This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Az első

ME (HS) 9 Mini-Para

Tavaly volt húsz éve, hogy a 9 mm PAK gáz-riasztó kaliber elindult diadalútjára, de hogy mely fegyverben jelent meg először? Az ME által importált olasz Valtrók mellett az első német gázpisztoly ebben a kaliberben az ME 9 Mini-Para volt.

Más a név és más a gyártó

Ahogy az még az éles fegyverek körében is oly gyakori, a valódi gyártó korántsem az volt, mint amely cég neve alatt végül is forgalomba került. A valódi gyártó ? mely aztán számos egyéb ME feliratú gázfegyver születési helye is lett később ? a Herbert Schmidt (HS) volt. Mivel ez a gyártó már nem létezik, érdekes lehet röviden összefoglalni a tipikusan német történetét.
A HS-t Franz és Herbert Schmidt, egy testvérpár alapította 1919-ben, a német fegyverfővárosnak számító thüringiai Zella-Mehlisben. Egyszerű, egycsövű külső kakasos, sörétes puskákat és csavarkulcsokat gyártottak, erősen manufakturális módon, 4-főnyi személyzettel. Az üzemecskévé növő cég műhelyei azonban 1928-ban leégtek, de akkorra már elég erősek voltak, hogy újjáépítsék.
A második világháború előtt a kínálat flóbertpuskákkal és légpisztolyokkal, továbbá Mauser 98-alapú vadászpuskákkal bővült. Ez utóbbinak köszönhetően a második világháború alatt a hadsereg puskáinak javítása képezte fő bevételi forrásukat.
Ahogy az gyakorlatilag az összes fontosabb zella-mehlisbeli fegyvercéggel ez megtörtént, a gyárak a szovjet megszállási övezetbe kerültek 1945-ben, a tulajdonosok nyugatra menekültek. Először Württembergbe, majd a Rhön menti Ostheimbe kerültek, az utóbbi helyen kerékpáralkatrészeket és hasonlókat gyártottak 1950-ig. 1950 után gáz-riasztó fegyverek gyártásába kezdtek, az 1950-es évek végén és az 1960?1968-as években pedig fő profiljuk olcsó .22 LR westernrevolver-másolatok és 6,35 mm Browning kaliberű zsebpisztolyok gyártása volt az USA piacára. Az 1968-as GCA- (saturday night special) importtilalom és az 1972-es német fegyvertörvény (minden tartományban szabaddá tette a PTB-s gáz-riasztó fegyvereket) után a gáz-riasztók, illetve a szobai céllövőfegyverek (4 mm RZ) gyártása lett a fő profil. Az éles SA revolvereik acéltokkal és .357 Magnum kaliberben is készültek, hiszen így már megszerezhető volt az importpontszám az USA-ba. 1974-ben hunyt el a cégalapító, fia, Wolfgang vitte tovább az üzemet.
Az 1970-es években a HS 5 lett az egyik legnagyobb darabszámban eladott 8 mm K kakas nélküli gázzsebpisztoly (később ez is volt forgalomban ME név alatt). A cég az 1970-es évek végén késeket, tőröket is gyártott, nem átütő sikerrel.
Az ME (Cuno Melcher, Solingen) céggel való együttműködésük az 1980-as években kezdődött. A Mini-Parán kívül a szintén akkoriban bevezetett .45 Knall kaliberre épített ME 454 (Sergeant, Officer) is figyelemreméltó, ez a kaliber azonban, mint ma már tudjunk, csúnyán megbukott.
Ugyanezt a revolvertokot persze éles .22 LR és .38 Special revolverekhez (egymásba átépíthető formában is) is felhasználták, így nem ment a teljes befektetés a kukába.
Az Undercover 9 mm Knall DAO gázrevolver is erre a bázisra épült (és a szerző sajnálja is, hogy még nincs olyan a gyűjteményében).
Az öntöltő gázpatronok között a 9 mm PAK fontos vetélytársának látszott a megjelenése táján a .35 Knall. Abba is komoly összeget öltek, a Geco P35 és a P35-2 (SIG P225, Walther P5 alakú) modellek azonban a PTB-nek a kalibert betiltó intézkedései miatt csak rövid ideig készülhettek.
A cég modellpalettája eléggé szűk volt, és láthatóan többször is rossz lóra tettek, illetve egyáltalán nem költöttek a saját márkanév erősítésére. Konkrétabban az egyszerű HS-vásárlónak vélhetően fogalma sem volt, hogy létezik ilyen cég, mert mások neve alatt forgalmazta termékei 90%-át.
A 90-es évek második felében nem is maradtak el a következmények, a HS gyakorlatilag nyom nélkül megszűnt. Pedig ezt erősen sajnálhatjuk a gáz-riasztó piac szemszögéből, mert mint a Mini-Paráról szóló cikkből is ki fog derülni, a minőség kifejezetten jónak volt mondható.

Mini-Gunból Mini-Para

A cikkben szereplő gázpisztoly eredetije nyilvánvalóan egy Smith and Wesson öntöltő. Méghozzá a maga idejében (1980-as évek közepe) rendkívül sikeres kompakt Model 469/669 (majd 6906) Mini-Gun (9 mm Luger, 12+1) volt. Ez volt az első, valóban rejtve is jól viselhető S & W öntöltő, melynek a megjelenése aztán kicsinálta az olyan cégeket, mint a Devel vagy az ASP, melyek az M39 és M59 rövidre ?vagdosásából? éltek.
Az éles S & W kétsoros tárat kapott, a német gázpisztoly viszont csupán egysorosat, ugyanakkor vastagsága alapján kétsorost is elbírt volna. A Mini-Para tárjába 8 db 9 mm PAK-töltény fér.

Sok acél, de megbicsakló élethűség

A Mini-Para nagyon masszívra sikeredett, a tok és a szán ugyan spiáter, de az utóbbinál igencsak komoly falvastagságokkal. Nem is láttam még fotót sem szántörött példányról. Nagy pozitívum, hogy a cső acél, érdekes, hogy a helyretoló rugó alapértelmezésben nem leszerelhető, mert egy Seger-gyűrű tartja a helyén. Ez két okból is jó, egyrészt nem veszti el a laikus felhasználó, másrészt így sokkal könnyebb a szánt a helyére rakni.
Acélból van még az elsütőszerkezet is, melynek kakasa rendkívül örömteli módon rendelkezik biztonsági állással. Sőt, onnét csakis akkor tud előremozdulni, ha az elsütőbillentyűt teljesen hátrahúzzuk. Ezáltal ? a maga korában még nagyon ritka módon ? a Mini-Parát csőre töltve, kibiztosítva nyugodtan lehet viselni.
A biztosítónál persze már bajok vannak. Ez már csak gázpisztolyosan befordul a kakas elé vállával, de nem fesztelenít. Viszont legalább kétkezes.
Külsőre a hasonlóság jónak mondható, mindössze a jobb oldalon a tokfedélen látszik, hogy az külön elem, és egy jókora csavar rögzíti.

Dugványozás a szánakasztónak látszó tárggyal

A belső megvizsgálásához szét kell szednünk a fegyvert, ez azonban sok gázpisztolyhoz hasonlóan itt sem egyértelmű. A tár kifogyásakor a szán magában az adogatótömbben akad meg (ami tehát egy újabb csorba a valósághűségen), de akkor a szánakasztó miért is van. Valóban, nem szánakasztani, hanem ennek a felfele forgatása után ezt kell kihúzni a pisztolyból (ehhez azért kellhet segédeszköz). Majd ha kint van, akkor a szánt ütközésig hátra, majd hátul felemelni.
A cső értelemszerűen a tok részét képezi, nem kiszerelhető, és jókora akasztólap figyel benne. A cső torkolati része menetes rakétalövő toldat számára. A helyretoló rugó az éles eredetitől eltérően a cső körül kapott helyet.
A szán visszarakása már izzasztóbb. Ha felraktuk a tokra, akkor csak úgy, szabad kézzel már nem tudjuk visszatömködni a szánakasztó tengelyét. Ahhoz valami kellőképpen masszív eszköz (acélrúd) kell, hogy a helyretoló rugó által hátrafele tolt határolóelemet kitoljuk a furatból. Ha ez megvan, akkor tudjuk csak visszatolni a szánakasztót.
Az erőltetős szánvisszarakás hatására szokták letörni a felhasználók a tok hátsó részén levő vezetősíneket, amivel használhatatlanná teszik a fegyvert.

Néha működik

Az ME 9 Mini-Para nagyon súlyos fegyver, kb. 1 kilogramm üres tömeggel, és a markolata, különösképpen, ha fából van, nem a kis kezűek számára teszi megfelelő önvédelmi eszközzé.
Ennél nagyobb probléma az, hogy a mai 9 mm PAK riasztópatronokkal nem nagyon szeret működni. Ha a tárba csak 2?3 töltényt teszünk, akkor még éppen hogy elég a hátraható gáznyomás a működtetéshez. Ha ennél többet, akkor a tárrugó ereje már éppen eléggé lelassítja a szánt ahhoz, hogy kivetési hibák sora lépjen fel. Kipróbáltam MFS, Umarex és Fiocchi riasztókkal is, a képek többségén levő fekete mellett egy nikkelezett példánnyal is, de ugyanezt tapasztaltam. Sajnos egy szűkítőcsavar betekerése elkerülhetetlen, ha valaki valóban öntöltőként kívánja használni napjainkban.
A sütéssel magával nincs semmi gond, a keményen beütő (csavarrugóval mozgatott) nehéz kakas revolverezve is biztosan elsütötte az összes patront, amit próbáltam. A revolverező sütés ismét nem finom női kacsókba való, de aki a vaskos markolatot átéri, annak nem fog gondot okozni.

Az utód már teljesen más

Az ME 9 Mini-Para a HS csődje után úgy tűnt, hogy feléled, ME 69 Springfield néven. De a látszat csalt. A valóban ME-gyártású S & W-replika már műszakilag sehol sem volt a HS-hez képest, elsősorban az acél elsütőszerkezet és cső hiánya a fájó pont.
A HS-féle eredeti ma gyűjtői kategóriába sorolható, állapottól és konfigurációtól függően 30?45 ezer forint között is megadnak értük.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.