This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Brügger + Thomet 96

- MP5 civilben

Valószínűleg kevés olvasónk akad, aki ne vélné felismeri első pillantásra a képeken látható fegyvert. A látszat azonban csalóka, hiszen a terrorelhárító alakulatok által kedvelt HK MP5 géppisztoly helyett ?mindössze? egy civilek számára is hozzáférhető, svájci sportkarabélyról van szó.

A cél szentesít

Nem különösebben új keletű bölcsesség, hogy a fegyverek háborúban és békében egyaránt szolgálják az embert. Vérzivataros időkben a pusztítás és a túlélés eszközei, a nyugalom évtizedei alatt viszont a rettegett hadiszerszámok lassan ?megszelídülnek?. Így válik az elöltöltős mordály hagyományművelő eszközzé, a vadnyugatot meghódító revolver precíz céllövő szerszámmá, a II. világháborús Mauser-puska pedig elegáns vadászfegyverré. Találó közhellyel élve, a cél szentesíti az eszközt. Nem igazán az eredeti rendeltetés, hanem a felhasználás módja a lényeg.
Ezzel összhangban számos európai államban (pl. Norvégia, Svédország, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Svájc, Szlovákia, Finnország, Hollandia, és Franciaország) a modern hadipuskák sem esnek más megítélés alá, mint a fenti példák. A törvénytisztelő polgárok bizonyos megkötésekkel birtokolhatják a sorozatlövés leadására ? véglegesen ? képtelenné tett (demilitarizált), illetve kifejezetten a civil piacra gyártott változatokat. A minden bokorban gépfegyveres bűnözőt sejtető akciófilmek és a média-hisztéria ellenére valójában ezek a zord megjelenésű, félautomata eszközök semmivel sem jelentenek nagyobb veszélyt a társadalomra, mint mondjuk egy vadászpuska. Több országban rangos társadalmi eseménynek számító lövészmajálisok főszereplői, ahol a fiatalok egészen korán megismerkedhetnek a fegyverekkel, beléjük oltva a honvédelem fontosságát és tiszteletét. (Hazánkban szégyenszemre szinte tökéletesen megszűntek a hadipuskaversenyek, és a helyzet a NATO-csatlakozást követően sem látszik javulni.) Nimbuszuk és praktikusságuk miatt a sportlövészek és gyűjtők részéről mindig jelentős volt az igény a ?gonosz fekete puskákra?, ezért napjainkban is számos kisebb-nagyobb cég gyártja különféle közismert modellek ?politikailag korrekt? klónjait.

Változatok egy témára

A HK MP5 polgári változatai kapcsán a piac sokszínűnek nevezhető. A dolog nem véletlen, hiszen a fegyver népszerűsége az 1980-as, tévékamerák kereszttüzében végrehajtott londoni SAS-akció óta töretlen. A gyártónak nem tartott sokáig felismerni, hogy az ugrásszerűen megnőtt katonai és rendőrségi eladások mellett egyre nagyobb igény jelentkezik a civilek által megvásárolható változatokra. A válasz 1983-ban a kizárólag USA-exportra készült HK94 modell formájában született meg. Az ösztövér megjelenésű, 9 mm-es karabélyt hosszú, 41 cm-es (16") csővel, az MP5-tel nem csereszabatos, fémházas elsütő-szerkezettel, és eltérő típusú tárkioldóval látták el. A második modell a ?Sport Pistole? SP89 volt, mely a rövid MP5K mintájára készült, nagyobbrészt a HK94 alkatrészeiből, és szintén csak az USA-ban került értékesítésre. Ezt a túlméretezett maroklőfegyvert legkönnyebben a függőleges elülső markolat hiányáról, és a jellegzetes csőszerű előagyról lehetett megismerni. Ezek a modellek a maguk idejében nem arattak átütő sikert. A HK94-et a legjobb indulattal sem lehetett szépnek nevezni, az SP89 pedig pisztolynak egyszerűen ormótlan volt.
Az 1993-as Clinton-féle korlátozások mindkét modell gyártásának végét jelentették, ám a sors furcsa fintoraként egyúttal újra meghozták a vásárlók kedvét.
A korábban 800?900 dollárba kerülő ?pre-ban? modelleket ma már csak 3200?4500 dolláros áron lehet (használtan!) megvásárolni. Az árak meredek emelkedésével sorra jelentek meg az olyan amerikai kisvállalkozások, akik olcsón kínáltak portugál, spanyol, görög, török, pakisztáni vagy saját gyártású alkatrészekből ? rosszabb esetben ezek keverékéből ? összeállított HK-másolatokat. Az ilyen fegyverek minősége, megbízhatósága általában messze elmarad a német darabok mögött, ám akad egy európai cég, amely a többihez képest kiemelkedő munkát végez.

Brügger + Thomet AG

A szóban forgó vállalkozást két svájci fiatalember, Karl Brügger és Heinrich Thomet alapította 1992-ben. Elsősorban katonai és civil hangtompítók gyártására szakosodtak, melyekkel kapcsolatban Karl Brügger már jelentős tapasztalatra tett szert az állami lőporgyár mérnökeként. (Megjegyzés: Svájcban ezeket az eszközöket a sportlövészek és gyűjtők legálisan megvásárolhatják, de hasonló törvények vannak érvényben Finnországban, Franciaországban és Norvégiában is.) Legismertebb termékük a teljes egészében forgácsolással készült, elnyűhetetlen ?Impuls II?A? típusú hangtompító (lásd Kaliber 31. szám, Mk23 SOCOM), amit a német Bundeswehr nemrégiben rendszeresített.
A cég emellett hadianyagok, védelmi felszerelések kereskedelmével, fegyver-tartozékok (előágyak, szerelvények, rögzítősínek, csőszájfékek) gyártásával, illetve más cégek nemzetközi képviseletével is foglalkozik. Szolgáltatásaik színvonalát jól reprezentálja, hogy hivatalos beszállítóként szerepelnek olyan ?nagyágyúknál?, mint a Beretta, a Heckler & Koch és a Steyr-Mannlicher. Ugyancsak ők látják el terrorelhárító és tömegoszlató (riot control) felszereléssel a svájci, illetve más országok rendfenntartó erőit. Érdekesség, hogy a harcias profil mellett sebészeti eszközök és fémimplantátumok (pl. mesterséges csípőforgók, ízületek) gyártásával is foglalkoznak.
A polgári MP5-klón ötlete érdekes mellékhajtásként jelentkezett a Brügger + Thomet szerteágazó tevékenységében. Mivel a félautomata HK-modellek sosem kerültek kereskedelmi forgalomba az óceán innenső oldalán, ezért a tervek más alapokra épültek. A BT?96 névre keresztelt karabély megvalósításához végül Svájcban és Törökországban gyártott alkatrészeket használtak fel. A török fődarabok nyers, megmunkálatlan formában érkeznek a MKEK üzeméből (Makina ve Kimya Endüstrisi Kurumu, Állami Vegyi és Gépipari Művek), mely évtizedek óta készít licencelt HK-termékeket. A választás nem véletlenül esett erre az országra a sok közül ? a szakmai vélemények szerint innen származnak a legjobb minőségű utángyártott alkatrészek. Az importált nyersanyagnak több munkafázison és vizsgálaton kell keresztülesnie a svájci cég thuni műhelyében, hogy megfeleljen a félautomata fegyverekre vonatkozó szigorú törvényeknek. A végeredmény a képek tanulsága alapján mégis szinte a megszólalásig hasonlít az eredeti MP5-re. Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy miben különbözik a két fegyver valójában?

Mitől nem géppisztoly?

A legfontosabb tisztázandó tény, hogy a BT?96 nem ?lebutított? hadifegyver, hanem eleve civil használatra gyártott svájci termék. A két kategória közötti eltérés leginkább akkor volt kézzelfogható, amikor tesztelésként megpróbáltuk egy HK MP5A2 géppisztoly alkatrészeit behelyezni a fegyverbe. A próba természetesen csúfos kudarccal végződött. A BT?96 módosított tokja nem képes befogadni a sorozatlövő zárat, a ?S-E-F? típusú tűzváltós elsütőszerkezet pedig egyszerűen használhatatlan a félautomata alkatrészekkel.
Tehát ha valaki sorozatlövő fegyver fabrikálására vetemedne, messze a legdrágább, legbonyolultabb és legnehezebben beszerezhető részeket ? a teljes elsütőszerkezetet, a zárat, és a tokot ?, gyakorlatilag az egész fegyvert kellene cserélnie. A módosítási kísérletek még szakemberek számára is komoly kihívást jelentenének. Az oldhatatlan kötéssel, ponthegesztéssel rögzített elemek erőszakos eltávolítása a relatíve vékonyabb lemeztok kiszakadásával vagy olyan fokú deformálódásával, megrongálódásával végződne, ami az első ránézésre szembeötlene, ráadásul a karabélyt teljesen működésképtelenné tenné.
A Brügger + Thomet tehát kétségtelenül megteremtette annak technológiai feltételeit, hogy a BT?96 ne legyen egykönnyen hírbe hozható egy primitív
átalakítási kísérlettel. Ugyanerről az eredményről tanúskodik a svájci lőfegyver-bevizsgáló hivatal bizonyítványa is, mely alapján a karabély ? a racionalitás keretein belül ? nem alakítható át sorozatlövésre. (Az már csak csendben megjegyzendő, hogy felettébb valószínűtlen az is, hogy a bűnözők egy közel félmillió forintos fegyver átalakításába fognának bele.)

Kitaposott utakon

A fent taglalt eltéréseket leszámítva a BT?96 alapvető működése és felépítése megegyezik a mintaadó modellel. Az acéllemezből préselt tok egybe van hegesztve a hagyományos huzagolású csővel, a tárfészekkel, és a cső felett elhelyezkedő tubussal, mely a felhúzókart rejti. A fegyver oldalán található jellegzetes besajtolások a zárszerkezet vezetőpályájául szolgálnak. A poliamidházba foglalt elsütőszerkezetet rugós keresztcsap (?push-pin?) rögzíti. A fekete műanyag előágy és a válltámasz rögzítése szintén keresztcsapokkal van megoldva. Az eredeti MP5-tel összehasonlítva a hegesztésnyomok valamivel kevésbé egyenletesek, és a célgömb tartója is durvábban megmunkált. Cserébe a BT?96 sötétebb tónusú, tartósabb teflon felületkezelést kapott, mint a német klasszis.
A fegyver görgőkkel késleltetett tömegzáras rendszerét a Kaliber korábbi számaiban (pl. 1999/12., 1999/13., 2001/36.) már többször részletesen bemutattuk, ezért ettől most eltekintenék. A ritka reteszelési megoldás előnye abban rejlik, hogy a mozgást végző zártest
tömege igen alacsony, ami a lövő által érzékelt visszarúgást jelentősen csökkenti. Másik pozitívum a nagyfokú megbízhatóság, mely a töltényűr hosszanti hornyozásának köszönhető. Tüzeléskor a hornyokban visszaáramló lőporgázok lebegtetik és kilökik a töltényhüvelyt ? még akkor is biztos kivetést tesznek lehetővé, ha hiányzik vagy törött a hüvelyvonó. (A hornyok ?működése? jól megszemlélhető a töltényhüvelyekre égett koromcsíkokon.) Negatívumként azt róható fel, hogy a lemeztok behorpadása könnyen használhatatlanná teheti a fegyvert, illetve a drága görgőzár a legkiválóbb anyagminőséget kívánja meg a gyártótól a kireteszelést szabályozó acélgörgők tekintetében.
A zárszerkezetet átvizsgálva ismét felfedezhető némi különbség. Jól látható, hogy a BT?96 egyes alkatrészei (pl. a zárkeret vezetőrúdja) nem esztergálással, hanem precíziós öntéssel készültek. Persze ez önmagában nincs befolyással a működésre, pusztán a megmunkálás nem olyan makulátlan, mint az MP5 esetében.

Az egyszerűség
eleganciája

A BT?96 kezelőszervei szintén megegyeznek az MP5-tel. A gumiburkolatos felhúzókart a cső fölött, bal oldalon találjuk. A zár hátraakasztásához a kart ütközésig hátra kell húzni, majd felfelé fordítani. Ebből a nyitott helyzetből a töltetlenség egyetlen pillantással bármikor megállapítható, és a csőre töltés is gyorsabban elvégezhető. A tár behelyezése után elég az akciófilmekből elleshető elegáns mozdulattal, tenyérrel rácsapni a kar tetejére, hogy a zár egészséges csattanással a helyére ugorjon. (Ne finomkodjunk, mert a kar lassú visszaengedése csőre töltési hibát okozhat!) A felhúzókar tubusa nincs közvetlen kapcsolatban a zárral, ezért nem mozog tüzelés közben. Ellentétben a mai öntöltő fegyverek többségével, a zár nem marad nyitva az utolsó lövés leadása után.
A hüvelykujjal működtethető biztosítót közvetlenül a markolat fölött találjuk. A kétállású kar ?0?1? jelzéssel, vagy a piros-fehér piktogramokkal van ellátva, attól függően, hogy a hagyományos hüvelykujjtámaszos vagy a modern ?kétkezes? pisztolymarkolattal van felszerelve a BT?96. A tárrögzítő az AK-nál megszokott univerzális billenőkarral, vagy a tárfészek jobb oldalán található nyomógombbal oldható ki. Az utóbbit elméletileg a fegyvert markoló kéz mutatóujjával hozhatjuk működésbe, de ehhez igen hosszú ujjakra van szükség.
A diopteres rendszerű irányzék célgömbjét masszív keret óvja a sérüléstől. A hátsó nézőke egy felül nyitott, 90-fokonként elforgatható, különböző méretű furatokkal ellátott dob (a lőtávolság 25?100 m-ig szabályozható). Speciális szerszámmal a nézőke oldalirányban és magasságban is állítható, de ezt a gyártó nem mellékeli a fegyverhez. Említést érdemel még, hogy a BT?96-on három pont található a hordszíj rögzítésére. A lemeztok tetején bemélyedések vannak kialakítva optikai irányzék felerősítésére.

Lövészet óramű-precizitással

A BT?96 hosszú percekre képes azt a kétségtelenül bárgyú ? ám roppant elégedett ? vigyort csalni az ember arcára, amit minden sportlövész jól ismer. Kezelhetősége, pontossága és megbízhatósága, minimális visszarúgása semmiben sem marad el a ?Rolls-Royce?-ként emlegetett német konstrukcióhoz képest.
A 9x19 mm-es tesztfegyverrel (létezik egy olasz piacra gyártott 9x21 mm-es változat is) igazi csemegének bizonyult a lövészet, melyet a néhány nap alatt leadott körülbelül 1400 lövés jól érzékeltet. Testalkattól függetlenül természetesen áll vállhoz, egyedül a diopteres irányzék igényel kezdetben némi ismerkedést. A kipróbált típusok széles választéka ellenére egyetlen alkalommal sem produkált akadályt MFS-FMJ, -FP, -BM, S & B, S & B Subsonic és Eldorado Starfire (hollowpoint) típusú lőszerekkel. Működési problémát csak akkor sikerült előidézni, ha a kezelő nem fordított a tárak behelyezésére kellő figyelmet. A fent jelzett tekintélyes lőszermennyiség gyors elfogyasztását megkönnyítette, hogy a 30-as kapacitású tárak az utolsó lőszerig erőfeszítés nélkül tölthetőek (ellentétben például az UZI-tárakkal).
A tesztelők közül senkinek sem jelentett gondot rövid ismerkedés után látványos szórást lőni a BT?96-ossal 25 méteres lőtávolságból. Gyári beállításokkal mindenkinek kissé balra hordott a fegyver, de ez gyorsan korrigálható volt. Az állva leadott 5-lövéses szórásképek átlagosan 5?7 cm átmérőjűek voltak, a találatok 40?50%-a általában érintette egymást. Ülve, megfelelő támaszték használatával körülbelül 4?5 cm-es szórást sikerült elérni. 50 méterről, minden lövés gondos kidolgozásával a 25 méteren elért szórásképek nem növekedtek jelentősen. Ennél jobb eredményeket valószínűleg a sütés finomításával lehetne elérni, mely az MP5-höz hasonlóan
bizony kissé kemény, reszelős és több
törésponttal rendelkezik.
Az ösztönös kezelhetőséget, a kiválóan eltalált ergonómiát talán leginkább az bizonyította, hogy a 25 méterre kihelyezett papír- és kisméretű fémcélokra leadott kapáslövések, duplázások közel ugyanolyan pontosnak és gyorsnak bizonyultak ?red-dot? típusú optikai irányzékkal, mint a hagyományos diopterrel.

Mire használható?

Valószínűleg sok olvasóban megfogalmazódik a kérdés, vajon milyen sportra lehet egy ilyen karabélyt használni? A válasz egyszerű, hiszen világszerte egyre nagyobb teret hódítanak a vállfegyverekkel, sörétes és golyós puskával művelt IPSC- vagy háromtusaversenyek, újabb kihívások elé állítva a sportlövészeket. A nagy erejű golyóspuska-versenyszámok lebonyolítását több helyütt ? például hazánkban is ? megnehezítik a helyi szabályozások, illetve ebből fakadóan a lőterek nem megfelelő felkészültsége. Ezekben az országokban áthidaló, és egyúttal költséghatékony megoldásként inkább a pisztolykaliberű, könnyű karabélyokat részesítik előnyben. Ezekkel a fegyverekkel zárt lőtereken is lehet a golyófogó és a felszerelés ?lebontása? nélkül színvonalas versenyeket lebonyolítani.

Karbantartás - piszkos munka

A BT?96 részleges szétszereléséhez összesen három darab rugós keresztcsapot kell eltávolítanunk. A tár kivétele és a töltetlenség gondos ellenőrzése után az elsőt a pisztolymarkolat mögött találjuk. A válltámasz eltávolítása után a teljes elsütőszerkezet lebillenthető a tokról, és egy második keresztcsap eltávolításával kivehető a fegyverből. Ha a karabély tokját csőtorkolattal enyhén felfelé fordítjuk, és rántunk egyet a felhúzókaron, akkor zárkeret és a görgős zárfej a kezünkbe pottyan. A harmadik csap eltávolítása után az előágy is leszerelhető. Fontos, hogy mindhárom csap különböző méretű, ezért megőrzésük (és lelki békénk) érdekében ajánlott őket a tok megfelelő furataiban tárolni a karbantartás idejére. A helyretoló szerkezetet ne vegyük ki zárkeretből, mert a rúd végén
lévő műanyag dugaszt feleslegesen koptatjuk. A zártestről a zárfejet az óramutató járásával egyező irányban, 90 fokos elforgatással távolíthatjuk el. Így a görgők, az ütőszeg és az ütőszegrúgó is
tökéletesen hozzáférhetővé válik. A lényeg, hogy majd az összeszerelésnél se erőltessünk semmit.
A tisztaságmániások ezután szembesülnek életük talán legnagyobb kihívásával. Megfelelő méretű áztatókád és sűrített levegős tisztítóberendezés híján a BT?96-ot bizony képtelenség lesz hagyományos módszerekkel teljesen megszabadítani a lerakódott szennyeződésektől. A csővel egységet alkotó, számtalan apró zugot rejtő tokszerkezet gyakran egészen akrobatikus megoldásokat igényel az MP5-höz való speciális kefekészlet hiányában.

Csak ínyenceknek!

Ahogyan már említettük a BT?96 ára alapkiszerelésben megközelíti a félmillió forintot, ezért igazán csak az anyagi szempontokat másodlagosként kezelő sportlövőknek, fanatikus HK-rajongóknak, vagy a fegyvertörténelem műszaki csodáiban gyönyörködni vágyó ínyenceknek ajánlható. Afelől nincs kétség, hogy a karabélyt ékítő svájci kereszt ezúttal is kiérdemelten került a fegyverre.

A gyártó honlapja:
www.brugger-thomet.ch


Izsóf Gábor

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.