This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Heckler & Koch pisztolyok: P7

(3. rész)

Szakítva a konvenciókkal

A Heckler und Koch fegyvergyártó mindig is az újszerű megoldásokkal való kísérletezéséről volt híres. Azonban talán egyetlen fegyverükbe sem sikerült annyi szokatlan műszaki érdekességet, újdonságot belezsúfolniuk, mint a P7 típusjelzésű pisztolycsaládjukba. A HK P7-ről kis túlzással elmondhatjuk: azon kívül, hogy van elsütőbillentyűje, szinte egyetlen részletében sem olyan, mint egy megszokott öntöltő pisztoly.

Előzmények

A P7, illetve PSP pisztolyok kifejlesztéséhez az vezetett, hogy az 1972-es müncheni olimpián történt terrorcselekmények után a német rendőrség felismerte: addig használt fegyvereik lecserélése korszerűbbekre időszerűvé vált. Az új szolgálati maroklőfegyverekkel kapcsolatos követelmények közt az szerepelt, hogy legalább a 9 mm Parabellum lőszert lője, legalább 8 db legyen tárkapacitása, és ne legyen rajta semmilyen külső biztosító. Ennek a célnak a megvalósítása során a Walther a P38-at, a SIG Sauer pedig a P220-at dolgozta át, létrehozva a P5 és a P225 modelleket. A Heckler und Koch ? szokásához híven ? teljesen másként állt a feladathoz, egy gyökeresen új pisztolyt hozott létre, a PSP, majd a P7M8 típusokat.
A P7 pisztolyok tervezése során Helmut Weldle főtervező több régen elfelejtett szabadalmat ?gyúrt össze? egy működő pisztollyá. A markolatmegfeszítéses elsütőszerkezet alapelvét Allan Woodruff 1918-ban szabadalmaztatta, noha ő még csak kakasos szerkezettel képzelte el. A HK tervezői a P7 megszületése előtt kísérleteztek a markolatfeszítésű elsütőszerkezettel a HK4 és a Colt M1911 pisztolyon is, bár itt a felhúzópanel a markolat hátuljára került.
A gázzal történő zárkésleltetés ötlete pedig 1927-ből származik, egy John Destree nevű belga mérnöktől.

A HK P7 pisztoly tervezőinek nagysága abban áll, hogy felismerték: ezek a maguk korában nem értékelt ötletek egy modern rendőrségi pisztolynál milyen jól felhasználhatók, és létre tudták hozni a sokak által a valaha készített legjobb német pisztolynak tartott fegyvert.

Markold meg jól!

A pisztoly elsütőszerkezete az, ami a legradikálisabb eltérést hordozza minden más pisztolytól. A fegyver megmarkolásakor feltűnik, hogy a markolat első része benyomható. Ezzel a markolatrésszel húzzuk fel ugyanis az ütőszegtípusú, kakas nélküli elsütő-szerkezetet. Amint lazítunk a fogáson, a markolat elejének előreengedésével egyben fesztelenítjük is az ütőszeget. Tüzelés során természetesen nem kell minden lövésnél újra kézzel megfeszíteni az elsütőszerkezetet, hiszen a markolat benyomva tartása mellett a hátra mozgó szán mindig felhúzza az ütőszeget. Azonban bármikor megszakítva a lövészetet, a markolat elengedésekor a fegyver fesztelenítődik és megszűnik tűzkész állapota, a billentyű meghúzásakor sem történhet lövés. Külső, mechanikus biztosító tehát teljesen szükségtelen, és nincs is a fegyveren.
Az elsütőszerkezet megfeszített állapotát jelzi, hogy a szán végén levő furaton az ütőszeg vége kinyomódik mintegy 4 millimétert.

Ennek a markolatfeszítéses elsütőszerkezetnek természetesen vannak előnyei és hátrányai is. Óriási előnye, hogy a teljesen fesztelenített, csőre töltött HK P7 mindössze a markolat erőteljes megfogásával azonnal tűzkész, és minden lövés azonos elsütőerőt követel meg, tehát nem kell szokni az átmenetet a revolverező és normál lövés közt. Ezen kívül a legtöbb striker típusú elsütéssel készülő öntöltő pisztollyal ellentétben lehetőség van még egyszer rásütni az esetlegesen elcsettent, csőben levő lőszerre. Ehhez mindössze el kell engedni és újra meg kell markolni a pisztolyt.

Az elsütőszerkezet hátránya, hogy a különálló markolatelsőrész elálló mivolta miatt a szokásosnál kicsit rövidebb ujjakkal rendelkező lövészeknek nem kényelmes a pisztoly használata. Ugyancsak fontos, hogy ügyelni kell arra, hogy a pisztolytáskák egy része megnyomhatja ezt a bizonyos kart, tűzkésszé téve a pisztolyt. A legnehezebb azonban a kiképzés erre a pisztolyra, hiszen még fokozottabban kell arra ügyelni, hogy a sátorvason kívül legyen a mutatóujjunk, ha nem akarunk lőni, különösen, ha stresszhelyzetben teljes erőből markoljuk a pisztolyt.

Integrált szánakasztó

A markolat elülső részének az elsütőszerkezet üzemeltetésén és a tulajdonképpeni biztosításon kívül van még más funkciója is. Ha jól megnézzük a pisztolyt, akkor nem találunk rajta külső szánakasztót, ami egy modern szolgálati-önvédelmi pisztolyon nem megengedett manapság. A Heckler und Koch zseniális mérnökei a szánakasztó feladatát is beépítették a markolatfeszítéses rendszerbe. Ha kifogy a tár és hátul fennakad a szán, akkor ki kell venni a régi tárat, betenni az újat, kicsit elengedni a markolatot és újra megmarkolni, megtörténik a csőre töltés, és már lőhetünk is. Azt hiszem ennél egyszerűbben és gyorsabban nem sok pisztolyon lehet megoldani a tárcserét.

Szétszedés és tárkioldás

A Heckler und Koch P7 sorozatú pisztolyainak szétszedése igen egyszerű. A tok hátsó részén, bal oldalt van egy kis, recézett, kör alakú gombocska, mely a hátsó szánvezető rész egyik darabjához csatlakozik. A töltetlenségről való alapos meggyőződés után ezt a gombot megnyomva az lehetővé teszi, hogy a hátrahúzott szánt leemeljük a tokról (olyasmi mozdulattal, mint a Walther PP esetében). Az összerakás fordított sorrendben történik. A fegyver vastag helyretoló rugója a cső körül helyezkedik el, tehát ezzel a ?waltheri? megoldással megtakarítottak sok helyet és egy alkatrészt, a helyretolórugóvezető rudat. A pisztoly egyébként a markolathéjak és a hőpajzs kivételével acélból készült, így méretéhez képest meglehetősen súlyos pisztoly. A tártest anyaga is acél. A szánból egyébként egyszerűen kicsavarozható az ütőszeg-szerkezet, és hátrafele kiszerelhető.

A P7 tárkioldója egy lefele nyomandó kar a sátorvas és markolat találkozásánál, mely kétkezes működtetést tesz lehetővé. Ezt a tárkioldó megoldást vannak, akik szeretik, magam nem tartozom közéjük, sokkal természetesebb mozdulatnak érzem egy gomb megnyomását, mint egy kar lefele fordítását.

Csíkok a hüvelyen

A Heckler und Koch cégnél hajlamosak a fegyverek zárszerkezeténél sem a tucatmegoldásokat felhasználni, gondoljunk csak a HK MP5 géppisztolyok görgős késleltetésű zárszerkezetére. A P7 pisztolyok esetében is hiába keressük a rövid csőhátrasiklásos Browning-féle reteszelések valamely unalomig ismert válfaját. Ehelyett a P7 csöve a tokban rögzített, mint egy Walther PP esetében. A cső töltényűr előtti részén van egy kis furat, hiszen a pisztoly gázzal késleltetett tömegzáras szerkezetű. A cső furatán lövéskor a lőporgázok egy része lefele távozik egy tulajdonképpeni gázhengerbe. Ebbe a gázhengerbe csatlakozik a szánhoz csuklósan rögzített kis gázdugattyú, amelyre ható gáznyomás mindaddig nem engedi a szánt hátrasiklani, ameddig a csőben a lövedék mozog. Amint a lövedék elhagyta a csövet, a csőben lecsökken a gáznyomás, a labirinttömítéssel ellátott gázdugattyúból is visszaáramlik a csőbe a lőporgázok egy része, és a szán hátra mozoghat, kivetve az ellőtt hüvelyt, és folytatva a lövési ciklust.

A fenti folyamat azonban sokkal gyorsabb, mint a megszokott reteszelések esetében (hiszen nem mozgó alkatrészek végzik a műveletet), a hátrarohanó szán szinte ?kitépi? a töltényűrből az előtt hüvelyt. Annak érdekében, hogy ez ne okozhasson hüvelyszakadást, valamilyen módon meg kellett könnyíteni a hüvelynek a töltényűrből való kivonását. Egyes géppisztolyok esetében (pl. Micro-UZI) alkalmazott túlméretes töltényűr szóba se kerülhetett, hiszen szükség volt a tökéletes tömítésre a gázelvételes szerkezet megbízható működtetéséhez. A HK tervezői egy jóval elegánsabb megoldást alkalmaztak, a töltényűr első harmadát kis, hosszanti recézésekkel látták el, hogy a lőporgázok mintegy légpárnát alkotva kilazítsák a hüvely felfekvését és megkönnyítsék a kivonását. Emiatt a megoldás miatt a HK P7 pisztolyokból kilőtt hüvelyek palástján jellegzetes fekete koromcsíkokat láthatunk (alaposan megkönnyítve a típus esetleges azonosítását a fegyverszakértőnek).

Néha azért gáz van

A gázzal késleltetett tömegzáras megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a cső fix, tehát a pisztoly pontosságában messze felülmúlja az átlagos, reteszelt záras, csőhátrasiklásos öntöltőket. A csőtengely vonala a merev cső miatt jóval alacsonyabb, mint amit más, nagy teljesítményű pisztolyoknál megszokhattunk, emiatt a felfelé csavaró nyomatékok kisebbek. A külön mozgó cső hiányában az egész fegyver felépítése egyszerűbb, kisebb a meghibásodások lehetősége.
Természetesen a hátrányokat itt is meg kell említeni. A nagy sebességgel hátrasikló szán igen nagy igénybevételnek van kitéve, a megszokottnál sokkal jobb minőségű fegyveracélt kell alkalmazni, és a gázelvételes szerkezet miatt az érintkező alkatrészek illesztése is szokatlanul precíz. Ez felettébb megdrágítja a fegyver gyártását, és nem véletlen, hogy nem sok más gyártó volt képes pisztolyaiba úgy beépíteni az egyszerűnek látszó gázelvételes rendszert oly módon, hogy a fegyver megbízható és tartós is legyen.

A fegyvercsövön lévő gázelvételi furat miatt csak teljes köpenyes lövedékkel szerelt lőszer kilövése ajánlható a HK P7-ből, hiszen, ha a furat vagy a gázhenger eltömődik, akkor megszűnhet a reteszelés, vagy nem tud hátramozogni a szán. A teljes köpenyes lövedék alkalmazását indokolja a poligonhuzagolású cső is. Ha másért nem, akkor a pontosság drasztikus romlásakor észreveszi a felhasználó, hogy köpenyeletlen ólomlövedéket lőni nem ildomos ebből a műszerből. Ez ugyan szolgálati célokra nem csökkenti a fegyver használhatóságát, de a legolcsóbb ólomlövedékes gyakorlólőszerek használatát sajnos kizárja.

A fent említett gázelvételes mechanizmus tisztán tartása érdekében a gyártó ajánlja a fegyver 250 lövésenkénti tisztítását, felhasználók azonban úgy tapasztalták, hogy 800?1000 lövés leadása után is teljesen üzembiztos maradt a P7. A gázelvételes rendszer másik hátránya, hogy a cső alatti rész, a gázdugatytyú környéke úgy felforrósodik, hogy 100 lövés után akár tojást is lehet rajta sütni. Azért, hogy ez ne a lövő ujját süsse meg, a sátorvason belül, az elsütőbillentyű előtt egy kis L-alakú hőpajzsot helyeztek el a tervezők.

Típusváltozatok

A Heckler und Koch ezen típuscsaládjába tartozó marokfeszítéses elsütő-szerkezetű pisztolyai a következők:

- A Heckler und Koch ezen pisztolyai közül kétségtelenül a legelterjedtebbek a P7M8 és P7M13 jelű változatok, melyek a 9 mm Luger lőszert tüzelik. Az M8 alapváltozat tárkapacitása 8 db lőszer, tárja egysoros. Az 1982-ben megjelent M13 tárja 13 db lőszer befogadására alkalmas, a tár alsó részénél kétsoros, de felső harmadánál egysorosra szűkül le, itt a markolathéj is lekeskenyedik. Az M13 markolata egy kicsit hosszabb az M8-énál.

- P7M10 az 1991-ben megjelent .40 S and W kaliberű változat, melyet csak rövid ideig, a HK USP?40 megjelenéséig gyártottak. A pisztoly beceneve a ?vízfejű P7? lett, mert a nagyobb teljesítményű lőszerhez a szánt magasabbra, szögletesebbre méretezték, emiatt aztán esztétikailag alaposan elcsúfították a pisztolyt. Később megjelent a ?normális? szánnal készült kivitel is. A pisztoly 10 db-os kapacitású kétsoros tárja működik a P7M13-ban is. Emiatt 1994-ben beszüntették gyártását, hiszen az USA polgári piacán a tárkapacitás-korlátozás miatt nem lehetett eladni, a relatíve csekély kereslet pedig nem érte volna meg, hogy új tármegoldást fejlesszenek ki hozzá.

- Mexikói változat. A P7M13 iránt a mexikói kormány 1983-ban érdeklődést mutatott, csak az volt a kívánságuk, hogy egy külső biztosítót is helyezzenek el a fegyveren. A merőben felesleges alkatrész a tok jobb oldalára, előre került. A kis tolókát előrenyomva be-, hátra tolva pedig kibiztosítható a pisztoly. A termelés 3000 db körüli volt ebből a modellből.

- P7M13SD: az SD a német a schalldampfer kifejezés rövidítése, tehát hangtompítóval felszerelhető, növelt csőhosszúságú, menetes csővégű pisztolyt takar. Különleges rendőri alakulatok részére került csak eladásra ilyen pisztoly.

- P7M7, a legritkább P7 pisztoly. Mindössze 6 db készült ebből a 7 db-os tárkapacitású, hosszú csövű, .45 ACP lőszert tüzelő változatból. A kísérleti modellek érdekessége, hogy bár 1983-ban készültek, az IF évszámkód, melyet rajtuk lehet megtalálni, 1985-öt jelez.

- PSP (Polizei Selbstlade Pistole ? rendőrségi öntöltő pisztoly), tulajdonképpen a P7 nullszériája, melyen majdnem minden későbbi megoldás megtalálható már. A tárkioldó a PSP-n viszont a markolat alján elhelyezett kis kar, hasonló a Walther P38-éhoz. 1976 és 1978 között mindössze 239 példány készült belőle, 0 és 239 közötti gyártási számmal, ezután 11 db PSP/P7 következett, majd a 251-essel elkezdődnek a sorozatban gyártott P7M8 gyártási számai.

- P7K3, a multikaliberű HK P7. A fegyverhez két szán (egy központi és egy peremgyújtású ütőszeg-elrendezésű), háromféle tár és három cső tartozik, a cső itt könnyen cserélhető kialakítású, nem a tokban rögzített. Az alkalmazott lőszerek a 9 mm Browning Short, a 7,65 mm Browning és a .22 LR. A kis teljesítményű lőszerek miatt a P7K3 szabad tömegzáras a gázzal késleltetett megoldás helyett, ezért hiányzik is a sátorvas felső részéről a különálló hőpajzs, így könnyen felismerhető a pisztoly.

- P7PT8 (Plastic Trainer) kizárólag műanyag lövedéket tüzelő P7M8, melynek a szánja kék színű vagy kék jelzéssel van ellátva. Az alkalmazott lőszer a hüvelytalp kivételével teljesen műanyagból készült, azonban nem ártalmatlan! A kis tömegű műanyag lövedék 20 méter alatti távolságon még bőven alkalmas emberélet kioltására, azonban 50 méter körüli lőtávon teljesen elveszti energiáját és leesik. Alkalmas tehát korlátozott területű lőtereken való gyakorlásra, illetve zárt térben, gurulat vagy túlzott átütés veszélye nélküli lőfegyverhasználatra, például egy repülőgép-eltérítő leküzdése során. Minden modell létezik matt fekete és nikkelezett felületkezeléssel.

P7M13 akcióban

A P7 fegyvercsalád tagjai közül a 9 mm Luger kaliberű, 13+1-lövetű M13-at volt szerencsém lövészet közben kipróbálni. Egy fegyverbarátnak a HK P7-et kézbe venni és lőni vele valami olyan érzés, mint amikor egy autókedvelő beülhet egy Rolls-Royce-ba. A P7 pisztoly a valóságban nagyobbnak tűnik, mint a képeken, de lapossága és alacsony szánja szembeötlő, ha egy reteszelt záras öntöltővel hasonlítjuk össze. A különleges pisztoly esetében felhasznált anyagok minősége már akkor nyilvánvalóvá válik, amikor hátrahúzzuk és elengedjük a szánt, és annak fémes csattanása ? a kiváló minőségű acélnak köszönhetően ? sokkal szebb hang, mint más pisztolyoknál. A szán hátrahúzásakor egyébként feltűnik, hogy a helyretoló rugó sokkal keményebb, ?gyorsabb? a szokásosnál, azonban a mély felhúzórecézéseknek köszönhetően a felhúzás mégis könnyű.

A P7M13 markolata egy átlagos kezű lövőnek, mint én, kissé vaskos, egy kézzel lőve nagyon kell koncentrálni, hogy a megfelelő markolási erősséget tartani lehessen gyors lövéseknél. Volt alkalmam korábban az egysoros tárral felszerelt M8-at is kézbe venni, annak a keskenyebb markolata sokkalta komfortosabb megfogást nyújt. A kipróbált P7M13 sütése az önvédelmi/szolgálati pisztolyok közt kiemelkedően kellemes, rövid úton, jól kontrollálhatóan következik be a sütés. A markolatfeszítéses elsütőszerkezetnek nagy előnye, hogy a fegyvert fogó kezet ?előfeszített? állapotban tartja, lövéskor az nem mozdul el, nem okoz felesleges sütési hibákat.

A fix csőnek köszönhetően is különösen pontos a P7, sokak szerint az egyik legpontosabb 9 mm-es öntöltő, amelyet valaha készítettek. A saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, 25 méterről célfeketényinél kisebb volt a szórás 8-a lőlapra (10 lövésből). 10 méterről leadott nagyon gyors ráduplázások esetében 10 lövés mindössze egy tenyérnyi területre csapódott be.
A P7 pisztolyok kivételes pontosságuk és nagyszerű sütésük miatt nemcsak szolgálati vagy önvédelmi, hanem sportcélokra is kiválóan alkalmasak. A hátrarúgás a teljesen acélkonstrukció ellenére erős volt, de ugyanakkor nagyon gyors is, könnyen vissza lehetett vinni a pisztolyt célra. Az irányzékok 3-dot konfigurációjúak voltak, igen jó láthatósággal, a gyors célravezetést segítette a szán tetején végigfutó recézett sínecske is. Az irányzékok egyébként csavarmentettel is rögzítve vannak a szánhoz, hiszen a hódfarkas rögzítésű minden bizonnyal hamar leesne a nagy szánmozgási sebesség miatt. A teszt alatt leadott kb. 50 lövés során kifogástalanul működött a pisztoly, de ez nem is meglepő, hiszen az alacsonyan fekvő fix csőbe a tárból szinte egyenes vonalban tolja be a szán a lőszereket, a recézett felületű töltényűrből pedig még a hüvelyvonó hiányában is gond nélkül ki kell vetnie a pisztolynak a hüvelyt.

Csak ínyenceknek

A Heckler und Koch P7 sorozatú pisztolyai talán a legkülönlegesebbek a sorozatban gyártott maroklőfegyverek közt. A pisztoly kuriózumszámba menő megoldásai azonban egyben a fegyver korlátozott elterjedtségét is okozták, hiszen viszonylag kevés fegyveres szervezet vagy civil polgár volt hajlandó átképezni magát erre a megszokottakhoz képest radikálisan másként működő pisztolyra. A P7 elterjedésének gátat szabott a magas ára is, mely a felhasznált kiváló anyagoknak és rendkívüli precizitásnak köszönhető. A pisztoly az USA-ban 1000?1400 dollár közötti áron van forgalomban, hazánkban mintegy 270 ezer forintba kerül a P7M8 vagy az M13.
Ezt a nem kis összeget azonban vitathatatlanul megéri ez az egyedi fegyver, ha valaki a Heckler und Koch P7 modellek valamelyike mellett dönt (és elég időt áldoz a vele való gyakorlásra), az nem csalódhat. Bárhol megjelenik ezzel a fegyverrel, az igazi fegyverínyencnek kijáró tisztelet fogja övezni.

A HK-gyár honlapja:

http://www.heckler-koch.de

A legnagyobb nem hivatalos HK-oldal:

http://www.hkpro.com

Technikai adatok

Kaliber: 9 mm Luger
Hossz: 171 mm/175 mm
Csőhossz: 105 mm
Üres tömeg: 780/850 g
Tárkapacitás: 8/13 db

Vass Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.