak, sőt, fénykorukat élik a parabellumok a mai napig a rendvédelemnél.
Az MP-40 és a PPS jugoszláv elegye tehát még sejtetett némi jövőt az 1950-es években,  ez a jövő azonban elér rövidkére sikeredett. 

Hosszú a zár útja

Lássuk röviden, mit is alkottak a jugoszlávok az M-56 típusjelzéssel ellátott fegyverükben.
Az 1956-ban rendszeresített géppisztoly szabadon hátrasikló súlyzáras rendszerű, rögzített csöves, rögzített ütőszeges, egyes és sorozatlövések leadására alkalmas elsütőszerkezettel ellátott, billenő irányzékkal szerelt, ívtáras lőfegyver.
Az ismétlő (felhúzó) fogantyú szokatlanul hosszú utat tesz meg a lövések során. Bár a teljes kireteszeléshez és a hüvely kivetéshez-újratöltéshez elegendő lenne mintegy 30 milliméteres zár hátrasiklás, az M-56-nál a tervezők mégis több mint 160 milliméteres mozgást tesznek lehetővé. Kérdés, miért járatják meg ennyire a zárszerkezetet? A magyarázat roppant logikus: azért, hogy csökkentsék a fegyver tűzgyorsaságát. Köztudott, hogy a TT lőszer igen fürge égésű és kellemesen nagy mennyiségű lőport tartalmaz, ezért a hozzá méretezett fegyver tűzgyorsasága már-már kezelhetetlenül nagy lenne, amennyiben optimális paramétereket állítanának be. Az 1500-2000-es percenkénti lövésszám már pocsékolás akkor is, ha a fegyvercső nem mászik el a célról a sorozatlövések alatt. Ahhoz, hogy emberi léptékűvé, azaz kezelhetően alacsony szintűvé csökkentsék a tűzgyorsaságot, különféle trükköket eszelnek ki a fegyvertervezők. A kis méretű fegyvereknél valamilyen mechanikus szerkezetet építenek be (pl. a 9 mm-es APSZ Sztecskin pisztolynál a markolatba szerelt lengő testet), azoknál viszont, ahol a méret nem kritikus, mint például a géppisztolyoknál, ott vagy a zártömeget növelik meg jó alaposan, vagy pedig - mint az M-56-nál - hagyják, hogy a zárszerkezet menjen jó hosszú úton, ami szintén kellemesen megnöveli a két lövés közötti időt. Nem véletlen, hogy az M-56 600 lövés/perces tűzgyorsasága kellemesen alacsony érték!

Másfél colos vascső

A tok szabályos henger keresztmetszetű, úgy is lehet mondani, hogy egy 38 milliméter átmérőjű, 2 milliméteres falvastagságú csőből készült. A tárfészket hegesztéssel rögzítették a tokhoz, míg a cső egy hernyócsavarral biztosított anyával, kapcsolódik hozzá. A tárfészek mellső részén alakították ki a hordheveder rögzítőfészkét. A tokfedél - értelemszerűen - a tok hátsó végét zárja le. Ez a tokfedél - vagy helyesebben: zárósapka - teszi lehetővé a tokszerkezet levételét a műanyag elsütőszerkezet házról. A hüvelykivető nyílás a tok tetején van, ami szinte sugallja, hogy a hüvelyek kivetése függőlegesen felfelé történik (amennyiben persze szabályosan, a klasszikus módon tartják a fegyvert). Szintén a tok tetején nyert elhelyezést a kétállású, billenthető nyílt nézőke. Ennek egyik állása 100 méterre (?10?- felirat), míg a másik állása 200 méterre (?20?-felirat) teszi lehetővé a célzott lövések leadását. Meg kell említeni még a tok jobb oldalán, az ismétlőkar rés előtt elhelyezkedő kis akasztónyúlványt, amelyet forrasztással erősítettek a tokhoz. Az ismétlőkar résen két, kör alakú megnagyobbítás látható. A mellső arra szolgál, hogy ott el lehessen fordítani 90 fokkal az ismétlőkart, a be- illetve kibiztosítás érdekében. A középtájon lévő kör alakú áttörés (mely nagyobb, mint az első) teszi lehetővé az ismétlőkar kihúzását a fegyverből (ami nélkülözhetetlen a fegyver részleges szétszereléséhez, a zárszerkezet kiemeléséhez).

Cső és zár

A fegyvercső enyhén kúpos, a torkolat felé valamelyest csökken a külső átmérője. Két szerelvény található rajta: a torkolatnál a célgömb és középtájon a kés alakú bajonett hátsó rögzítőpontja. A célgömb egy igen markáns, erős célgömbvédő alatt helyezkedik el. A hosszú, hasáb alakú célgömb nem állítható sem a belövés során, sem pedig harc közben, de hát nem is alapfunkciója a fegyvernek a pontos találat biztosítása.
A zártömb egy darab markáns, a tokba pontosan beleillő, hengeres fémtömbből lett kialakítva. Hossza mintegy 165 milliméter. A súrlódási erő csökkenése érdekében a mellső résznél három, míg a hátsó résznél négy darab, szintén a zár anyagából kialakított vezetőgyűrű található. Ezeknek köszönhetően a hosszú zártest viszonylag kis súrlódással tud előre-hátra mozogni. A zár egyébként csak látszólag ilyen monumentális. Valójában azonban csőről van szó, tömege mindössze néhány tíz dekagramm. Falvastagsága alig 3 milliméter, kivéve a vezetőgyűrűknél, ahol 4 milliméter. Egy helyen tömör csak a zártest: ahol keresztülhalad rajta az felhúzó kar. A kar előtti rész némileg megerősített, hiszen itt található a tűzfal, ide van szerelve a két darab tölténytoló nyúlvány (igazából ez egy darabból van, azonban hosszirányban a közepén fut keresztül az a vájat, amely a hüvelykivető számára lett kialakítva). A zártömb mellső részén, felül található a hüvelyvonó. Mivel elég mélyre kellett süllyeszteni ezt az alkatrészt, így a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha hiányozna egy alkatrész a zárról. Pedig csak arról van szó, hogy - valószínűleg a gyártás egyszerűsítése érdekében - a rugós hüvelyvonó számára egyszerűen bemarást készítettek a szükséges mélységig, amelyet utóbb nem zártak le semmilyen fedéllel.  Szintén elég szokatlan megoldás, hogy a rögzített ütőszeg tulajdonképpen a zár anyagából van kialakítva. ennek következményeként, ütőszeg kopás esetén nemigen lehet megmenteni a zárat.

Helyretolószerkezet

A tulajdonképpen cső alakú zártestbe süllyed bele a helyretoló rugó mellső vége, szimmetrikus zártolást biztosítva. A feszetlen állapotban mintegy 20 cm hosszúságú rugó egyszerű csavarrugó. Mellső végére egy zárótárcsát erősítettek, hogy a rugó vége ne marjon bele a zártömbbe. A hátsó vége a tokfedélhez kapcsolódik. A tokfedél belsejében van a rugóvezető henger, melynek palástján furatok találhatók. Ezen furatok nem a súlycsökkentést szolgálják, hanem azt akadályozzák meg, hogy bepréselődjön a levegő a zártestbe a hátrasiklás során, ami így pneumatikus fékként működne.

Többfunkciós felhúzókar

Érdekes kialakítású a felhúzó kar is. Ez a látszólag egyszerű alkatrész sokkal többet rejt magában, mint amennyit mutat. Az alapfunkción túlmenően, azaz a zárszerkezet hátrahúzásán túl végzi a fegyver mechanikus biztosítását, illetve reteszeli a zárszerkezetet véletlen felhúzás ellen is.  A mechanikus biztosítást a felhúzó kar azon felülete végzi, amelyik a tok résében fut. Itt le van lapolva a széles felhúzókar, így az elfér az 5 milliméter széles résben és a kar (illetve ezáltal a zár) tud mozogni előre-hátra. A felhúzó kar elfordítható a rés mellső végén kialakított kör alakú áttöretben.  Amennyiben ezen a ponton a kezelő elfordítja a kart 90 fokkal,  a lelapolás is elfordul így már nem fér el a kar a résben.  A felhúzókarra erősített rugós, L-alakú biztosítólemez a zárszerkezet mellső helyzetében beleakad a tok nyúlványába és így még kibiztosított helyzetben is rögzíti a zárszerkezetet. Ennek köszönhetően, nagy tehetetlenségi erő hatására sem (pl. fegyver belendülése gépkocsin utazáskor) sem tud hátralendülni a zárszerkezet és nem tud csőre töltődni a fegyver.

Műanyag elsütőszerkezet ház

Az elsütőszerkezet a teljes egészében olcsó műanyagból fröccsöntött házban található. A ház két fél darabból áll (jobb és bal oldali), melyeket két hatalmas csavar tart össze A markolat keret és az elsütőszerkezet keret könnyűfémből készült. Szintén műanyag a két markolathéj is. Az elsütőszerkezet - súlyzáras fegyverhez méltóan - igen kevés alkatrészből áll. Ami megbonyolítja valamelyest, az a tűzváltó szerkezet, azonban ez sem egy agyonvariált valami.
Az elsütőszerkezet csak az elsütőbillentyűből, a hosszú elsütőrúdból, az elsütőemelőből és a rugóból áll. Működése annyira egyszerű, hogy szót sem érdemes ejteni róla. Nyitott tokszerkezetes rendszerű a fegyver, ami annyit jelent, hogy felhúzáskor a zárszerkezet megakad az elsütőemelőben, de tényleges csőretöltés nem történik. A lőszer akkor fog bejutni a csőbe, amikor a fegyver kezelője lövést szándékozik leadni és elhúzza az elsütőbillentyűt. Ekkor az előre lendülő zár kitolja a tárból a legfelső lőszert, betolja a csőbe és már el is lövi.   A tűzváltó tulajdonképpen egy kioldó kar. Amikor egyes lövés állásban van a kar, a lövést követően hátra mozgó zárszerkezet megnyomja a kioldó kart és az elsütőemelő visszapattan alaphelyzetébe, aminek következtében az előre mozgó zárszerkezet bele fog akadni és ezáltal megáll a lövés folyamata. A tűzváltó gomb (ami hasáb alakú) oldalt mozgatható: jobbra eltolva egyes lövés állásba kerül a fegyver, balra eltolva a sorozatlövés válik lehetővé.
A fegyver kettős válltámasszal van ellátva, amely természetesen behajtható előre, a fegyver alá. Mivel a lőszer teljesítményéhez képest igen nagy tömegű az M-56, így kihajtott válltámasszal, vállból történő tüzeléskor igen kellemes szóráskép érhető el.
A műanyag és a könnyűfém alkalmazásának, továbbá a vékony falú tok és zártömb kialakításnak köszönhetően a fegyver tömege a méreteihez képest kellemesen alacsony.

Részleges szétszerelés

A fegyver részleges szétszerelése pár lépésből áll mindössze. A tár kivétele és a töltetlenség ellenőrzése után meg kell nyomni a tok hátsó nyúlványába épített kis csapot (el kell tolni jobbra) és ezt követően előre kell nyomni kissé a tokfedelet (helyretoló rugó ellenében) és el kell fordítani az óramutató járása szerint pár fokkal. Ekkor a tokfedél áttöretén keresztül a tokfedél hozzákapcsolódik bajonettszerűen a tokhoz Ekkor egyszerűen leemelhető az elsütőszerkezet házról a tok. Következő lépésként vissza kell fordítani a tokfedelet, ekkor az lekapcsolódik a tokról és a helyretoló rugó szépen elröpíti a tokfedelet (rugóstól), amennyiben a szétszerelést végző személy nem volt kellően résen. Ekkor mr csak a zárszerkezet és a felhúzókar maradt hátra. A második furatig hátra kell húzni a zárszerkezetet, ahol is egyszerűen kihúzható a fegyverből a felhúzókar (kis elfordítás árán). A szabaddá vált zár magától ki tud csúszni a tokból. Az ilyen szintű szétszerelés tökéletesen biztosítja a karbantartást.

20 évet késett

Ha ez a fegyver úgy jó 20 évvel korábban születik meg - még ha más űrméretben is - amire műszakilag már akkor is meg lett volna minden esély, akkor a világ egyik legkorszerűbb fegyvere lett volna. Így azonban, az '50-es években, már csak a nosztalgia kategóriában érhetett volna el dobogós helyezést a fegyverkonstrukciók közötti harcban. A típust viszont ennek ellenére elterjedten alkalmazták még az 1990-es évekbeli jugoszláv polgárháborúkban, ami némi aktualitást kölcsönöz neki, hiszen a magyar feketepiacon is bármikor felbukkanhat - mint a bemutatott példány is bizonyítja.

Klabacsek Gyula

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.