This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

Amerikanizált román

CUGIR WASR-tuning

Amikor elhatároztam, hogy Kalasnyikov-rendszerű sportfegyvert veszek, már a vásárlás előtt biztos voltam abban, hogy modernizálni fogom. Szerencsémre az ilyen rendszerű fegyvereken leginkább az ergonómián kell javítani. Az AKM-klónok megbízható és olcsó fegyverek, ám az elmúlt majd? 60 év minden ergonómiai vívmányát nélkülözik.

Tengeren innen,tengeren túl

Miután volt már szerencsém különböző Kalasnyikov-klónokhoz, nagyjából tiszta is lett a kép, hogy min kellene változtatni, hogy a fegyver megfeleljen az igényeimnek. Szerencsére a kiegészítők egész tárháza áll az ember rendelkezésére, ha ?legózni? szeretne karabélyával. Mondanom sem kell, hogy az USA-piac az, ahol mindent megtalálhatunk az ultra gagyi vacaktól a csúcsminőségen keresztül. Ez nem meglepő, ha belegondolunk, hogy ott egy AK.klónért 350?500 dollárt kell leszurkolnunk gyártótól és minőségtől függően, ami ott sem tűnik túl nagy összegnek, itthon meg csak álmodozunk ilyen árakról. (És ekkora keresletről, meg igazi szakemberek által kidolgozott fegyvertörvényről stb.) A kiegészítőkről szóló hirdetések pedig külön erre szakosodott apróhirdetési újságokat töltenek meg és tele is van velük az internet. Választék tehát van bőven, már csak utána kell nézni, hogy másoknak mik a tapasztalataik, mert sajnos a hazai viszonyokat ismerve átgondoltan kell beszerezni bármit is, hiszen minden tengerentúli vásárlás rengeteg buktatóval jár, sok cég egyszerűen nem is vállal postázást hazánkba, valamint ha postáznak is, még mindig kérdés marad, hogy megérkezik-e hozzánk a várva várt csomag.

Durvaság és 1 milliónál kisebb büdzsé

Az áhított fegyver végül egy román WASR lett. A fegyvert kézbe véve megdöbbentett annak kidolgozása, pontosan szólva a kidolgozás hiánya. Az embernek olyan érzése van, mintha ez a fegyver haditermelés eredménye lenne. Bár pontos adatokat nem tudok, de mi-után ez az egyik legolcsóbb AK-klón az USA piacán, elképzelhető, hogy tényleg olyan nagy mennyiségben gyártják, hogy az egyetlen elvárás a biztos működés. Olyan úri huncutságokkal, mint a precíz illesztések, tartós felületkezelés, minőségi faanyagok használata valószínűleg nem foglalkoztak. Összerakták, megvizsgálták, hogy működik-e, lelocsolták egy nagy adag olajjal, majd becsomagolták a legigénytelenebb kartondobozba, aztán mehet útjára a fegyver. A boldog tulaj meg majd kiveszi az olajtól péppé ázott dobozból és letörölgeti. A román AK nem véletlenül kedvelt tuningalap, egyszerűen kívánja, hogy lecseréljünk rajta sok mindent.
Bevallom, kicsit tartottam attól, hogy a fegyver árának többszörösét fogom elkölteni kiegészítőkre. Az én figyelmemet is felkeltette a Magyar Honvédség Kalasnyikov modernizációs programja, ahol nagyjából egymillió forintot terveztek elkölteni a már meglévő fegyverek modernizációjára. Valamit biztosan elszúrhattam, mert ha személyesen megyek megvenni az Egyesült Államokba az összes kiegészítőt, az útiköltséggel és a pár napos kinti vakációval együtt sem értem volna el az állami keretösszeg kétharmadát sem.
Miután én nem az adófizetők pénzét költöm, így igyekeztem racionális döntéseket hozni és a lehető legkisebb ráfordítással egy sokkal ergonomikusabb fegyvert összerakni.

Golyószóró megörökölve

Az első pont a markolat cseréje volt. Itt a Tapco cég direkt AK-ra gyártott, az M249-es golyószóró markolatát mintázó kiegészítőjére esett a választásom. A gyári markolat egy hagyományos műanyag markolat volt, ami kényelmetlen, valamit az öntési sorjákat bicskával kellett lefaragni, hogy ne vágja az ember kezét. Az egyetlen viszonylag használható hagyományos markolat szerintem a keletnémet Kalasnyikovokon volt, az legalább érdesítve volt a jobb fogásért, bár annyira undorító barna színben gyártották, hogy arra szavak sincsenek. Az új Tapco markolat könnyen felcsavarozható a régi helyére, valamint az eltérő csavar miatt ez a markolat üreges, benne így egy rugós rögzítőelem segítségével egy kis tároló helyet kapunk, ahova mondjuk, befér egy olajos szelence. A markolat dőlésszöge és keresztmetszete is más, sokkal jobb és biztosabb fogást biztosít. Eddig minden felhasználó kényelmesebbnek érezte, mint a gyári markolatot. A markolat ára kb 16-18 USD.

Küzdelem a lakkozott ocsmánysággal

A Cugir ágyazása is tradicionális fa AKM-ágyazás, amit lelakkoztak, tehát gyakorlatilag kizárt, hogy rendesen meg lehessen fogni. Ezt is lecseréltem és ismét egy Tapco termékre esett a választásom. Az általuk gyártott Intrafuse Handguard többféle divatos színben is elérhető, alul és felül is szereléksínnel ellátott ágyazás, mely mindenféle kiegészítő nélkül felszerelhető a fa részek helyére. Az alsó részen a sínrendszert egy takarólap fedi, de ez eltávolítható, amennyiben valamilyen kiegészítőt kívánunk oda felhelyezni (vertikális markolat, lámpa). A felszerelés tényleg pofonegyszerű, simán berakjuk az alsó faágyazás helyére, melyet könnyen eltávolíthatunk. A gázdugattyú vezetőcső faburkolatával már meg kellett küzdeni. Ez az istennek sem akart lejönni, pedig beleadtam apait-anyait. Itt a kiszerelt alkatrészről elviekben csak le kellene csavarni a faburkolatot, de nekem ez nem sikerült. Ekkor jenki fórumokon utánaolvasva rájöttem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, vannak bizony olyan makacs AK-k, ahol csak komoly pankráció után hajlandó lejönni az a ronda burkolat, amit egy rugós elem nyom a gázdugattyú vezetőcsőhöz. Satuba befogtam a henger tok felőli oldalát és ekkor egy fogó segítségével sikerült lecsavarnom a burkolatot, majd ráhelyezni az új szereléksíneket. Ha valaki netán elakadna a szerelés közben, a csomagolásban található leírás mellett a gyártó termékeiről sok videomegosztó portálon is van jó pár hasznos film, amiben láthatjuk mit és hogyan kell(ene) csinálni. Fontos tudnivaló, hogy hiába van szereléksín a gázhenger új burkolatán, oda optikát nem érdemes felrakni, mivel ez nem igazán stabil, ide fegyverlámpa, vagy valami más kiegészítőt érdemes rakni, vagy csak hagyni szabadon. A Cugiron megtalálható a tok bal oldalán az infrabak, így egy, a tok fölé benyúló szerelékkel vagy ide rakjuk az esetleges optikai irányzékot vagy pedig kb 200 dollárért megrendeljük az Ultimak cég kiváló termékét. Ez tulajdonképpen egy új, szereléksínnel ellátott gázhenger, ami az eredeti gázhenger eltávolításával felhelyezhető és több felhasználó szerint is sziklaszilárdan illeszkedik a fegyverre, és a legalacsonyabb profilú szerelék, ami kapható, igaz ekkor kicsit előrébb lesz az új irányzékunk a fegyveren, mintha az infrabakos megoldást választjuk.

Vállba!

A gyári tusával sem voltam elégedett, ezt is lecseréltem. Az eredeti fából készült, lakkozott és acél tusatalppal rendelkezett, amiben kis tárolóhely van kiképezve a tisztítókészletnek. Ez hadi felhasználásra még elmegy, akár közelharcra is használható, annyira masszív, de ugyanakkor kényelmetlen és nekem még rövid is. Válltámaszokból is bőséges a kínálat, mindenki talál megfelelőt ízlésének és anyagi lehetőségeinek megfelelően. Nekem az izraeli Galil behajtható válltámasza tetszett leginkább, de eredetit szerezni macerás és drága, valamint nem biztos, hogy kompatibilis a román AK-val, így ismét egy Tapco-kiegészítőre esett a választásom. Ez az izraeli eredetivel ellentétben műanyagból készült. Az eredeti fa válltámasznál hosszabb, így nekem kényelmesebb. Ára 35?45 dollár között mozog. A csomagban a válltámasz mellé kapunk 2 csavart a rögzítéshez, valamint egy fúrószárat is, hogy a csavaroknak előfúrjuk a lyukat a tömör műanyag testbe. A válltámasz jobb oldalra behajtható, így az infrabakra felhelyezett szerelék nincs útban. Behajtott állapotban az elsütőbillentyű még csak elérhető, de a tűzváltó-biztosító kar nem, tehát ez az állapot csak a szállítást könnyíti meg, így használni a fegyvert nem lehet. A válltámasz felszerelve lötyög, könnyen ki- és behajtódik, mivel a tengely, ami körül elforgatjuk, a tusát semmiféle rugóval nem rendelkezik, ami a két végpozícióban tartaná. Ezt vagy egy rugó utólagos beillesztésével megoldjuk, vagy a kihajtott pozícióban rögzítjük valami ékkel a válltámaszt. Itt nem igazán voltam megelégedve a minőséggel, de az ár-érték arány még így is rendben van, ha meg nagyon utálnám a későbbiekben, számtalan más, sokkal jobb minőségű kiegészítő beszerezhető neves gyártóktól, igaz sokkal drágábban (Magpul, FAB Defense).

Lövészet a tuningcsodával ? tárazósdi

Beszereztem még műanyag tárakat is. Bár a hagyományos acél AK-tárak olcsón megvehetők, de gondoltam, legyen ebből is, áldozzunk a dizájnra is egy keveset.
Most már teljesen kész lett minden olyan átalakítás, amit terveztem, így egy szép tavaszi napon kiballagtam a lőtérre pár száz lőszerrel és egy utazótáskányi kiegészítővel, hogy megnézzem, mivé lett az én román AK-klónom. A gyári lángrejtő helyére feltekertem egy AMD-csőszájféket, és feltettem a vertikális markolatot, valamint az abba illeszthető kihajtható bipodot.
Az utólagos vertikális markolat az előágyon nagyon jó, de bizony a sínrendszer legszélére kell tenni a markolatot, különben ha beledugjuk a bipodot, egyszerűen nem fogjuk tudni kivenni a hagyományos harmincas tárat. Ha a bipodot is kinyitjuk, és fekvő pozícióból akarunk lőni, akkor bizony hasznát vesszük a gyári 10-es kapacitású tárnak (vagy esetleg egy 20-as tárnak), mivel a 30-ast behelyezve már a tár hossza akadályozza a kényelmes elhelyezkedést.
Biztos, ami biztos alapon bevásároltam tárakból, a hagyományos acéltárakból van jó pár 30-as, illetve egy 40-es RPK-tár, valamint egy 75-ös. Az új amerikai műanyag testű tárak tökéletesen beváltak, könnyűek és megbízhatóan üzemelnek, és eléggé strapabírónak is tűnnek. A gyártó (Tapco) amúgy kedvesen egy vízhatlan visszazárható tasakban adja őket, mindezt nagyjából 14?16 dollárért.
Először nyílt irányzékkel lőttem ?ismerkedés jelleggel? 100 méterre kihelyezett pisztolylőlapra. Kis koncentrációval azért benne lehetett tartani a lövéseket a célfeketében, még az általam használt Barnaul lőszerrel is. Aztán gondoltam egy nagyot és kiraktam egy ugyanilyen pisztolylőlapot 300 méterre és ugyanígy nyílt irányzékkal lőttem (mindkét esetben letámasztottam a fegyvert). A nagy távolság és a lustaságom miatt nem tudtam nézni a találatokat, így lesz, ami lesz alapon 2x10 lövést engedtem el. Az összes lövés a lőlapon és a mögötte levő nagyobb felületű papírlapon volt. Ezt militánsabb lelkületű olvasóink egy kövérebb mellalaknak is betudhatják. Hozzáteszem, hogy a fegyver valószínűleg sokkal többre lenne képes egy jobb lövész és valamivel jobb lőszer használatával, mindenesetre jól mutatja, hogy egy olcsó, hitványul összerakott AK-t sem kell lebecsülni, mert bőven tudja azt, amire tervezték?

Optika

Később kipróbáltam optikával is. Egy használt Eotech irányzékot vásároltam, amivel meg vagyok elégedve. A kritikus pont általában az infrabakra rögzíthető szerelék, ami sokszor nagyon hitvány, gyakran spiáterből készül airsoftfegyverekre, és sok kereskedő ezt képes eladni éles fegyverekhez is. Szerencsére az enyém (UTG978) úgy néz ki, jó minőségű és szilárdan rögzíthető, így ismerve a hazai viszonyokat, úgy döntöttem, hogy 25 méterre lövöm be.

Új tusa kell

Sajnos a válltámasz a lövészet során gyakorlatilag szétesett. Lehet, hogy csak én fogtam ki egy rossz darabot, de úgy néz ki, hogy csak valahogy a kinyitott pozíciót fixálva használható csak. A lőtéren egy üres hüvellyel rögzítettem, de ez tényleg csak ideiglenes megoldás volt, mert így is minden harmadik lövésnél kiesett a hüvely és be akart csukódni a válltámasz. Egy ideig visszakerült a gyári fa válltámasz, de már úton is volt, egy, a gyárinál hosszabb fix tusa, amit a K-Var cég gyárt. Bár a válltámaszon a made in USA felirat díszeleg, de erős a gyanúm, hogy valójában ez bolgár termék, mivel az említett cég a kiváló minőségű bolgár Arsenal fegyvereit és kiegészítőit forgalmazza. Ez kellemes csalódás volt, valóban nagyon jó minőség, a hagyományosnál kb. 1?2 hüvelykkel hosszabb, ami nekem sokkal kényelmesebb. Itt kevésbé kényeztették el a vásárlót, még egy darab csavart sem adtak a tusa és a markolat mellé, mindezt kb. 60 dollárért. Vettem még egy FAB kihajtható első markolatot, ami eléggé kompakt, használaton kívül pedig visszahajtható. Ezt a későbbi tesztek alatt nagyon megkedveltem, így jelenleg ez maradt a fegyveren.

Olcsón nagyban javítható

Összegezve a költségeket, mindössze nagyjából 50?70 ezer Ft-ért szinte teljesen modernizálhatjuk és kicsinosíthatjuk Kalasnyikovunkat, sőt, ha kifogunk egy jobb minőségű optikát használtan, akkor a teljes modernizáció megáll 100?120 ezer Ft-nál és ekkor már egy igazán jól felszerelt és nem utolsósorban használható és dögös fegyverünk lesz. A költségek persze az egekig nőhetnek, hiszen annyi kiegészítő kapható ma már, hogy csak a pénztárcánk és a lehetőségeink, valamint a hazai jogi környezet jelenthet csak akadályt. Ez utóbbi viszont elég komolyat? Fontos még, hogy igyekezzünk önuralmat gyakorolni a kiegészítők vásárlásánál és előtte jó alaposan tájékozódjunk és gondoljuk át, hogy mire van igazán szükségünk. Mindenképpen érdemes alaposan utánaolvasni, hogy a beszerezni kívánt eszköz valóban megéri-e az árát, és mik a felhasználók tapasztalatai. Sajnos ehhez nélkülözhetetlen az angol nyelv ismerete, mert mifelénk az ilyen fegyvertuning úri huncutságnak számít, és egy mikroközösségen kívül gyakorlatilag senkit nem érint. Reménykedni persze lehet, hogy egyszer talán a jogalkotók elkezdik felnőttnek tekinteni az állampolgárokat, bár nem tudom, hogy ez valósul-e meg előbb, vagy az, hogy többlettel zár a magyar költségvetés.

Hódi András

(Köszönetemet szeretném kifejezni Gonda Zsolt barátomnak, aki nélkül bizony nem tudtam volna beszerezni ezt a sok kiegészítőt és nem valósulhatott volna meg ez a régi álmom, hogy egyszer magam ?legózhassak? a saját Kalasnyikovommal.).

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.