This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

HK USC?45

- Felemás negyvenötös

A pisztolykaliberű sportkarabélyok sosem számítottak a fegyveripar húzóágazatának. A gyártók hajlamosak mostohagyermekként kezelni ezt a kategóriát, gyakran mintha nem is a vásárlók kedvéért, hanem pusztán a konkurencia letörése végett jelentetnék meg ezeket a modelleket?

A háttérben persze egyéb indokok is meghúzódnak, hiszen tipikusan ott ?fanyalodnak? a sportlövészek ezekre az eszközökre, ahol a törvények, lőterek és a lőszerárak kedvezőtlenek az igazi félautomata puskák tartásához. (Náluk igazán egyszerű a képlet, mert minden szempontból kedvezőtlen helyzetben vagyunk.) A most ismertetésre kerülő karabély története több ponton kísértetiesen összecseng a HK SL8-cal, melyet a 2004-es különszámunkban mutattunk be.

Két lépés hátra, egy előre

A születés körülményei azonosak, a cég egy hadifegyver ? konkrétan az UMP-géppisztoly ? farvizén evezve rukkolt elő a polgári változattal. Az UMP-ről dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy a legendás MP5 utódjául szánták, szabad tömegzáras, műanyag tokos és egyszerűbb szerkezetű, olcsóbb elődjénél. A Heckler & Koch elsősorban az amerikai piacra kezdte gyártani, először csak .45 ACP, később pedig 9x19 mm kaliberben. A géppisztoly kiváló megbízhatóságról és ergonómiáról tett bizonyságot, azonban lőtulajdonságai elmaradtak az MP5 mögött, ezért a ?profik? némi fenntartással fogadták. Nem megalapozatlan előítéletekről van szó, hiszen az UMP fejlesztés szempontjából kétségtelenül visszalépés a korábbiakhoz képest. A szűkre szabott költségvetésű testületeket azonban kevéssé hatotta meg a néhány géppisztolyvirtuóz operátor siránkozása, és az alacsonyabb ár az új modell javára billentette a mérleget.
A Heckler & Koch legnépszerűbb pisztolykaliberű sportkarabélya sokáig (az USA-exportra gyártott) HK94 modell volt, mely az MP5 átalakított, félautomata, hosszú csövű változata. Az utód piacra dobása 1999-ben történt meg, a fegyver az USC (Universal Self-loading Carbine) nevet kapta. A német és az amerikai törvények miatt az SL8-hoz hasonlóan ezt a puskát is ?meg kellett nyomorítani?, ismét győzedelmeskedett a politikailag korrekt szürke műanyag, és a rajta díszelgő, hatalmas vörös HK logó. Az UMP tokszerkezetét átalakították, hogy csak 10-es tárak és félautomata elsütőszerkezet befogadására legyen képes. A becsukható válltámasz és a pisztolymarkolat helyére ?bebújós? (thumbhole) tusa került. A csövet 16 hüvelykesre cserélték.

Fesd feketére!

A korábbi ?fehér SL8? fiaskóból tanulva a cég egészen 2003 áprilisáig kizárólag az USA-ban forgalmazta az USC-karabélyt. A kezdeti fogadtatás igen lagymatag volt, valószínűleg a jócskán 1000 dollár feletti árnak, és a fegyver nem éppen szívdobogtató külsejének köszönhetően. Természetesen a polgároknak az első dolga volt a hivatalnokoknak fügét mutatva ezt a puskát is feketére festeni, és rövidesen színre lépett ugyanaz az ügyes kisvállalkozás, aki az SL8-hoz való átalakító készleteket is gyártotta (először Special Weapons LLC, később Top Notch Accessories néven). ?k tették lehetővé, hogy teljesen legálisan, az alsó műanyag tokrész cseréje után a karabély a fillérekért megvásárolható M3 ?Grease gun? tárakkal működjön, melyek 30 db lőszer befogadására voltak képesek. Egy másik adapter az UMP-válltámasz (pontosabban annak másolatának) felszerelését segítette, ami véleményem szerint drámaian javította a fegyver megjelenését és kezelhetőségét. Így már ?emészthető? volt a puska, bár az átalakítások 300?400 dollár extraköltséget jelentettek. Ezek nélkül az USC valószínűleg látványos bukással fejezte volna be karrierjét.

Praktikus egyszerűség

Ahogyan már említésre került, az USC-karabély könnyű, műanyag tokos szerkezetű. Az új generációs Heckler & Koch fegyverekhez hasonlóan a fémek felhasználása merészen alacsony ? erre jó példa, hogy még az elsütőszerkezet nagy része is műanyag! A tok fröccsöntéssel, beágyazott acélbetétekkel készül, a hidegkovácsolt csövet erős foglalat rögzíti. A tömegzár egy súlyos acélhasábból, és a hasonlóan vaskos helyretoló szerkezetből áll. Nyers egyszerűséggel szembesülünk, nyoma sincs, hogy a cég olyan finomságokat is gyárt, mint a görgőzár.
A félautomata elsütőszerkezet külön házban foglal helyet, viszont a megszokottól eltérően nincs egybeszerelve a pisztolymarkolattal, mert az a válltámasz részét képezi. Ezzel a megoldással tökéletesen kiküszöbölhető volt, hogy valaki az UMP sorozatlövő ?trigger-group?-ját a sportkarabélyra szerelje. (No nem mintha a hazai ?fegyverbetiltó szervet? ez meghatná.) Az elsütőszerkezet a régi HK-khoz hasonlóan lenyitható a tokról, azonban a rögzítése a rugós keresztcsap helyett egyszerű kampóval van kivitelezve. Ügyes húzás. Az előágy egybe van öntve a tokkal, amivel ismét megspórolható volt több extra alkatrész. A tárfészekkel ugyanez a helyzet, amit gondosan olyan keskenyre szabtak, hogy csak az egysoros, 10-lövetű tárak befogadására legyen képes. Kíváncsi volnék, hogy ilyen csekély kapacitás mellett a tervezők miért nem mondjuk pisztolytárakkal működő karabélyt alkottak (lásd Ruger PC vagy Beretta Cx4). Különösen annak fényében érthetetlen ez a lépés, hogy a HK USP pisztolyhoz eleve léteznek 10 db lőszerre korlátozott, ún. ?post ban? tárak. Mivel ezek méretükben azonosak a normális USP-tárakkal, minimális erőfeszítésbe került volna olyan puskát piacra dobni, ami megfelel a törvényeknek, de más országokban nagyobb tárkapacitással használható.
A válltámasz formáját szintén a törvények szabták meg, sok szót nem érdemes vesztegetni rá azon kívül, hogy az SL8 puskához képest bőségesen van hely a kezünk bebújtatására, illetve komfortos, vastag gumi ?pofadékon? pihentethetjük orcánkat a kemény műanyag helyett.

Kezelőszervek

Az USC-karabély kezelőszervei ismerősek lesznek a HK-fegyverek kedvelőinek. A klasszikus felhúzókart bal oldalon az előágy fölött találjuk. A különbség csak annyi az MP5-höz képest, hogy immár műanyagból készül, és mellső helyzetben rögzítését egy rugós billenőkar biztosítja. Említést érdemel, hogy az USC korai változatain a felhúzókar könnyen letörhetett, ha régi fegyvereknél megszokott intenzitással csapkodták. A cég azóta kiköszörülte a csorbát és fémmel erősítette meg az alkatrészt.
A kétoldali forgóbiztosító sem újdonság, a fegyver állapotát a jól ismert vörös-fehér piktogramok jelzik. A tárkioldó kényelmesen kezelhető, megszokott működésű billenőkar. Az első apróbb újdonság a hüvelykivető nyílásra pillantva fedezhető fel. A zártömb oldalán egy félhold alakú bemélyedést láthatunk. Ennek az a szerepe, hogyha valamilyen külső szennyeződés (pl. homok, sár) vagy lőszerhiba miatt a tömegzár nem tudna becsukódni, akkor hüvelykujjal megpróbálhassuk erőnek erejével helyére tolni. Extrém helyzetekben esetleg hasznos lehet ez a funkció, de a zártömb tekintélyes tömegét és az ujjaim pótolhatatlanságát ismerve én nem szívesen nyúlkálnék a kivetőnyílásba akadály elhárítása végett.
A másik, ennél érdekesebb kezelőszerv az USC bal oldalán található, a tárfészek mögött. Az utolsó lövés leadása után a zár nyitva marad, melyet az itt található billentyűvel szabadíthatunk fel. Ez a zárkioldó nagyon hasonlít az AR15/M16 puskák azonos szerepet betöltő kezelőszervére, ami a megcélzott vevőkört tekintve távolról sem a véletlen műve. A zárkioldó egyszerűbbé teszi az újratöltés műveletét, tárcsere után szükségtelen a felhúzókarral előreugrasztanunk a zárat, elég ha tenyérrel a fegyver oldalára csapunk, és máris csövön van az első lőszer. Ez stressz alatt, remegő kézzel is bolondbiztosan végrehajtható mozdulat. A HK korábban is alkalmazott hasonló megoldást, például az MP5/10 és MP5/40 modelleknél. A zárakasztó kiválóan működik az USC-n, maximum az adhat aggályra okot, hogy működésért egy aprócska műanyag pöcök felelős, mely nem túl bombabiztos helyen, a tár adogatólemezének végén kapott helyet.
Hogy a fegyver felszerelhetősége miatt ne érhesse szó a ház elejét, az előágy két oldalára, aljára, illetve a tok tetejére Weaver-síneket csavarozhatunk, optikai irányzék, függőleges mellső markolat, vagy lámpa rögzítése végett. Az előágy alján egy kézvédőt is találunk, ami megakadályozza, hogy a támasztó kéz az átforrósodott csőre csússzon. Ez az alkatrész egyben a kétoldali szíjkarika szerepét is betölti. Az irányzék azonos az UMP-n alkalmazottal ? a nézőke oldalirányban és magasságban állítható szerszám segítségével. A nézőke típusát egy L-alakú lemez átbillentésével választhatjuk ki (diopter vagy nyílt).

Szétszerelés

Az USC szétszerelése az UMP-vel ellentétben nem rugós csapszegekkel, hanem két hexacsavar kitekerése után hajtható végre, mely a tus két oldalán található. Ezek a tesztfegyveren annyira be voltak tekerve (illetve valószínűleg Loctite-val rögzítve), hogy kilazításuknál komolyan aggódtunk, hogy eltörjük a rendelkezésre álló szerszámot. A csavarok eltávolítása után a tusa hátrafelé lehúzható a tokról, az elsütőszerkezet pedig lehajtható és leemelhető. A helyretoló szerkezet kivétele után a zártömb hátrafelé kipottyantható a tokból. Szükség esetén az ütőszeget is könynyen kivehetjük egy csapszeg eltávolítása után. Akinek volt szerencséje a HK korábbi modelljeit pucolni, hamar meggyőződhet arról, hogy a cég hű volt a hagyományaihoz, hiszen a zárt, keresztbordákkal megerősített műanyag tokot közel ugyanolyan nehéz megszabadítani a szennyeződéstől. Az viszont nyilvánvaló, hogy az USC többször annyi koszt, nemtörődést képes elviselni, mint görgőzáras elődje.

Lövészet ? váratlan előjátékkal

A lövészet kezdetét egy kellemetlen intermezzo előzte meg, ugyanis a tesztfegyver tárrögzítője még az első lövés leadása előtt megadta magát. A hibát sikerült ugyan gyors szétszedéssel-összerakással orvosolni, de kissé csalódottak voltunk, hiszen igazán nem ehhez szoktunk az elmúlt években az oberndorfi cégtől. Valószínűleg a gyárban szerelték össze rosszul a fegyvernek ezt a részét, de maga a tárkioldó belső kialakítása is lehetővé tette ezt a hibát. Ejnye.
A második hidegzuhanyt az USC kézbevétele jelentette. A komfortos HK UMP géppisztoly után egy kiábrándítóan széles és szögletes, kényelmetlen pisztolymarkolattal kellett szembesülnünk, ami ráadásul a biztosítókar kezelését is megnehezítette. A következő hátrány az irányzéknál merült fel. Az óriási diopterfurat és a keskeny tartólemez miatt nem bizonyult kellően kontrasztosnak az irányzék képe, hiszen az MP5 széles dioptertárcsájához képest itt alig van valami, ami behatárolná a furatot, és ezáltal pontosabb célzást tenne lehetővé. A nyílt irányzékra átbillentve a nézőkét ? amit egyébként pusztán egy rugó tart függőleges helyzetben ? talán még rosszabb lett a helyzet... Röviden összegezve, a hosszú csőhöz hosszabb irányzóvonal és egy jobb minőségű irányzék dukált volna, és nem egy olyan, amit tipikus géppisztolyos közelharcra (7?15 m) terveztek. A megoldás persze egyszerű, a karabély tetejére Weaver-sínt, és ?red-dot? optikát kell szerelnünk, és elfelejteni a hagyományos irányzékot ? ahogyan azt manapság azt egyre több sportlövész és operátor teszi.
Az USC szórását hárman teszteltük, mindnyájan hellyel-közzel ugyanazzal az eredménnyel. Az öt lövéses szórásképek 10?12 cm között váltakoztak 25 méterről, ami a 40 cm-es csőhosszal összevetve kissé kiábrándító. Egy MP5-tel vagy egy BT-96-tal könnyedén képesek voltunk ennek a felére, kétszer ekkora lőtávolságból. Bár több okból sem vagyunk nagy hívei az efféle tesztelésnek, de ezúttal letámasztva, ülő pozícióból is próbát tettünk a rend kedvéért. Minden lövést fogcsikorgató alapossággal kidolgozva sikerült a szórást 5 cm alá szorítani, de az irányzék alaposan megnehezítette a dolgot. A fegyver tehát pontos, csak megfelelő célzóalkalmatosságot illett volna a tetejére biggyesztenie a germán mérnököknek.
A nem túl kecsegtető fönti beszámoló után azért következzenek a pozitívumok is. A teszt során az USC tökéletesen megbízhatóan működött magyar és cseh FMJ-lőszerrel ? bár Heckler & Kochról lévén szó, ez a minimum volt, amit elvártunk. A visszarúgás ? a műanyag szerkezet dacára ? könnyen kezelhető. Rövidebb, 10?15 méteres lőtávon, szituációs lőfeladatoknál a puska rendkívül gyorsan és meglepően pontosan volt kezelhető, ami nem véletlen, hiszen a sokat szapult irányzékot erre a távolságra szánták. Gyors szemmagasságba rántás után nem kellett keresgélni az irányzékelemeket, ösztönös rátartással is gyerekjáték volt az IPSC lőlapok ?alfa? mezejét villámgyors duplákkal kicsipkézni. A .45 ACP kalibernek köszönhetően a makacsabb fémcélok ?megfektetése? sem jelentene soha problémát. Kár, hogy a 10-es tárak miatt hamar vége a játéknak.

Szerethető volna...

Az USC hazai ára alulról súrolja a 400 000 Ft-ot, amivel valószínűleg nem fog sok rajongót szerezni magának. Az új generációs HK-fegyverek között ez lóg ki leginkább a sorból, egy kényszerű időszak kényszerű szüleménye. Tipikus példája az olyan modellnek, aminél csak picit több odafigyelés és kreativitás kellett volna ahhoz, hogy kiváló termék kerülhessen a vásárlók kezébe. Igazán csak azoknak ajánlható, akiket nem rettent el a csekély tárkapacitás és a drága lőszer, vagy akik a legális konverziókhoz egyikéhez kívánják felhasználni. Reménykedjünk, hogy a lazább németországi törvények, és az USA-ban épülő új Heckler & Koch üzem egy szerethetőbb, jobban felöltöztetett sportkarabélyt tartogat számunkra...

www.hecklerkoch.de

Izsóf Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.