This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Fegyvertörténelem

Magyar kézilőfegyver-gyártás története 14.

Az alább folytatódó cikksorozat szerzője, Madaras József sajnos nemrégiben elhunyt. Így az életében publikációig el nem jutott művét - mely hiánypótló módon kísérli meg bemutatni a magyar kézilőfegyvergyártás históriáját ? az örökössel egyeztetve, a Kaliber magazin közli. Eredetileg könyv formátumú anyagot mi cikksorozat formájában, szerkesztve tárjuk az olvasó elé, illusztrációkkal bővítve azt. Most a magyar nagyipari kézilőfegyvergyártás legfontosabb szereplőjének, a FÉG-nek a második összeomlás utáni újjászervezését kezdjük el ismertetni (A szerkesztő).

A FÉG újjászervezése 1945 után - romeltakarítás

A Budapestért folytatott harcokban, légitámadásokban a fegyvergyár szinte teljesen megsemmisült, de a harcok megszűntével egyre több egykori munkás keresi fel a gyárat, jelentkezik munkára. Ekkor ült össze a gyár régi vezetőségéből és az igazgató-tanács itthon maradt tagjaiból megalakult új igazgató-tanács, a gyár igazgatója továbbra is Ulmann István maradt. 1945 január végén a bejáró munkások a gyár szovjet katonai parancsnokának, Kabahisi őrnagy engedélyével és irányításával megkezdik a romok eltakarítását, a megmaradt gépek, szerszámok, nyers és félkész termékek összegyűjtését, javítását. 1945. február közepére jelentősen megnőtt a bejáró dolgozók száma, sokan tértek vissza a gyár dolgozói közül, akik a kitelepítések következtében rekedtek a Dunántúlon és külföldön. (A gyár dolgozói közül - főleg a vezető tisztségviselők, tartva a megszálló hatalom retorzióitól, nem térnek haza, külföldön maradnak.)

Jó ütemben halad a romok eltakarítása, az épületek, a fellelt gépek javítása, több gépet sikerült a Dunántúlon megtalálni és hazaszállítani. Az üzemek többségét 1945. április közepére sikerült helyreállítani, így megkezdődhetett a dolgozók fel, illetve visszavétele. Bár akkor még a fegyvergyártó ágazat újraindítására semmi esély nincs, a vezetőség előrelátásának köszönhetően újra alkalmazásba veszik a korábban is ott dolgozó, jól képzett, fegyvergyártásban jártas szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket. Igaz ugyan, hogy akkor még más munkakörben alkalmazzák őket, számítva azonban a fegyvergyártó üzemegység későbbi újraindítására, így a szükséges szakembergárda bármikor a rendelkezésre állt. Ekkor került újra alkalmazásra többek között Kameniczky József is, aki 1941 novemberétől már a fegyvergyárban dolgozott technológusként. (Neve 1950 tájékán válik ismerté, és válik az elkövetkezendő évtizedekben konstruktőrként a fegyvergyár egyik meghatározó személyiségévé.)

Civil termékek

1945 április 25-én a Fémárú Fegyver - és Gépgyárban újra indult a munka, előbb különféle vagon-alkatrészeket gyártanak a MÁV részére, majd szovjet jóvátételre zománcozott vegyipari tartályokat, esztergagépet, különböző szerszámot, patkóvasat, petróleum-lámpákat kezdenek el gyártani.

1945 nyarán a megszálló szovjet hadsereg a többi hazai nagyvállalathoz hasonlóan a fegyvergyárat is visszaadta a tulajdonosoknak. Bár a szovjetek továbbra is a gyárban maradtak a jóvátételi termelés is megmaradt, a tulajdonosok viszonylag szabadabban rendelkezhettek, tervezhettek. 1945 végére a fegyvergyártó üzemegység kivételével minden üzemrész termelt, ekkor a Soroksári úti telepen 496 fő dolgozott. A munkások élelmezéséről nagy részben a gyár gondoskodott, a munkabért ebben az időben élelmiszerben kapják. A gyár tehergépkocsijai vidéket járva szerzik be a szükséges élelmiszer nagy részét, így próbálnak enyhíteni a kialakult katasztrofális ellátási gondokon. A hazai piacra fürdőkádat, falikutat, lakás ás utcai világító testeket, petróleumlámpát gyártanak, a gyár össztermelésének 75%-a került jóvátételi szállításra a Szovjetunióba, Jugoszláviába, Csehszlovákiába.

Lampart Művek

1945 végén a hiányzó fegyvergyártó szakemberek pótlására felsőbb utasításra a Danuviából átirányítanak a fegyvergyárba egy húsz főből álló szakember csoportot, köztük van Győrösi Rudolf, a későbbi főtechnológus, és Hardy József, a későbbi főmérnök is. 1946-ban átszervezésekre, ennél fogva névváltozásra került sor, a gyár 1946. Március 6-án a Lampart Művek nevet vette fel. A fegyvergyártó ágazat részlegesen 1946 áprilisában indult be, a szovjetek által rendelt 300 db sörétes vadászpuska és a sörétes vadásztöltények gyártásával. A 16-os Monte-Carlo típusú vadászpuskákat a romok alól előkerült alkatrészek felhasználásával készítették el, a megrendelő megelégedésére. Később a

Monte-Carlo vadászpuskák mellett újra gyártani kezdik a háború előtt már gyártott sörétes vadászpuskák néhány típusát. Ezeket a vadászfegyvereket egészen az 1960-as évek közepéig, a Monte-Carlo vadászpuskát egészen 1974-ig gyártották, igaz kissé átalakítva, modernizálva. 1946 végére alakult úgy a politikai helyzet, hogy a katonai fegyvergyártás újraindítása szóba jöhetett.

?01945 után a szerveződő demokratikus Magyar Honvédség létszámát

a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) 25.000 fős békelétszám­ban határozta meg. Kezdetben e csekély létszámú hadsereg egyéni fegyverrel történő ellátása is nehézségekbe ütközött. Ugyanis a Magyar Kir. Honvédség korábbi készletéből a háborús veszteségek miatt - a rendőrség fegyverein kívül - csupán 10 614 db 35 M, ill.

43 M hadipuska, 6.250 db 39 M, 43 M, MP-40 géppisztoly, 1274 db különböző típusú 6,35 mm Brg., 7,65 mm Brg., 9 mm Brg. Short pisztoly állt rendelkezésre.

Ezért fokozatosan a szovjetéktől vásárolt 90/ 30 M hadipuska (Moszin-Nagant), 44 M karabély, PPS géppisztoly, 33 M TT pisztollyal cserélik le a hadsereg fegyverzetét.

Kormányközi megállapodás értelmében 1948-tól a magyar fegyveres erők fegyverszükségletét a két hazai fegyver­gyárnak, a Danuviának és a Lampart Műveknek kell biztosítani. A hadsereg létszáma 1950-re elérte az 50.000 főt, 1952-re a béke­létszám elérte a 130.000 főt, a mozgósítási létszámot pedig a politikai és a katonai vezetés 800.000 főben határozta meg. Ezen kívül a társ fegyveres testületek - rendőrség, határőrség, Vám-és Pénzügyőrség, ÁVH stb.- fegyverszükségletét is biztosítani kellett. Ekkora létszámú hadsereg egyéni fegyverrel történő ellátása, egy vesztes háborúból éppen csak magához térő ország gazdaságától óriási erőfeszítést követelt. Ugyancsak óriási terhet jelentett a két hazai fegyvergyárnak is, akik szintén ekkor kezdik kiheverni a háború okozat károkat, és még a jóvátételi termelés terheit is cipelniük kellett.?

Elkezdődik a PP klónozása

Először a rendőrség részéről érkezik felkérés 1946 nyarán az akkor használatos 37 M Frommer pisztolynál korszerűbb rendőrségi pisztoly megtervezésére, gyártására. A BM kikötése az volt a tervezendő pisztoly Walther PP rendszerű legyen, mert abban az időben Európa szerte ezt tartották a legjobb rendőrségi pisztolynak.

Ekkor a fegyvergyárban nem volt olyan konstruktőr, aki pisztolyt tudott volna tervezni, ezért az akkori tómérnök Tobisch János visszahívta régi munkatárást és barátját Elődy Lajost, aki 1940-ig ott dolgozott a fegyvergyárban konstruktőrként. (Elődy Lajos 1940 nyarán egy Dammang András vezérigazgatóval történt konfliktusát követően kilép a fegyvergyárból, a Danuviában helyezkedik el. A háború után 1945 elejétől pedig Prommer Béla gépgyárában dolgozott, mint műszaki vezető.)

Elődy kapja feladatul a pisztoly megtervezését ebbe a munkába Elődy bevonja a fiatal Kameniczky József technológust is. A munka már 1946 késő nyarán elkezdődött, eredménye a 7,65 mm-es Browning töltényt tüzelő Walther rendszerű pisztoly. Gyári jelzése BR-l, a fegyver gyártása 1948 első hónapjaiban kezdődött meg, miután az akkori belügyminiszter Rajk László közbenjárására a megszálló szovjet hatóság engedélyezte a fegyverek gyártását. (Rajk Lászlót 1949 szeptember végén koholt vádak alapján letartóztatják - kémkedéssel, hazaárulással vádolták meg - e vádak alapján a fővárosi bíróság kötél általi halálra ítélte és 1949. október 5-én kivégezték. Mint később kiderül ártatlanul. )

A fegyver 48 M (48 R) jelzéssel került rendszeresítésre, majd kereskedelmi forgalomba, a megrendelt 11.826 db pisztolyt a gyár 1950 tavaszára leszállította. Ezt követően a Vám - és

Pénzügyőrség részére is gyártanak megközelítőleg hasonló mennyiséget. A fegyvergyártás elindítását az állam 3.600.000 forinttal támogatta.

Nehézkesen induló hadifegyvergyártás

1946 végétől már intenzíven folytak a tárnyalások a szovjetekkel a katonai fegyvergyártás újraindításáról. Még folynak a tárgyalások, amikor 1948. január elején kísérlet történt a gyár állami felügyelt alá helyezésére, kormányhatározat értelmében 1948. október l-re végre kellett volna hajtani a Nemzeti Vállalat megalakítását. Ám a tulajdonosoknak a tényleges államosítást sikerül elkerülni, egyszerűen nem hajtották végre a Nemzeti Vállalat megalakítására vonatkozó utasításokat, bár végrehajtanak néhány szervezeti módosítást is. Emelik a munkások számát, számítva a katonai fegyvergyártás közeli újraindítására, hiszen a tárgyalások igen előre haladott állapotban vannak. A megnövekedett feladatok ellátása a hiányos, és főleg korszerűtlen gépparkkal komoly gondot okozott a fegyvergyár vezetésének, hiszen a jóvátételi, a hazai polgári használatú gyártmányok mellett már a katonai megrendelések teljesítésére is gondolniuk kellett.

A tárgyalások eredményeként 1948 nyarán megindul a szovjet típusú 91/30 M 7,62x54 mm R Moszin-Nagant ismétlőpuska - 44 M karabély, 33 M 7,62x25 mm-es TT pisztolyok gyártása. Fegyverek magyar jelölése 48 M 7,62 mm-es hadipuska, 48 M 7,62 mm-­es karabély, 48 M 7,62 mm-es TT pisztoly, az alkalmazott töltények magyar jelölése 48 M 7,62 mm-es puskatöltény, 48 M 7,62 mm-es pisztolytöltény.

E fegyverek gyártásának előkészítése is Elődy Lajos és 40 fős csoportjának volt feladata, a csoport tagja volt Kameniczky József is, az ő feladata volt többek között a szovjet gyártási dokumentáció kezelése - lefordítása. Mivel anyanyelvi szinten beszélt oroszul, tolmácsi feladatokat is ellát. A gyártás megindításakor a HM 50.686 db 48 M hadipuskát, 20.000 db TT pisztolyt rendelt.

1956-ig a TT pisztolyból több mint 100.000 db készült a fegyvergyárban, a fegyvergyár készítette el Takács Károly céllövő olimpiai bajnok balkezes TT pisztolyát is.) Az 1950-es években történtek kísérletek - mintadarab is készült - a 48 M puska öntöltő puskává átalakítására, sorozatgyártásra azonban nem került sor, az elkészült mintapuska a Haditechnikai Intézet házimúzeumában sokáig látható volt. Ugyancsak 1948-ban ad a HM megbízást a gyárnak új 5.6 mm-es (.22 LR) céllövő puska tervezésére, gyártására. A régi FÉG jelű, a 41M kispuskát korszerűtlennek tartották, a feladatot Balogh Ambrus kapja aki az általa korábban tervezett 38M kispuskát szerkeszti át, eredménye 48M 5,6 mm-es (.22 LR) kispuska, a HM először 8.000 darabot rendelt a puskából, később azonban a hadsereg mellet a különböző sportegyesületek részére közel 100.000 darab 48 M kispuska készült. Ebben az időszakban a gyár még lovassági kardokat is gyártott, hiszen ekkor még a Magyar Néphadseregben nagy létszámú lovas egységek is voltak.

Madaras József

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.