This is alternative content.


KÉPGALÉRIA

AK-12 ? oroszos modernizáció, újabb kör

Kalasnyikov 2012

Kalasnyikov. Világszerte több mint 100 millió példánya szolgál szerte a világban valamelyik verziójából, ezzel a vodka mellett a másik legismertebb orosz főnév lett bizonyosan. Ikonikus alakját bárhol felismerik, és egyet jelent a megbízhatósággal. Egyszerű embereknek készült egy egyszerű ember által, inkább adva egyszerű eszközt a kezükbe, mintsem kifinomultat. Számtalan variánsa révén éppúgy gyártható korszerű tömegtermelés keretein belül, mint primitív kisüzemi körülmények között. De már egy új évszázad második évtizedébe léptünk, Kalasnyikov alkotására is ráfér a ráncfelvarrás.

A modern idők hívó szava

A Kalasnyikov gépkarabély több mint 60 évvel ezelőtti születése óta számtalan modernizáción esett át. A legutóbbi idők AK?100-as családja mellett Oroszországon kívül született bolgár, lengyel és többek között magyar modernizáció is a klasszikus AKM-modellre, de voltak olyan hátrányos tulajdonságok, amelyeket ezek se tudtak kellően kiküszöbölni.
Ilyen például a pontosság kérdése, amit sok esetben felróttak a fegyvernek. Ugyan a tipikus alkalmazási lőtávolságon (100?300 méter) az álló alak leküzdhető vele, de nyugati versenytársaihoz képest rövidebb az irányzóvonala, hiszen a hátsó nézőke a tár vonala előtt van, míg a nyugatiakon jellemzően a tok hátsó részén. A tokfedélre sínt vagy optikát rögzíteni azért nem érdemes, mert annak van egy jellemző holtjátéka, ami a megbízhatóságot, a gyártást és a részleges szétszedést segíti, de bármilyen rárögzített eszközt pontatlanná tesz, mert a célzott pont óhatatlanul módosul.
A csőhosszból is adódhatott pontatlanság, illetve a lőszer lövéskori impulzusa is nagyobb, mint egy kisebb kaliberű, esetleg amortizátoros válltámaszú fegyvernél.
Ez utóbbi kettő alól képez kivételt a magyar AMP?69 gépkarabély, a hosszabb csövével és amortizátoros válltámaszával, de annak gyártása és gyára is megszűnt.
További ergonómiai hiányosságok voltak még a markolatnál, a tárkioldónál, a biztosító/tűzváltó pedig minden egyszerű praktikuma ellenére sem mondható mára korszerűnek. A balkezes lövészek számára sem kínált átalakítási lehetőséget az alapfegyver.
Több terv és prototípus is készült, többek közt az AK?200 nevű is, ami még mindig csak egy módosított, javítgatott AK?100-as volt. Közben pedig jöttek olyan kihívók a világpiacra, mint az FN SCAR (SCAR, azaz Sebhely, de mennyi márkaépítés kell ahhoz, hogy nyomába érhessen egy olyan típusnévnek, mint a Kalasnyikov), ami kiváló összehasonlítási alap. Nemcsak azért, mert már ránézésre is egy kategória az AK?12-vel, de épp a 2012-es Kaliber évkönyvben jelent meg róla egy részletes cikk/teszt, így az olvasóknak se kell sokáig kotorászni a polcon, hogy némi előtanulmányként újraolvassák azt.

Az az igazi kemény legény a talpán...,

?aki 92 évesen még bemutatja a sajtónak a róla elnevezett, és az általa tervezett gépkarabélyt a világnak! Mert Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov ilyen! Nem csak egyes első szériás gépkarabélyai szolgálnak még Afganisztánban a helyiek kezében még több, mint hatvan év üzemidővel, de a tervezőjük is igen szívós. Isten éltesse még soká jó egészségben! Már 2011 végén arról suttogtak, hogy a 2012-es év izgalmasan fog indulni, majd decemberben bejelentette hivatalosan is az IZHMASH, az orosz Kalasnyikov-gyár, hogy az eddig AK?200 néven futó modernizációs törekvéseik AK?12 néven nyernek végleges formát. Így a cég visszatért a klasszikus két számjegyes típusszámozáshoz. Aztán 2012 január végén jött a nagy bejelentés!

Klasszikus fegyver, új köntösben

Ami a fegyver belvilágát illeti, drasztikus változások nem történtek, továbbra is a gázdugattyús, gázelvételes, forgó zárfejes reteszelés található belül, mint eddig. Tehát long stroke, ellentétben a Dragunov vagy az FN SCAR short stroke reteszelésével, ahol a gázdugattyú csak meglöki a zárszerkezetet, itt egybe van szerelve a zárkerettel.
Ez lövéskor nagyobb lövészre ható impulzust (visszarúgást), de egyszerűbb szerkezetet jelent. Nincs arról adat, hogy ez bármilyen megbízhatósági előnyt jelentene (nem ezen szokott múlni), egyszerűen ez a klasszikus Kalasnyikov-zárszerkezet.
Ami még megőrizte a klasszikus vonalat, az a nyílt irányzék irányzékképe (tehát nem nyugatias, diopteres jellegű), a tárkioldó is használható a hagyományos módon is.
Sőt, ha valakinek van névre szóló, szerencsehozó kabalatárja, azt is használhatja az új verzió megfelelő kaliberű verziójával, hiszen csereszabatos visszafele is.

Az új Kalasnyikov-generáció

Az AK?12 a gépkarabélycsalád egy egész generációját jelöli majd. Két izmos bátyus Heavy, azaz nehéz névvel 7,62x39 mm-es 43M lőszerhez, ehhez jók lesznek a klasszikus tárak is az új fejlesztésű négysoros 60 lőszeres mellett, és egy 7,62x51 mm NATO-kaliberű, amihez új tárat terveznek, mert ilyen lőszert tüzelő Kalasnyikovot az oroszok még nem gyártottak eddig. Lesz mellettük három fürge öcskös is, 5,45x39 74M, 5,56x45 NATO (ezekhez is jók a régi tárak az új 60 lőszeresen kívül), továbbá a 6,5 mm-es Grendel kaliberben. A négysoros, 60 lőszer befogadására alkalmas íves szekrénytár a megfelelő kaliberű régi Kalasnyikovokhoz is használhatóak egyébként.
Ezek egyszerűsítik az átképzést és a logisztikát. Emlékeztetőül: az FN SCAR Heavy 7,62x51-es, míg a Light 5,56x45-ös lőszert tüzel, utóbbi befogadja az M16 tárakat is. 5:2 az oroszok javára! Bár a tervekben az amerikai?belga fegyvernél sok egyéb kaliber volt tervbe véve, de abból sem lett semmi a 2 fő lőszeren kívül. Kétséges, hogy az orosz kategóriatársnál a nagy ívű tervekből mi fog sorozatgyártásba kerülni.

A király új ruhája

Jöjjék hát egy sokkal hosszabb felsorolás az újításokról, amiből kiviláglik, hogy az első Kalasnyikov óta már más számjeggyel kezdődik a kalendáriumon az évszám.
Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a felhúzókar előre került, és a másik oldalra is átszerelhető, így kisebb lett a hüvelykivető nyílás is, nincs szükség a felhúzókar mozgását biztosító hosszú nyílásra a tokfedélen. (Kevesebb szennyeződés juthat be, nem mintha arra nagyon érzékeny lenne az AK.)
Mivel nincs nyílás, így azt nem is kell letakarja a biztosító/tűzváltó. Meg is változott hát ezek alakja is, szétvált a funkciójuk is. A tűzváltó karral immár háromféle tüzelési mód közül választhatunk, az egyes lövés és sorozatlövés mellett immár a háromlövéses kötött sorozat is választható. Mögötte egy másik kisebb kar a biztosító. Mindkettő kétkezes.
A tárkioldó a klasszikus kilincses nyitás mellett nyomógombbal is használható, ezáltal úgy engedtek a kor követelményeinek, hogy a klasszikus tárcserére berögzült mozdulattal is használható a fegyver. Stressz esetén, amikor sietős a tárcsere, ez életmentő lehet az idősebb harcosoknak!
Más lett a tokfedél rögzítése és oldása, ezt egy kar oldja a biztosító mögött-hátul bal oldalon, a tokfedél sokkal stabilabban rögzül a fegyveren.
Ennek köszönhetően már lehetővé vált, hogy optika és irányzék kerülhessen rá annak veszélye nélkül, hogy a célzott pont elvándoroljon a használat során. Került is rá Picatinny sín a fegyver tetejére végig, a fix irányzék klasszikus nézőkéje pedig a tokfedél hátsó végére, maximalizálva az irányzóvonalat, ezzel is pontosabbá téve a célzást a fegyverrel. 65 éves hiányosság lett ezzel leküzdve!
További sínek kerültek még a mellső ágyazásra oldalra és alulra, melynek alsó része cserélhető sín nélkülire is, hogy felcsatolható legyen rá a GP?25-ös és GP?30-as cső alatti gránátvető. Ezt akár a lövészkatona is percek alatt elvégezheti a fegyver részleges szétszedése során, hasonlóan a korábbi generációkhoz. Így a kiegészítőkkel való elláthatósága legalább olyan jó lett, mint az FN SCAR-é.
Hosszabb lett a cső is, bár ez annak fényében nem feltétlenül előny, hogy a rövidebb csövű M4-esek milyen mértékben váltották fel az M16-okat az USA haderejében, és sok más helyen is. Persze a korábbi kalasnyikovok is többféle csőhosszal készültek.
Az AK?12 új, hosszabb és NATO-szabványú menettel ellátott csőszájféket is kapott, ami alkalmassá tette egyes külföldi gyártmányú csőre húzható puskagránátok kilövésére. Ilyen puskagránátokat ugye nem csak a mi AMP?69-esünk használ, hanem például a francia FAMAS és a jugoszláv Zastavák is. Ezek előnye a cső alól indított gránátokkal szemben, hogy nagyobb méretük nagyobb töltetmennyiséget, hatótávolságot és hatékonyságot tesz lehetővé. Így a fegyver sokoldalúsága is nőtt.
További fontos ergonómiai fejlesztés az új markolat, ami biztosabb és kényelmesebb fogást tesz lehetővé a klasszikusokhoz képest.
Az állítható hosszú, magasságú és behajtható válltámasz is hatalmas előrelépés az előző generációkhoz képest, és az FN SCAR-ra tekintve bátran nevezhetjük a kor követelményének.
Vannak nagy kérdőjelek azért, például fogalmunk nincs a fegyver üres tömegéről adott kaliberekben, mégpedig az acél lemeztok maradt, míg a SCAR-é alumínium.

Egyelőre csak prototípus

Ugyan a nagy nyilvánosság előtti bemutatás megtörtént, de a csapatpróbák még váratnak magukra, hogy a harci tapasztalatokról ne is beszéljünk, továbbá a fegyver árát se ismerjük még. Jó lenne látni még némi részletes belső fotót is, hogy a saját kezű tesztelésről ne is beszéljünk, ami már bőven álomkategória. Így aztán csak spekulálni tudunk.
A fegyver jelen kivitelében benne rejlik a lehetőség, hogy ha az orosz sereg hagyományosan magas követelményeinek megfelel és árban is kedvezőbb lesz a nyugati vetélytársainál (orosz/venezuelai gyártási költség vs. USA/belga gyártási költség), akkor a Kalasnyikov gépkarabélyok ismét legalább annyira élvonalbeli lövészfegyverek legyenek, mint hat évtizede. Reméljük a legjobbakat!

 

Forrás:

www.kalasnyikov.hu
www.izhmash.ru
www.world.guns.ru
www.thefirearmblog.com


Szőrös Zoltán
www.kalasnyikov.hu

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.

This is alternative content.